Egy regény, ha megtörtént eseményeken alapszik mindig biztos véggel rendelkezik. Hiszen kontrollált: az írón kívül mások is ismerik az eseményeket és annak végét, s pontosan tudják kivel mi és hogyan történt. Számunkra, olvasók számára meg az a jó, hogy tudjuk, mire készülhetünk fel, nem szükséges nagy meglepetésekre számítanunk. – Kritika
Akár erkölcsi tanulságot is beleképzelhetünk Aron Ralstron történtébe: így jársz, ha túlzottan elbizakodott és vakmerő vagy, vagy: mire képes az ember, hogy megmentse az életét. Persze ehhez az is kell, hogy a Grand Canyon foglyává válj – szó szerint. Márpedig lássuk be, ez utóbbi kitételnek igen kicsi a valószínűsége egy átlagember esetében.
Aron Ralston nevére a Google több hírt és képet adott ki, mint gondoltam volna, a New Yorke Times-tól kezdve a Vogue-on át szinte minden orgánumban szerepelt. Nincs min csodálkozni, hogy könyvben is megörökítette egyik magányos Grand Canyon-beli kis híján végzetes kirándulását. Mert a 127 óra – A Kanyon fogságában című életrajzi dráma egyszerre a magány, az élni akarás és a felelőtlenség drámája. A valóság minden bizonnyal durvább és drámaibb, mint amit megtudhattunk róla: a srác egy fatális véletlen során lezuhan egy szakadékba, és a magával sodort kő, földet érve az esés után, a sziklafalhoz szorítja a jobb karját. Ennyi történt. A sztori pedig tálcán kínálja a sikert, de egyben veszélyeket is rejt, hogy elmegy a magamutogató bravúrkodásba, az öncélú sokkolásba.
Aron Ralstron
Aron Ralstron az amerikai kontinens gyermeke. Nem ismer lehetetlent, számára egy kirándulás nem másfél óra gyalogtúrát jelent, hanem hosszú napok, akár hetek vadonban való létét.
Aron Ralstron kalandvágyó embertípus, aki még gyermekkorában költözött Colorado államba. Aki azóta megtanulta szeretni és tisztelni a vad vidéket. Ahogy írja, ismeri a tájat: „A kanyon még mindig csak egy sekély patakmeder, két tíz méter magas dűnesor között.”
Aron Ralstron egyébként gépészmérnöki diplomával rendelkezik, ám otthagyta hivatását, hogy szenvedélyének, a túrázásnak, hegymászásnak hódolhasson.
Aron Ralstron 2003-ban csupán egy kisebb kirándulásra indult, ami annyira veszélytelennek tűnt, hogy a rutinosnak mondható srác az amúgy kötelező óvintézkedésekkel, óvatossági szabályokkal sem törődött. A külvilág mindössze annyit tudott róla, hogy túrázni indul, úti célját senkivel nem közölte.
Aron Ralstron valamikor 2 óra 41 perckor nyolc mérföldnyire attól a ponttól, ahol a kisteherautóját hagyta egy egyszemélyes tragédia főszereplőjévé vált.
Aron Ralstron fiatal, jóvágású hegymászó és kalandsportoló, olyan, aki otthon érzi magát az extrém és a természet közeli életmódban. Csakhogy megtörténik vele az, amire nem igazán számít senki, ha elindul valahova túrázni, „szombat délután volt, és két óra negyvenegy perckor, nyolc mérföldre a kisteherautójától épp egy mély és keskeny hasadékkanyonban ereszkedett lefelé, amikor elszabadult egy hatalmas sziklatömb”. Egy ilyen tragédiára nem lehet felkészülni, még akkor sem, ha sok kalandban volt már része: Aron keze a szerencsétlen esése következtében egy sziklavájatba szorul.
127 óra az élet
Mit tesz az ember egy ilyen szituációban? Könnyen felelek rá, átéltem már, ha nagyon más, mégis hasonló helyzetet, az élet megy tovább. Ha van is idő arra, hogy elgondolkozzunk rajta és önvizsgálatba bonyolódjunk, a valóság az, hogy az életösztön sokkal erősebb annál, hogy ellamentálgassunk a múlt jelentéktelen vagy épp ellenkezőleg, fontos eseményein.
Az ember annyit tud tenni, hogy megpróbál életben maradni. Se többet, se kevesebbet. De szerintem ez épp elég.
Aron Ralstron az üregben hat napon keresztül alig valamennyi ivóvízzel és élelemmel, valamint meg a megfelelő ruházat nélkül végigkínlódja az éjszakákat és nappalokat. Eldönti, bármi áron is de kiszabadítja magát a szikla fogságából…. Nem árulok el nagy spoilert azzal, mi történik főhősünkkel, hiszen cikkek sorában olvasható volt már: Aronnak egyetlen lehetősége marad a szabadulásra, olyasmi, amit józan ésszel fel sem lehet fogni, nem hogy véghezvinni.
Fogságban maradt
Szép, szép történet, de hogy lebilincselően izgalmas, és hogy kalandregény lenne, ahogy a kiadó fülszövege ajánlja?
A szerző rendkívül érzékletesen tárja elénk azokat a lelki történéseket, folyamatokat, melyek egy csapdába esett ember elméjében lejátszódnak.
A film szinte biztosan sokaknak tetszeni fog, nem hiába jelölték Oscar-díjra, Danny Boyle valóban zseni, James Franco pedig ismét bebizonyította, hogy legény a talpán, és nem csak a Spiderman mellékszereplőjeként lehet rá számítani. Mégis amilyen a film, olyan a könyv is. Vagy fordítva. Minden látványos igyekezete ellenére unalmas és hatásvadász. A katarzis elmaradt.
Aron Ralstron: 127 óra – A Kanyon fogságában (Between A Rock And A Hard Place), Fordító: Bánfi Balázs, Cartaphilus Könyvkiadó, 2011, Oldalszám: 360
127 óra (127 Hours) – amerikai-angol életrajzi dráma, 94 perc, 2010,
Rendező: Danny Boyle
Szereplők: James Franco (Aron Ralston), Kate Mara (Kristi), Amber Tamblyn (Megan), Treat Williams(Aron apja), John Lawrence (Brion), Kate Burton (Aron anyja), Clémence Poésy (Rana), Lizzy Caplan (Sonja Ralston)
KM
