Szókapcsolatok és összetételek, különírási-egybeírási kérdések? A magyar helyesírás szabályainak 12. kiadásában átfogó újítások nincsenek, viszont sok apróság változott. A kötet összeállítói igyekeztek könnyebben használható, rugalmasabb szabályzatot a felhasználók kezébe adni.
Miért írunk bizonyos szavakat kötőjelekkel? Marad-e az ly? Kell-e az ly? Miért követi a mai korban elfogadott nyelvet a helyesírásunk és miért nem? Miért következetlen az egybe-külön írás? Miért megtanulhatatlan a szabályzat? Miért van néhány esetben több választási lehetőség?
A helyesírás csak akkor tudja betölteni társadalmi szerepét, ha szünet nélkül gondozzák, hiszen a használóival együtt változik, fejlődik. Az elmúlt évtizedekben mind beszélt, mind írott nyelvünk – elsősorban szókincsében – sokat változott, a nyelvi tudományban új nézetek, módszerek jelentkeztek, az írással élő emberek igényei megnövekedtek.
Alapvető változásokat nem tartalmaz A magyar helyesírás szabályainak napokban megjelent, tizenkettedik kiadása, amelynek összeállítói igyekeztek könnyebben használható, rugalmasabb szabályzatot a felhasználók kezébe adni.
Az Akadémiai Kiadó által megjelentetett kötet előszavában a szerkesztők rögzítik, hogy a nyelv és a nyelvről alkotott felfogás változását a helyesírási szabályzatnak is követnie kell, a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottsága ezért látta szükségesnek, hogy áttekintse és megújítva közzétegye a magyar helyesírás szabályait tartalmazó kötetet.
A bizottság nem tartotta észszerűnek az írásrendszer nagyobb mérvű átalakítását, és megítélése szerint a beszélőközösség sem igényelt nagyobb mérvű változásokat.
A nagyobb rugalmasságra való törekvés célját szolgálja a szabálypontokban szereplő kivételek számának csökkentése, a példaszavak esetében listák közlése, valamint egyes szabályok alkalmazásának választhatóvá tétele. A magyar helyesírási szabály megújult példányát lapozgatva kiemeltünk néhány változást:
Az ingadozó kiejtésű h végű szavak -val, -vel és -vá, -vé ragos alakjait ezentúl kétféleképpen lehet írni, nem kötelező az elseje, elsejei szóalakok számjegyes írásakor a j-t kiírni. „1. vagy 1‐je, 1‐én vagy 1‐jén, 1‐ig vagy 1‐jéig stb. Az elseji vagy elsejei szóalak számjeggyel írva: 1‐i vagy 1‐ji vagy 1‐jei.”
Megengedőbb a szabályzat a három szóból álló, hat szótagnál hosszabb szavak kötőjelezésével és a bizottságok, rendezvények nevének írásával kapcsolatban is.
Bizonyos közszavak (például Alperes, Eladó, Szerző) ezután nagybetűvel kezdhetők hivatalos iratokban. „A köznevek nagybetűs kezdése nem szokásos a magyar írásgyakorlatban, kivéve a hivatalos iratokban, például: Alperes, Felperes, Eladó, Vevő, Szerző.”
Bizonyos tárgynevek – nemzeti ereklyék, járművek, hangszerek, fegyverek, drágakövek – jellemzője ezentúl a nagy kezdőbetűs írás.
Az új szabálypontok között található a többszörös összetételű kifejezésekben a két kötőjel használata. „Két kötőjelet használunk azokban a többszörös összetételekben, amelyeknek előtagja is kötőjellel kapcsolt összetétel (tulajdonnévi vagy betűszós előtag, illetőleg három mássalhangzó találkozása miatt), például: C‐vitamin‐adagolás, Kossuth‐nóta‐éneklés, Nobeldíj‐ átadás, sakk‐készlet‐gyűjtemény, tarokk‐kártya‐játékos, tb‐járulék‐csökkentés.”
Nem változott az a szabály, mely szerint a toldalékolás következtében egymás mellé kerülő három azonos magánhangzó kettőzött betűre egyszerűsödik (például orral), tulajdonnevek esetében azonban már nem lesz érvényesíthető. „A toldalékolás következtében egymás mellé kerülő három azonos mássalhangzót jelölő betűt kettőzöttre egyszerűsítjük, például: orra (= orr + ra).”
A szabály második része azonban változott, az új rész így hangzik: „A szabály nem érvényesíthető a tulajdonnevekre [a 11. kiadásban magyar családnevek szerepeltek csak!] (még akkor sem, ha kisbetűs elemükről van szó) […]: Hermann‐nál, Széll‐lel, Tarr‐ról, Wittmann‐né; Bernadett‐től, Mariann‐nal; Bonn‐nal, Bükk‐kel, Tallinn‐nak; Elzett‐tel, Knorr‐ral; Blikk‐kel, Szerelmes szonett‐tel […].”
[A tulajdonnevek toldalékolásakor tehát egységesen nem érvényesül az egyszerűsítés, a korábban az egyszerűsítés alá tartozó magyar utónevek körében (pl. Bernadettől → Bernadett‐től), illetve a korábban nem szabályozott esetekben sem (pl. Blikk‐kel, Szerelmes szonett-tel)].
Ezután a ‐fajta, ‐féle, ‐nemű, ‐rét, ‐rétű, ‐szerű szavakat nem képzőszerű utótagnak, hanem utótagnak, azaz összetételi tagnak tekintjük. Vagyis a legfőbb változások egyike, hogy a tulajdonnevek toldalékolásában a képzőszerű utótagokat (-fajta, -féle, -szerű) nem úgy kell írni, mint a képzőket, hanem úgy, mint az összetételi utótagokat. A 132. szabálypont szerint „A ‐fajta, ‐féle, ‐ nemű, ‐rét, ‐rétű, ‐szerű stb. utótagot a közszókkal egybeírjuk, például: másfajta, tízféle (de: 10‐féle), többféle, egynemű, negyedrét, sokrétű, gipszszerű, nagyszerű.” – Ebből az következik, hogy ha a ‐ szerű utótag sz végű szóhoz járul, nem egyszerűsítjük a kétjegyű betűket, vagyis az ésszerűt felváltja például az észszerű.
Bizonyos esetekben különféle okokból sor került egyes szavak írásának megváltoztatására. Néhány jellemző ok:
– a szó ejtésének megváltozása (például: árboc > árbóc, bedekker > bédekker, biennale > biennálé, bura > búra, immúnis > immunis, reverzíbilis > reverzibilis, rühvel > rühvel v. rühhel, samanizmus > sámánizmus, sarlatanizmus > sarlatánizmus, satanizmus > sátánizmus)
– az egybeírást a jelentésváltozás indokolja [például: nagyra törő > nagyratörő (= nagyravágyó), tenyérbe mászó > tenyérbemászó (= pimasz, ellenszenves)];
– a szaknyelvben másként írják a szót, például: első fokú ítélet > elsőfokú ítélet, fekete doboz > feketedoboz (pl. repülőgépen), házinyúl > házi nyúl, paraolimpia > paralimpia, szabad vers > szabadvers, vegyes úszás > vegyesúszás (sportág). (A szótár még néhány példát felsorol, melyeket érdemes átnézni. – a szerk.)
A fent felsorolt példákat mind az új helyesírási szabályzatból vettük, a több mint 600 oldalnyi kötet azonban jóval több érdekes újdonsággal szolgál. Az Akadémiai Kiadó által gondozott megújult A magyar helyesírási szabályhoz csatolt szótár is, amelynek anyaga a legutóbbi kiadáshoz képest 8000 új szóval bővült, míg az időszerűtlenné vált elemek kimaradtak.
