Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Magyarországon forog film Émile Zola korai regényéből című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Magyarországon forog film Émile Zola korai regényéből

Szerző: / 2012. május 14. hétfő / Szubkultúra, Filmvilág   

Budapesten kezdődött meg az Émile Zola első művészileg jelentős regényén, a Thérése Raquin című köteten alapuló film forgatása Elizabeth Olsen főszereplésével.

Émile Zola első, művészileg is jelentős és botrányt keltő Thérèse Raquin című regényét feldolgozó alkotást, amely a Therese címet viseli, Budapest mellett Belgrádban veszik fel – írta a movieweb.com.

A film az 1860-as évek Párizsában, az „alsóbb társadalmi rétegekben” játszódik. Therese egy szexuálisan elnyomott, gyönyörű nő, aki egy unokafivérével kötött szerelem nélküli házasság csapdájában vergődik. Férje mellett nénikéje, Madame Raquin is uralkodik rajta. A fiatalasszony egy kis üzlet eladópultja mögé száműzve tölti napjait, estéit pedig azzal, hogy nénjét figyeli, amint az barátaival dominózik. Aztán egy nap megismerkedik férje egy barátjával, Laurent-nal, akivel viszonyt kezd. A kapcsolat azonban tragikus következményekkel jár.

A filmben Tom Felton alakítja a férjet, az Oscar-, Golden Globe- és Emmy-díjas Jessica Lange pedig Madame Raquint. Thérése szeretőjét Oscar Isaac játssza. Az alkotás rendezője és forgatókönyvírója Charlie Stratton, a film 2013-ban kerül mozikba.

Zola a bűntetteket és a lelkifurdalásokat társadalmi és lélektani okok okozatának tekinti. Ebben a szemléletben írja a Thérese Raquin című, rémregényt súroló, de már igazi Zola-regényt, a naturalista prózairodalom kezdetét: „a rakodópartról jövet a Guénégaud-utca végén a Pont-Neuf sikátorba jutunk, mely szűk és sötét folyosó módjára húzódik a Mazarin-utcától a Szajna-utcáig. Ez a sikátor harminc lépés hosszú és legfeljebb két méter széles; fakó, kopott és helyükből részben már kimozgatott kőkockákkal van kikövezve, amelyek mintha izzadnának, folyton nedvesek; a sikátort fedő üvegtető derékszögben vágott táblái feketék a portól.
Szép nyári napokon, mikor a renyhe nap égeti az utcákat, a piszkos üvegtáblákon fehéres világosság szűrődik át s nyomorúságosan suhan végig a sikátorban. A halvány téli napokon, ködös reggeleken a kövezet nyirkos kockáira az üvegfedél csak a rút, piszkos éjszaka sötétségét bocsátja át
.”