Bor és tövisek Tokajhegyalján

„A magyar nyelv, anyám első biztató szava hozzám, társam volt az élet kanyargós útjain. Auschwitzban, úgy, mint más fájó helyzetben is, a „Jaj, Istenem” magyarul jött az ajkamra.” Zahava Szász-Stessel Bor és tövisek Tokajhegyalján című könyve emlékek felidézése.

„Gyakran tűnődünk: mi maradt az eltűnt zsidó közösségekből? Itt néhány kép, ott néhány szó megtört családokról és sebzett emlékezetről. Az Abaújszántó nevű magyar faluról és zsidóiról sem sok maradt volna Zahava Stessel megindító és ékesszóló könyve nélkül. Falujában tudós zsidók és házalók éltek, ünnepelt, színes bölcsek és egyszerű férfiak meg nők, hétköznapi álmokkal. Ahogy a könyv címe is sugallja, Abaújszántó zsidó közössége napsütötte szőlőskertek között élt, de a tövisekből is kijutott neki. Ez a könyv az emlékezetről szól; olvassák el, és az Önöké is megelevenedik.” (Elie Wiesel)

Zahava Szász-Stessel: Bor és tövisek Tokajhegyalján

Előszó a magyar kiadáshoz

A magyar nyelv, anyám első biztató szava hozzám, társam volt az élet kanyargós útjain. Auschwitzban, úgy, mint más fájó helyzetben is, a „Jaj, Istenem” magyarul jött az ajkamra.

Megtanultam két másik nyelvet is, amelyeken be tudtam fejezni iskolai tanulmányaimat, majd egyetemi diplomát, tudományos fokozatot szereztem. Könyvtárosként dolgoztam New York legnagyobb városi könyvtárában. Mindennek dacára, én a magyar ajkú barátaim körében éreztem leginkább otthon magam. Tagja voltam egy magyar Holocaust egyesületnek. 1. Minden hónapban, munka után Manhattanben találkoztunk. Tudtunk a magyarországi hírekről és együtt idéztünk fel magyar verseket, köztük Petőfi Sándor Füstbe ment terv című versét: „Egész úton hazafelé azon gondolkodám…”

Szülőföldem, Abaújszántó tájképe és emléke elkísért vándorlásom útjain. Kerestem az Abaújszántót körülvevő hegyeket, a virágokat, de nem találtam, minthogy a sors mindig tengerpart melletti lakóhelyekre vetett.

Abaújszántón szüleim, nagyszüleim, barátaim és több, mint kétszáz családnyi zsidó lélek élte hétköznapjait és ünnepeit. Okos, intelligens, nagyszerű emberek, rabbik, orvosok, ügyvédek, földtulajdonosok, nagykereskedők, öregek, fiatalok, akik remélték vágyaik, álmaik megvalósítását. Nehéz elképzelni azt a szerénységet, amellyel a feladatot, ami rám hárult, elvégeztem. Egyszerű elemi iskolát végzett kisleány voltam, mégis az én hivatásom és kötelességem, hogy leírjam gyönyörű mezővárosom szomorú zsidó történetét.

A könyvet eredetileg angolul írtam, de magyar emlékeim vezettek. Előttem voltak az elvesztett hitközségem hűséges tagjai, az édesapám barátságos emberszerető személyével, a hadirokkant nagyapám a megdagadt, sziklák nyomát őrző tenyerével és gyermekkori szeretett barátnőm Krausz Márta, aki a Bergen Belsen-i táborban szenvedte el rövid élete utolsó perceit.

Iskolai és vallási emlékképeim között van a feledhetetlen hitoktató úr, Stern Adolf. Ő kiváló pedagógiájával, barátságos személyével és meleg szívével öntötte lelkünkbe az Isten iránti imádatot és táplálta szeretetünket a zsidó erkölcs és az emberi értékek iránt.

A hitoktató bácsi, akinek emléke egy áldás, az Isten tiszteletének csodálatos útján elérkezett, mesébe illően, a messzeségbe. Ott testvérének unokája, Szántó András meg is talált, és biztatott a könyv fordítására. Köszönet András fáradhatatlan és önzetlen munkájáért, amivel ezt a kiadást segítette. Nélküle Abaújszántó zsidó lakosainak története nem lett volna magyarul elmondva.

Köszönetem fejezem ki a könyv fordítójának, valamint a kiadónak, személy szerint Kőrössi József úrnak, a könyv magyar nyelvű megjelentetésében betöltött kiemelkedő szerepükért.

A magyar kiadásban van a sírokról is egy rövid temetői lista, amelyben a sírkövek feliratát magyar nyelven lehet olvasni. Úgy szintén csatolva van egy cikk „Ami fáj egy nótában: A holocaust hatvan év múltán”, amit megküldtem 2004-ben a Polgármesteri Hivatalba, Abaújszántóra.

Hálás vagyok, hogy az én koromban, több mint nyolcvan évesen, még megértem a történetünk magyar nyelvű kiadását. Csatlakozik hozzám egyetlen testvérem és a néhány megmaradt abaújszántói holocaust túlélő. (A szerző)