Két teljesen eltérő műsorral, két különböző előzenekari felállással és egy egész hétvégét átfogó közösségi programsorozattal tért vissza Budapestre a Metallica. Jött, látott és valóban győzött.
Az M72 World Tour budapesti állomása nem csupán két stadionkoncert volt, hanem valódi kulturális esemény, amelynek középpontjában a zene mellett a közösség, a társadalmi felelősségvállalás és a rajongók álltak.
Nyolc év után ismét fellépett hazánkban a Metallica, és most először, de remélhetőleg nem utoljára megtelt a Puskás Aréna a Metallica-rajongókkal. A koncertek óta eltelt néhány nap, ezért némileg visszafogottabban elevenítem fel emlékeimet, a fangirl státusz amúgy sem ragasztható rám – noha tényleg nagyon szeretem a zenéjüket –, aki sokkal inkább a heavy metal és a hard rock vonalán nőtt fel, mintsem az aggresszívabb trash metalén. A legendás zenekar M72 World Tourjának különleges No Repeat Weekend koncepciója Budapesten is megvalósult: a két koncerten egyetlen dal sem ismétlődött, így mindkét este önálló élményt kínált. Az első napon a Pantera és az Avatar, a másodikon a Gojira és a Knocked Loose melegítette be a közönséget.
A körszínpad, a stadion közepére épített monumentális látvány, a mozgó kameratornyok és a minden irányból élvezhető produkció ismét megmutatta, hogy a Metallica koncertje mindig több egy egyszerű fellépésnél: a zenekar a látványt, a hangzást és a közönség erejét egyetlen felejthetetlen élménnyé formálja.
A hosszú múltat megélt banda két egymástól teljesen különböző koncerttel bizonyította, hogy a rockzene egyik legnagyobb legendája ma sem pusztán nosztalgiából él. Az M72 World Tour budapesti állomása egyszerre volt látványos stadionshow, közösségi ünnep és személyes zenei élmény – olyan hétvége, amely után még napokkal később is nehéz szabadulni a dallamoktól.
Két este, két külön történet
Valljuk be, kevés zenekar vállalkozik arra, amire a Metallica. Az M72 World Tour egyik legkülönlegesebb eleme a No Repeat Weekend koncepció: a zenekar ugyanabban a városban két koncertet adn, ám a műsorok között egyetlen dal sem ismétlődik.
A budapesti állomáson az első este a Pantera és az Avatar, a másodikon a Gojira és a Knocked Loose vezette fel a koncertet, így már az előzenekarok is két egészen eltérő zenei világot képviseltek.
A stadion közepére épített körszínpad, a mozgatható videótornyok és a minden irányból egyformán élvezhető látványvilág ismét bizonyította, hogy a Metallica számára a koncert nem egyszerű fellépés, hanem gondosan megtervezett összművészeti produkció.
A második este még magasabbra tette a lécet
Már az első koncert előtt elkezdődött a metalhétvége. Természetesen nem hagyhattam ki a Barba Negrában a Black Label Society fellépését, Zack Wylde játéka pedig ismét emlékeztetett arra, miért tartják generációja egyik legkarakteresebb gitárosának. Aki valaha hallotta élőben Ozzy Osbourne oldalán, pontosan tudja, milyen elementáris ereje van a játékának.
Talán ezért is érkeztem úgy a Puskás Arénába, hogy különösebb elvárásaim nem voltak. Tudtam, hogy jó koncert lesz. A kérdés csak az volt, mennyire. Bár az első koncert is emlékezetes pillanatokat tartogatott, sok rajongó – és a közösségi oldalakon megjelent beszámolók többsége – úgy érezte, hogy a második este különleges energiát hordozott.
Úgy éreztem, mintha a zenekar felszabadultabban játszott volna – a hangzás kiegyensúlyozottabbnak hatott, a közönség pedig szinte az első hangtól az utolsóig együtt lélegzett a színpaddal. James Hetfield magabiztos énekével és természetes színpadi jelenlétével ismét bebizonyította, hogy a Metallica ereje nem csupán a legendás dalokban rejlik. Lars Ulrich fáradhatatlan lendülete, Kirk Hammett játékossága és Robert Trujillo közvetlensége ezúttal is meghatározta az est hangulatát.
Persze minden metalosnak más volt a kedvenc műsora: voltak, akik az első este klasszikus dalait emelték ki, míg mások a második koncert változatosabb összeállítását tartották erősebbnek. Talán éppen ez a No Repeat Weekend legnagyobb erénye: nincs „jobb” vagy „rosszabb” koncert, csupán két különböző élmény.
Fesztiválhelyszínné alakult a város
Az M72 World Tour sajátossága, hogy nem ér véget a stadion kapuinál. A Metallica minden állomáson igyekszik többnapos kulturális eseménnyé bővíteni a koncertet. Budapesten ennek része volt Kirk Hammett könyvbemutatója és közönségtalálkozója a Magyar Zene Házában, a Metallica Filmfesztivál, tribute-koncertek, rajongói találkozók, pop-up bolt és ingyenes közösségi programok is.
Néhány napra valóban úgy tűnt, mintha Budapest lenne a nemzetközi metalélet egyik központja.
A Metallica évek óta tudatosan kapcsolja össze turnéit jótékonysági programokkal. Budapesten a koncerthetet véradás előzte meg, amelyhez különleges ajándékok is kapcsolódtak. Az All Within My Hands alapítvány minden eladott jegyből támogatást biztosít helyi szervezetek számára. A budapesti állomáson a Budapest Bike Mafia és a NANE Egyesület részesült ebből a segítségből.
Ez a szemlélet ritka a stadionturnék világában: a Metallica nemcsak vendégként érkezik egy városba, hanem igyekszik valamit vissza is adni annak közösségének.
Több mint negyven éve ugyanazzal a szenvedéllyel
Kevés zenekar képes arra, hogy négy évtizeddel alapítása után is stadionokat töltsön meg szerte a világon. A Metallica sikerének egyik kulcsa, hogy nem csupán a múltból él. A klasszikus dalok mellett új szerzemények is helyet kapnak a műsorban, miközben minden koncert egyszeri és megismételhetetlen marad.
A budapesti hétvége ezt ismét bizonyította. Nem egyszerű koncertsorozat volt, hanem olyan kulturális esemény, amelyben a zene, a közösségi élmény és a társadalmi felelősségvállalás egyaránt fontos szerepet kapott. Talán ez az oka annak, hogy a Metallica több mint negyven év után sem pusztán egy legendás zenekar, hanem generációkat összekötő kulturális jelenség.
