Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Az Elefántember igaz története című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Az Elefántember igaz története

Szerző: / 2023. január 20. péntek / Szubkultúra, Filmvilág   

Az Elefántember egy a 19. században játszódó, igaz történetet elmesélő dráma. Egy formátlan anyag önmozgásából a kozmikus szörnyűség születik. Ebbe a világba merül alá a londoni kórház fiatal sebésze, Frederick Treves, hogy megértse a rejtélyt…

A Pannónia Entertainment gondozásában, hazánkban is elcsíphető lesz David Lynch klasszikusának 40 éves, felújított kiadása.

A kétórás brit-amerikai koprodukciót eredetileg 1980-ban mutatták be, digitális felújítására pedig az alkotás 40. évfordulóján került sor, melynek akkori mozis forgalmazását erősen lekorlátozta az épp csúcsán dübörgő világjárvány. A fekete-fehér film restaurálása teljes körű volt, így a mai minőségekhez szokott szemeknek is fogyaszthatóvá vált.

Az igaz történetet elmesélő dráma a 19. században játszódik. Az Elefántember néven elhíresült John Merrick életét dolgozza föl, akinek teste és arca hátborzongató elváltozásokba kezdett kisgyermekkori betegségének köszönhetően. Története egyben megindító és szomorú, a szövődmények következtében csupán 27 évet élt, mindenki egy különc szörnyként tekintett rá, saját családja pedig kitagadta. Elzárt életét egy vándorcirkusz változtatta meg, ahol főműsorszámként léphetett föl a korszakra jellemző freakshow hullám részeként, és noha pénzért, megbecsülést itt se szerzett. Valódi kedvességet csak egy fiatal londoni sebész, Dr. Fredrick Treves mutatott John irányába, aki igyekezett elfogadtatni a társadalommal a sokak szemében torszülött srácot. Merrick csak a doktornak köszönhette emberszámba vételét, általa tudta meg, milyen a szeretet, így minden csalódása és bántalmazása ellenére az érzékeny lelke mögé egy okos fiú lett belőle, aki szellemileg se volt alulmaradott kortársaihoz képest. Ám a viktoriánus Londonban ez nem volt elég a külseje miatti szemellenzős elutasítás ellen.

A 16-os korhatárral besorolt mozit a 4 Oscar-díjra jelölt, többek közt a Twin Peaks-ről, a Veszett világról, a Mulholland Drive-ról, vagy a Kék bársonyról ismert David Lynch rendezte, címszereplőként a 2. (egyben utolsó) Oscar nominációját begyűjtő néhai John Hurt brillírozik nagyszerűen, míg az orvos megformálójaként a kétszeres Oscar-díjas Sir Anthony Hopkins látható. Külön érdekesség, hogy tiniként feltűnik Dexter Fletcher is, aki színészként több Guy Ritchie és Matthew Vaughn filmből (A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső; Csillagpor, Ha/ver) lehet ismerős, azóta pedig rendezőként ő jegyzi az Eddie, a sast és a Rocketmant, sőt a Bohém rapszódia utóforgatásain is ő dirigált.

Az Elefántembert az Akadémia 8 kategóriában találta érdemesnek a legjobbak közé sorolni, így abban az évben a Dühöngő bikával megosztva a legtöbb Oscar-esélyt tudhatta magáénak, ám Scorsese boxfilmjével ellentétben ezek közül egyet se tudott aranyszoborrá váltani, Hurt pont Robert De Niro miatt maradt le férfi főszereplőként.

A megjelenés idején komoly balhé lett abból, hogy nem jutalmazhatták a maszkmunkát. Sőt, elutasították a versenyen kívüli Oscar-díj odaítélését is (holott korábban kétszer már megtették addig, pl. a Majmok bolygója esetében), ám ennek hatására a következő évtől bevezették a dedikált kategóriát, szóval ahogy a Csibefutam tekinthető egy amolyan 0. animációs nyertesnek, úgy az Elefántember is a 0. smink/maszk/haj győztesnek, hisz ez teremtette meg az idevágó szobrot. „Hazaibb” pályán a BAFTÁ-nál viszont nem távozott üres kézzel: a legjobb film lett és Hurtöt is díjazták.

Az elefántember
(The Elephant Man) angol-amerikai filmdráma, 120 perc, 1980 (12)