„Magányos, különc ember, aki a maga útját járja, mindentől és mindenkitől független. Életét éppúgy jellemzi a rejtőzködés, mint ahogy művészi irányváltásait, tematikai és formai kalandjait, filozófiai és ideológiai megnyilvánulásait a talányosság” – Gárdonyi Géza jelleméről, életéről és könyveiről beszélgettünk a Kossuth Kiadó szerkesztőjével, Hitseker Máriával.
„Minden műnek akkora az értéke, amekkora rezgést kelthet a szívekben” – vallotta Gárdonyi Géza, akire mintha közvetlen ismerősként tekintenénk, annak ellenére, hogy személye mindig egyfajta nosztalgikus elszigeteltségbe burkolózott. A Cultura a Kossuth Kiadó szerkesztőjével, Hitseker Máriával beszélgetett az általa szerkesztett Gárdonyi-sorozatról, és arról, hogy milyen volt az író személyisége és ma milyennek látjuk őt és irodalmi munkásságát.
Gárdonyival kapcsolatban általában az Egri csillagok és esetleg még az Ida regénye merül fel első gondolatra. Valójában ismerjük Gárdonyit?
Ismerjük is, meg nem is Gárdonyi munkásságát. Ha megemlítjük a nevét, a legtöbb embernek az Egri csillagok jut az eszébe, meg esetleg A láthatatlan ember vagy az Ida regénye. Az Egri csillagok népszerűségéhez valószínűleg jelentősen hozzájárult a Várkonyi Zoltán rendezésében elkészült film is, amelynek főszerepeit Kovács István, Vencel Vera és Sinkovits Imre játszotta. De említhetném Bicskey Tibort, vagy a Jumurdzsákot alakító Bárdy Györgyöt is. Egyébként Gárdonyi ezzel az egy ismert könyvével a Nagy Könyv országos felmérésen az első helyen végzett. És ez nem véletlen, hiszen a regény cselekménye nemcsak fordulatos, hanem olyan értékeket közvetít, mint a hit, a hazaszeretet és az egyéni bátorság.
És van bizonyos nosztalgikus emlékezés is. Gárdonyit az élet, mint jelenség érdekelte. Mindig a valóságból indul ki, hitelességre törekszik, de a valóságnak mintegy emlékképét adja, ezért a táj, a színhely mindenkit arra késztet, hogy felidézze saját emlékeit, s azonosuljon az elbeszélővel. Gárdonyi alakjai a magánélet körében mozognak. Az emberi sorsokat önmagukban vizsgálja, nem vetíti ki őket a többi ember sorsára. Mindig egyéni sorsokról ír, szereplőinek természetére figyel, a kor politikai vagy társadalmi kérdéseivel nem foglalkozik. Szereplői megküzdenek saját problémájukkal, vagy önmagukkal, szenvednek vagy örülnek, a maguk külön életét élik – tekintet nélkül a rajtuk kívül eső dolgokra, eseményekre vagy intézményekre. Gárdonyi ismeri és megérti a szenvedést, az élet tragédiáit együttérzéssel tudja szavakba önteni. Szereti az alakjait, szépeknek és jóknak látja őket. Nincs szemléletében sem gyűlölet, sem lázítás.
Különös ember volt, aki éppúgy értett a szépirodalmi novellák, regények, illetve újságcikkek írásához, mint korának legkedveltebb zenésze, Dankó Pista dalszövegeinek írásához. Milyennek látjuk a kort, amelyben élt és magát az írót?
Átalakulónak látjuk a kort, amelyben az író keresi a helyét. És nincs egyedül. A régi világ letűnőben van, a régi értékek devalválódnak, megváltozik az értékrend. Az emberek tömegei menekülnek a fővárosba. Az új értékrend alapjai még alakulóban vannak, folyamatosan újabb és újabb eszmék, irányzatok bukkannak fel, élnek tiszavirág életet.
Gárdonyi konzerválja magát, kitart a régi értékrend mellett, annak valódi értékeit akarja megőrizni. Magányos, különc ember, aki a maga útját járja, mindentől és mindenkitől független. Életét éppúgy jellemzi a rejtőzködés, mint ahogy művészi irányváltásait, tematikai és formai kalandjait, filozófiai és ideológiai megnyilvánulásait a talányosság. Felállít magának néhány érvényes tételt az élet értelméről, értékéről, s élete szilárdan támaszkodik ezekre. Filozofáló kedv van benne, szeret az élethalál kérdésén, a metafizika problémáin töprengeni, de a bonyolult kérdések nem foglalkoztatják. Szemlélő és szemlélődő szellem: mindent önmaga akar felfedezni, ezért élete szüntelen megfigyelés, kutatás, elmélkedés és önképzés. Minden érdekli, ha magyarázatot kínál: okkultizmus és misztika, szociális radikalizmus, vallásosság, istenkeresés stb. Érdeklődéssel fogadja be a keresztény tanokat épp úgy, mint Schopenhauer filozófiáját vagy a különféle okkult nézeteket.
A Jókai-, a Mikszáth- és a Karinthy-sorozat után a Gárdonyi regények bemutatására esett a választása a Kossuth Kiadónak. Miért pont Gárdonyi?
A Kossuth Kiadó feladatának érzi a magyar írók megismertetését. Érdekes, hogy éppen Karinthyt olvasva vetődött fel Gárdonyi munkásságának bemutatása. Karinthy a Hadik Kávéházban írta soros tárcáját, amikor észrevette, hogy a kávéház előtti téren egy szobor talapzatát rakják le, nevezetesen a Horvai János alkotta Gárdonyi szoborét. Karinthy emlékezetébe idézte azt a napot, amikor bemutatták Gárdonyinak, s eltűnődött, vajon eljön-e az az idő, amikor neki is szobrot állítanak.
18 kötetesre tervezték a sorozatot, mi fér bele?
A 18 kötetben (az első kötet 2012. szeptember 5-én, a 18. kötet 2013. április 24-én jelenik meg) megpróbáljuk bemutatni a sokarcú Gárdonyit, a kisregények (A lámpás, Dávidkáné, Ábel és Eszter, Az öreg tekintetes, Az a hatalmas harmadik, Szunyoghy miatyánkja, Te Berkenye, Aggyisten, Biri, A kürt, A kapitány, Leánynézőben, Ki-ki a párjával stb.) és elbeszélések (Az én falum, a Pöhöly család története, Szegény ember jó órája, Hortobágyi orgona, Hosszúhajú veszedelem stb.) mesterét, a költőt (mind Kosztolányi Dezső, mind Füst Milán szerint jelentős költő), a színműírót (A bor, Fehér Anna) és természetesen az újságírót is (Magyar Hírlap, Budapesti Hírlap, Természet, Új Idők, Szegedi Napló stb.).
A sorozat nem kritikai kiadás, nem a teljességre törekszik, hanem egy árnyaltabb Gárdonyi-kép kialakítására. Azt szeretnénk elérni, hogy ne csak egykönyves szerzőt lássanak benne, hanem ismerjék meg más műveit is, ismerjék meg azt a morális értékhitet, amely minden történetében jelen van, és azt a célt szolgálja, hogy erősítse az ember önbecsülését, bizalmát az életben.
Volt olyan mű, ami miatt fájt a szíve, de a szerkesztés nem engedte esetleg, hogy bekerüljön a szériába?
Nincs.
Bár műveit mintha kevésbé ismernénk, Gárdonyit mindig a legkedveltebb magyar szerzők közé sorolhattuk.
Így van. Gárdonyi abba a nemzedékbe tartozott, amely még szüleitől közvetlen élményeket kapott a forradalomról és a szabadságharcból. A hazaszeretet áthatja egész munkásságát. Természettudományos és materialista olvasmányai, iskolai tanító korában szerzett tapasztalatai, falun szerzett élményei is novellákban öltenek testet. Gárdonyi azt ábrázolja bennük, hogy egy megszokott, de az adott környezetben jelentős napi esemény miképp idézi fel hőseiben a közös emberi értékeket ősi tisztaságukban.
A szerelem is átszövi műveit, de nála a szerelem az érzékeknek az emberi akarattól független vihara, és csaknem mindig a fiatal ösztönök természetes játéka. Gárdonyi szerelmesei mindig tiszták, szűziesek, ártatlanok, még ha engednek is heves vágyuknak. Feledhetetlenül szép alakokat tudott az ilyen szerelmesekből teremteni.
És ne feledkezzünk meg nyelvezetéről. Szóhasználata letisztult és puritán, szinte megszállottan kerüli az idegen szavakat, rendkívül nagy figyelmet fordít a nyelv stiláris szerepére. A Titkosnapló nagy része is szógyűjtő és szóteremtő szenvedélyéről árulkodik. Talán nem véletlen, hogy az olvasási statisztikák szerint Jókai és Mikszáth mellett az olvasóközönség harmadik kedvence.
Önnek mi jut eszébe Gárdonyi nevét említve?
A rövid, de érdekes leírásai a bogarakról, a növényekről. A Természet című lap közölte ezeket a frappáns történetkéket, de a szerkesztő, a tudományra hivatkozva, Gárdonyi bogárvilágát átnevezte rovarvilágnak. Szerzőnk nem volt rest, tollat ragadott és levelét megírta: „Én a rovar szót mindaddig nem veszem be a szótáramba, míg csak azt nem fogom hallani, hogy: a marha rovarzik, míg a cserebogarat csererovarnak nem hívják, s míg a csehbogár nótát így nem dalolják: Cseh-rovar, csehrovar, sárga csehrovar…”
Annyi mindent megtudunk e rövid, szórakoztatva tanító történetekből. (Kiskerekes, Nagykerekes, Mit tud a hangya? Légy és szúnyog, Kaszáspók, A pók meg az aranybogár, Rablás a bogárvilágban, Bogárék vendéglője, Magyar gyík, Madarak ébredése, Hol van a fecske meg a gólya? A macska meg a nyúl, Élet a hó alatt, Virágok világa, Pásztortarsolyka, A virágok királya, Időmutató virágok, Virágóra, A fa élete. Álom az erdőn stb.). Nem is értem, miért merültek feledésbe ezek a pompás leírások.
Az ön kedvenc kötete is bekerült a sorozatba?
Igen. A láthatatlan ember, ez az élményszerű, lírai vallomás, amely azt sugallja, hogy csak az tudja, merre tart, aki tudja, honnan jön, és hazája merre van.
A jelenlegi gazdasági helyzet a könyvpiacot is erősen sújtja, mivel lehet rávenni a vásárlókat, hogy egy teljes sorozatot megvegyenek?
Nagyon fontos szerepe van a marketingnek, de a vásárlásról mindenki maga dönt. Egy sorozat mindig teljességet sugall, átfogó képet nyújt egy-egy író munkásságáról, s az emberek szeretik a teljesség érzését. De meglehet, hogy azért vásárolják a sorozatokat, hogy nyugdíjas éveikben legyen mire emlékezni, esetleg örökül hagyják gyermekeikre vagy unokáikra. Vagy egyszerűen arra gondolnak, hogy ebben az információ-orientált világban jó lesz egy kicsit olvasgatni, elővenni egy-egy magyar klasszikus kötetét. Pár éven belül a kommunikáció egészen új korszakába lépünk, a mobil és az internet egymásra találása következtében mindenki összerakja majd a maga tartalmait, de talán nem felejt el könyvet olvasni. Nosztalgiából leemel egy-egy kötetet a könyvespolcáról, rácsodálkozik, és talán el is olvassa.
Nem ez az első sorozat, ami az ön szerkesztése alatt fut, mi a titka a sorozatoknak?
Hiteles szellemi értéket közvetítenek. Biztos kulturális hátteret jelentenek. Szórakoztatják, de el is gondolkoztatják az olvasót. Nyugodt bölcsesség árad belőlük.
Kibelbeck Mara
