Liszt, a romantikus művész és a vallásos ember sokat foglalkozott a halál gondolatával és a túlvilággal, közel állt hozzá Dante világa. A Budapesti Nyári Fesztivál idén június 12-én a Margitszigeten a Liszt és Dante című koncerttel indul, amelyen a Nemzeti Filharmonikusokat Kocsis Zoltán vezényli.
Dante Alighieri születésének 750. évfordulója alkalmából a Budapesti Nyári Fesztivál Liszt Ferenc pokol és menny között cikázó műveivel nyitja meg a szezont. A Margitszigeti Szabadtéri Színpad Liszt és Dante című nyitókoncertjén a Nemzeti Filharmonikusokat Kocsis Zoltán vezényli. Ördögien virtuóz karmesteri pálcája nyomán a zeneszerző géniusz olyan, képzőművészeti ihletésű művei csendülnek fel, mint az Éji menet és a Mephisto-keringő, melyek Lenau romantikus Faustjának hatására születtek meg, illetve a Haláltánc, melyet a pisai Nagy temető falán található A halál diadala című freskó ihletett. A háromtételes Dante-szimfónia az Isteni színjáték helyszíneire, a Pokol, a Tisztítótűz és a Paradicsom köreibe kalauzolja a hallgatóságot.
Liszt, a romantikus művész és a vallásos ember sokat foglalkozott a halál gondolatával és a túlvilággal. Legnagyszerűbb alkotásai is e témákban születtek. Különleges, zseniális érzéke volt a pokoli látomások, a sátáni irónia zenei kifejezéséhez; a romantikus programzene egyik legkiemelkedőbb művészeként a végletekig fokozta a zene ábrázoló készségét. A június 12-i nyitókoncerten elhangzó művei a létezés, a morál, az ördöggel, a teremtővel való viszonyunkat járják körül a zene semmi mással nem helyettesíthető eszközeivel.
Haláltánc – Parafrázis a Dies Irae dallamára
Liszt Ferenc 1838-ban Marie d’Agoult-val járt Pisában, ahol megtekintették a város híres temetőjét, a Campo Santót. A sírkertet gótikus, befelé nyitott kerengő övezi, melynek külső falán egyetlen ablakot sem nyitottak. Az így kialakított hatalmas, egybefüggő falfelület valósággal kínálja, hogy nagyméretű freskókkal borítsák. A kerengő festői díszítése – melyet Giotto tanítványai kezdtek meg – több mint egy évszázadig tartott. Az egyik legkülönösebb és legizgalmasabb freskó A halál diadala (Trionfo della Morte), melyet 1350 körül festett Francesco Traini. Liszt korában a művet Orcagnának tulajdonították, később felmerült még Lorenzetti és Bonamico Buffalmacco neve is. A kép egyik oldalán elegáns dámákat látunk jóképű lovagok társaságában. Zenét hallgatnak, a lovagok kezében vadászsólymok pihennek, az egyik hölgy éppen egy ölebbel játszik.
A kép másik oldalán egy hasonlóan előkelő társaság lovagol keresztül egy erdőn, de a menet útját váratlanul három koporsó állja el, bennük oszlásnak indult holttetemekkel, melyek a halál diadalára emlékeztetik őket. A lovak fenyegető riadtsággal torpannak meg a halál birodalmának e határmezsgyéjén. A kutyák nyugtalanul szimatolnak a levegőben. Néma iszonyat uralkodik az egész jeleneten, s a szereplők hideglelős borzongásában láthatóvá válik a félelem. Liszt képzeletét már ekkor, 1838-ban megragadta ez a hallatlanul expresszív és borzongató freskó, s azonnal össze is kapcsolta a Dies Irae gregorián dallammal. A kompozíciós alapötlet – a Dies Irae-dallam variációs feldolgozása egy zongoraverseny keretében – már ekkor megszületett, a mű befejezése mégis sokáig váratott magára. Liszt több verziót is készített, végül a kompozíció ősbemutatójára az ötlet megszületése után majd harminc évvel, 1865-ben került sor. A zongoraszólót Hans von Bülow játszotta.
Kovács Géza főigazgató ajánlója
„A Margitszigeten járva mindig ott érzem lebegni Arany János, Krúdy Gyula szellemét. A nevezetes víztoronyra nézve Krúdy Toronyzene c. novellája jut eszembe. A gyönyörűen felújított szabadtéri színpadon júniusban elhangzó koncertünk kapcsán meg úgy érzem, mostantól Liszt Ferenc is csatlakozik képzeletemben a két írónagyság mellé. A magyar zeneszerző-géniusz majdan elhangzó műveit képzőművészeti, irodalmi alkotások ihlették. Az Éji menet és a Mephisto-keringő nem is Goethe, hanem Lenau romantikus Faustja hatására született. Egy levelében Liszt azt írta:» Különösen azt szeretném, hogy a két Faust-epizódot egymástól szét nem választva adják elő – megkockáztatva, hogy a közönséget Az éji menettel néhány percig untatják. « Ennek ellenére a szófogadatlan utókor csak a slágerszámba menő keringőt részesíti előnyben, így a Nemzeti Filharmonikusok – a szerzők akaratát mindig tiszteletben tartó – Kocsis Zoltán vezényletével most engedelmes dédunokákként tesznek eleget Liszt kérésének.
A Haláltánc, melyet a pisai Camposanto monumentale (Nagy temető) falán található, A halál diadala (Trionfo della Morte) című freskó ihletett, gyakorlatilag zongoraverseny, melyről így írt Pándi Marianne: »…ez nyúlik vissza a messzebb múltba, és ez mutat a távolabbi jövőbe. A múlt: a gregorián dallamvilág…; a jövő: Bartók zenéje…. Nem véletlen, hogy a zongoraművész Bartók egyik emlékezetes produkciója éppen a Haláltánc volt! « Bartók megrázónak, lenyűgözőnek tartotta Liszt Haláltáncát.
A Dante szimfóniáról a következőket írta barátjának, később vejének, Richard Wagnernek:» Már régen él gondolataimban egy Dante-szimfónia – az év folyamán meg akarom írni. – 3 tételben: Pokol, Tisztítótűz és Paradicsom – az első kettőt csak zenekarra, az utolsót kórussal. Ha ősszel meglátogatlak, valószínűleg magammal hozhatom, és ha nem találod rossznak, engedelmeddel Neked ajánlom. « Wagner nem találta rossznak és ugyanez mondható el az utókorról is. Mind a négy mű a létezés, a morál, az ördöggel, a teremtővel való viszonyunkat járja körül a zene semmi mással nem helyettesíthető eszközeivel. Tévedés azt hinni, hogy egy szigeten eltöltött nyárestén efféle súlyos kérdéseknek nincs helye. Gondoljunk csak Babits Esti kérdésére: miért nő a fű, hogyha majd leszárad? Miért szárad le, hogyha újra nő?
Eladhatjuk-e lelkünket múló előnyökért? Elszerethetjük-e ördögi segítséggel más párját? Mi vár ránk, ha már nem leszünk itt e földön? Ezek lesznek ennek az estének a kérdései. Nem tudom, kapunk-e választ, de a koncert után a sziget susogó fái közt sétálva, Margit kolostorának romjai között botorkálva bizonyosan úgy érezhetjük, hogy – Kosztolányi szavaival – » hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak vendége voltam.«”
Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főigazgatója
Műsor:
Liszt: Éji menet és Mephisto keringő
Liszt: Haláltánc
Liszt: Dante szimfónia
Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar
Énekes szólista: Szalai Ágnes
Zongoraművész: Oravecz György
Karigazgató: Antal Mátyás
Vezényel: Kocsis Zoltán
Időpont: 2015. június 12. (péntek) 20 óra
Helyszín: Margitszigeti Szabadtéri Színpad
(2 óra 30 perc, egy szünettel)
