Egy mester, egy tanítvány és egy nő próbálnak kikeveredni életük zsákutcáiból az ezredforduló Budapestjének jellegzetes helyszínein. Szántó T. Gábor Édeshármas című regényében válaszokat kereshetünk és kaphatunk élet és halál kérdéseire.
„Fejlődésregény, szerelmes regény és a túlélés regénye ez. A hiányzó hagyomány, a rend, illetve a szabadság és a modern életforma összeegyeztetésének regénye, amivel nemcsak a történet figurái, hanem egy egész ország küzd körülöttünk. Inkább persze kérdez a regény, mint válaszol, de annyit elárulhatok, hogy kompromisszumos megoldási javaslatokkal él” – fogalmazott Szántó T. Gábor, aki a Szombat című zsidó kulturális és politikai magazin főszerkesztője. Ha kulcsszavakkal kellene jellemeznie a történetet, akkor a szerelem, a vallás, a hagyomány, a szenvedély, a holokauszt, a család, a múlt, a jelen, a boldogtalanság, a boldogság szavakat említené.
Egy mester, egy tanítvány és egy nő
„Olyasmit szerettem volna elmondani, amiben van egyedi sajátosság és miliő, ugyanakkor mindenki számára fontos élményanyag” – mutatott rá az alkotó, aki szerint új könyvében azért ott visszhangoznak korábbi műveinek témái is; például a múlt és jelen összefüggéseinek vizsgálatában, az identitás és az egyensúly keresésében.
Arra a kérdésre, hogy mi a kapcsolat az egyik napilapban publikált tárcanovellák és az Édeshármas között, azt felelte, hogy hangulatuk mindenképp rokonságban áll egymással, de a cselekmény, elsősorban a szerelmi szál eddig ismeretlen volt a tárcák olvasói előtt. „Ha egyszer kötetté formálódnak a tárcanovellák, talán más véget érnek, mint a regény, de a két könyv inkább kiegészíti majd, mintsem átfedi egymást” – tette hozzá.
„- Hagyja, hogy elmenjen, Miklós. Nőzzön egy kicsit. Akkor majd féltékeny
lesz és visszajön. Akar átjönni? Iszunk egy kis szilvapálinkát.
– Nem lehet, reb Slojme, már van bennem két nyugtató.
– Maga nyugtatót szed?
– Nem jókedvemben.
– Keressen magának másik lányt.
– Nem tudom elképzelni az életem mással.
– Ha nagyon kapkod utána, nem jön vissza. Nem kellene esetleg egy pszichiáter magának? Én negyven éve járok.
– És segít?
– Nem, de rendkívül jól szórakozom. Egy idő után azt mondják, mintha én kezelném őket.”
Egy mester, egy tanítvány és egy nő próbálnak kikeveredni életük zsákutcáiból az ezredforduló Budapestjének jellegzetes helyszínein: az Újlipótvárosban, a Duna-parton, divatos bárokban vagy éppen romkocsmákban, a zsidónegyed sikátoraiban.
Hol együtt, hol külön, hol egymást segítve, hol egymás elől menekülve keresik a választ: hogy viseljék el a szerelmet, az életet és a halált? Keresik a választ: kiléphetnek-e a múlt árnyékából, vagy holtig magukban hordozzák. Keresik a választ: hogy lehet így élni és szeretni?
Egy vészkorszakot túlélt öreg emigráns tér vissza Amerikából Budapestre, s költözik az Újlipótváros szívébe. Visszatér szülőhazájába, mert nem tud elszakadni tőle, és tudatosítani akarja, milyen kincseket rejt a múlt. Fiatal tanítvány szegődik mellé, s míg kezdetben ő támogatja nagy terveket dédelgető, beteg mesterét, szerelmi válsága következtében egyre inkább a fiatalember szorul rá az idős férfi élettapasztalatára, bölcsességére.
Párhuzamosan bonyolódik a regény szerelmi szála, illetve a mester és tanítványa kalandjai. Szexualitás és vallás kérdései éppúgy ütköznek, mint a menni vagy maradni dilemmája. Az öreg nemcsak a hagyományra, hanem az életre is tanítja a fiatalembert, mintha azt akarná sugallni: ha a tanulásnak mint életformának lőttek, még mindig ott az élet mint tanulási forma.
A múlt élő valóság e könyvben, mely azonban ízig-vérig kortárs regény. A szerelmi szenvedély és a nemzedékek közötti dialógus lehetősége éppúgy szerepet kap benne, mint az, hogy a különböző hitű és gondolkodású embereknek hogyan kellene élnie egymás mellett, s mihez kezdjen a tradíció és a modern kor kihívásaival korunk szülötte. A regény szereplői, miliője ismert lehet az olvasók előtt a szerző Népszabadságban megjelent tárcanovella-sorozatából is. A tárcák és a regény azonban más-más történeteket villantanak fel szereplőik életéből.
Vajon képesek-e együtt a boldogságra?
Szántó T. Gábor öt évig dolgozott a regényen, bár közben más, hosszabb prózát is írt. „Két párhuzamos szálon fut, melyek néha összeérnek. Az öreg vallásos mester és a fiatal tanítvány mellett a fiatalember és szerelme kapcsolata jelenti a másik szálat. Vajon képesek-e együtt a boldogságra?” – tette fel a kérdést a szerző, kiemelve: erre a vázra épül a regény. „A hol eltűnő, hol felbukkanó nőre való várakozás, másrészt a túlélők és a másodgeneráció világa, valamint a rendszerváltás utáni fiatalok tétova útkeresése” – fogalmazott arról, hogy milyen területeket érintett könyvében. Szerinte szereplőit az is összeköti, hogy mindegyike pótol vagy pótolnia kellene valaki mást a másik életében. „Az élők mögött ott az eltávozottak szelleme, ha tudomást akarnak venni róla, ha nem. A tradícióban kapaszkodót kereső, kissé elidegenedett férfivilágban a nő jelenti a természetességet. De legalább ilyen fontos a férfi főhős lassú öntudatra ébredése” – vélekedett az alkotó a Budapesten játszódó könyvről.
Leszögezte, néha ugyan „kölcsönvett a valóságból benyomásokat, epizódokat, karakterjegyeket”, de a kötet a fantáziája terméke. „Nekem még volt módom belepillantani egy letűnőben lévő világba és ezért hálás vagyok mindazoknak, akik a háború előtti falusi zsidó tanházak világából, a polgári Budapestről származnak, s akiktől tanulhattam” – tette hozzá.
„A regény egyik nagy tétje, mit kezdenek a nemzedékek egymással. Lehet-e közös nyelvük, hidat teremt-e köztük a hagyomány vagy átadhatatlan a felhalmozott és nagyrészt elpusztult tudás maradéka? Híd-e a hagyomány vagy fal?” – kérdezte Szántó T. Gábor, aki szerint a könyv olyan kérdésekre is választ keres, mint hogy lehetséges-e a készen kapott régi mintákat követni vagy az új nemzedéknek új utakat és arányokat kell találnia. „Regényem öreg mestere és fiatal tanítványa szenvedélyesen kötődnek egymáshoz és menekülnek egymás elől. Segítenek egymásnak, de a másik terheit nem vehetik át”
Az Édeshármast június 5-én Pécsett, 6-án Szegeden, 8-án pedig Debrecenben mutatja be Szántó T. Gábor, június 10-én, vasárnap pedig öt és hat óra között a 83. Ünnepi Könyvhét központi helyszínén, a Vörösmarty téren fog dedikálni a L’Harmattan Kiadó standjánál.
