„Hogyan kerültek ezek most megint össze, Budapesten? Miféle utak keresztezhették ott egymást, hogy az egyik lefejezze a másikat? Baltával! Mint a középkorban! Mint az őskorban! Két túlképzett nyelvzseni…” Sumonyi Zoltán Az azeri baltás című politikai krimije fikció, aktualitását azonban tárcán nyújtja a valóság.
Sumonyi Zoltán, József Attila-díjas író, költő, a Magyar PEN Club korábbi elnöke Az azeri baltás című politikai krimijének különös aktualitást ad, hogy a magyar kormány kiadta Azerbajdzsánnak az életfogytiglanra ítélt Ramil Sahib Saforovot, aki 2004 februárjában baltával meggyilkolta örmény áldozatát Budapesten, a nemzetvédelmi egyetem kollégiumában. Az élet ismét túlszárnyalta a fantáziát.
A könyvben Harald Haasky professzor, a tromsøi egyetem Számi Intézetének vezetője 2004. február 19-én szokatlanul véres esemenyről értesült az internet egyik magyar nyelvű honlapjáról.
„Gyilkos azeri-örmeny konfliktus a Nemzetvédelmi Egyetemen. – Baltával ölte meg örmény társát a Nemzetvédelmi Egyetem nyelvi kurzusán részt vevő azerbajdzsáni fiatal.”
Tovább olvasva a cikket, a professzor döbbenten látta, hogy néhány éve még mind az áldozat, mind a gyilkos az ő tanítványa volt. Ezért megkérte harmadik volt tanítványát, aki a budapesti norvég követség munkatársa, hogy a helyszínen próbálja meg kideríteni ennek a barbár gyilkosságnak a hátterét.
A szálak a magyar Szent Koronáig vezetnek…
Az esemény, amely könyvének kiinduló pontjául szolgál, 2004-ben történt. Akkoriban ez a véres tragédia „csupán” érdekes hírként jelent meg a sajtóban. Önt sokkal jobban megérintette, mint általában a közvéleményt?
Nem emlékszem, hogy jobban megérintett volna, mint a magyar társadalmat általában, mindenesetre, még három-négy év múlva is emlékeztem rá, akkor, amikor ennek a kriminek a megírásába fogtam. Nagyon jó kiindulási pontnak tartottam.
Mi volt a történésben az a momentum, amely egy krimi megírására késztette?
Főleg a gyilkosság nem európai (unortodox) kegyetlensége és alattomossága.
Korábban is foglalkozott a magyar Szent Korona eredetiségének kutatásával?
Magával a Szent Korona kutatásával nem. De írtam néhány történelmi regényt és esszét (III. Béláról és Aragóniai Beatrixról), s ezekben foglalkoztam az Árpád-házi királyok koronáival is.
A könyv megírása előtt ismerte az azeri-örmény konfliktus lényegét?
Különösebben nem. Én még 1969-ben jártam Bakuban, ahol akkor az azeri-iráni konfliktussal találkoztam. Szovjet Azerbajdzsán akkori írói és újságírói, amint megittak néhány pohár bort, mindjárt Stzálin árulásáról panaszkodtak, hogy területük nagy részét Sztálin átengedte Iránnak.
Mégis miként és miért kapcsolta össze az azeri-örmény konfliktust a magyar Szent Korona kérdéskörével?
2008-ban csak egy fikciós detektívregényt akartam írni, mintegy a Da Vinci kód paródiájaként. Bosszantott Den Braun áltudományos kutatása és az itthon akkoriban újraéledő Szent Korona tan, a rovásírás-mánia, az azeriek és a magyarok hun-eredet legendája, és ezt a két indulatot ötvözve, találtam jó kiindulásnak az azeri katona gyilkosságát.
Mikor fejezte be a könyv kéziratát? A 2006-os ítélethirdetés előtt, vagy utána?
Amikor a könyvet írtam, akkor már jogerősen életfogytiglanra elítélték Ramil Sahib Saforovot, az azeri baltás gyilkost, s úgy látszott, hogy ez tényleg lezárt történet.
Amikor elkészült a kézirattal, nehéz volt rá kiadót találnia?
A kiadók nem nagyon kapkodtak érte. Részint mert lezárt dolognak tűnt, részint mert engem beskatulyáztak „fennkölt költőnek” és „megbízható történelmi esszék szerzőjének”. Ezért is választottam egy norvég hangzású álnevet: Mikkel-Johan Pedersen. (De ebben is van egy kis rejtvény: apám Mihály, nagyapám János, dédapám Péter volt.) Mivel sem az álnévre, sem a címre nem „buktak” a kiadók, végül magánkiadásban jelentettem meg, Deák Laci, az Orpheusz Kiadó vezetője pedig barátságból vállalta a kiadó logóját. Ám ez is balul ütött ki, szegény Deák Laci a megjelenés után röviddel meghalt, a könyvekből pedig kb. 250 példány egy pincében rejtőzik.
Most viszont a Kossuth Kiadónál megjelent változathoz már a saját nevét adta. Miért?
Három éve azért is írtam álnéven, mert akkor még csak szórakozásból, szinte játékból írtam a könyvet. Magánügy, gondoltam, és ha nem is olvassák el, én jól szórakoztam írás közben. De most már véresen komoly közüggyé vált a történet, s ezt saját névvel is vállalom.
A könyvében is kiadnak valakit Azerbajdzsánnak, de a történet nem úgy végződik, mint most a valóságban.
Nem a gyilkost, hanem az Üc Tepe-i Szövetség elnökét, aki azért jön Magyarországra, mert azt hiszi, hogy a gyilkost kiengedték, s itt majd együtt megszerezhetik a magyar korona alsó abroncsát, amely szerintük az Üc Tepe-i sírból került elő, és eredetileg Attila lányának az öve volt.
Ön szerint, aki a könyvét elolvassa, jobban megérti majd a nemzetközi felháborodást és diplomáciai bonyodalmakat kiváltó jelenlegi fejleményeket?
Azt nem tudom, hogy az olvasók jobban megértik-e a kialakult diplomáciai bonyodalmakat, de talán jobban megértik a fanatizmus lényegét: vallási, törzsi, áltudományos téveszmékkel néhány őrült ma is nemzetközi bonyodalmakat tud okozni.
Meglepte az, ami most történt?
Engem csak az lepett meg, hogy egy fikciós detektívregényt lemásolhat, sőt a fantáziát is túlhaladó módon, évekkel később, megvalósíthat a politika.
László Ágnes
