Jan Palach 1969-ben mártírhalálával tiltakozott a szovjet katonai megszállás ellen. Az egyik lap a nyugati hírszerzéssel való együttműködéssel vádolja a diákot. Hogyan lehet az, hogy valaki ösztönei ellenére fogja magát, és feláldozza az életét?
A 20. században Európa minden országa egyéni harcot vívott a karhatalommal. Az Olthatatlan című a szovjet megszállás alatt lévő csehszlovák történelem drámai időszakát idézi fel egy fiatalember tragikus halála útján.
1968-ban a Szovjetúnió katonai beavatkozással akadályozza meg a szocialista rendszer bukását Csehszlovákiában. A megszállás miatt a nemzet letargiába süllyed. 1969. január 16-án a bölcsészhallgató Jan Palach a szovjet megszállás elleni tiltakozásul felgyújtja magát Prágában. Tettével fel akarja rázni az embereket, arra akarja ösztönözni őket, hogy kiálljanak a szabadság mellett. Búcsúlevelében azt írja, ha a követeléseit nem teljesítik, mások is követni fogják példáját. Az ügyben Jires őrnagy, a titkosszolgálat tisztje nyomozni kezd, miközben azon van, hogy csírájában elfojtsa a folyamatot, az egyetemi diákszövetség elnöke, Jan Trávnicsek arra használja Palach önfeláldozását, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra. Tette után néhány nappal Palach belehal a súlyos sérüléseibe. Egy hónappal később a rendszer támadásba megy át, egy újságban a nyugati hírszerzéssel való együttműködéssel vádolják a diákot.
Az HBO interjúja az Olthatatlan rendezőjével, Agnieszka Hollanddal
Palach tiltakozása idején Ön diák volt Prágában, és aktívan részt vett a diákmegmozduláson. Mit élt át annak idején?
Ez volt az első felnőttkori élményem, és talán a legfontosabb politikával kapcsolatos tapasztalatom. Átéltem a Prágai Tavaszt, az ellenállás szellemét a megszállás alatt és közvetlenül azt követően, Jan Palach tiltakozó akcióját és nem sokkal később Jan Zajíc-ét. A két mártír tettének azonos volt az oka, de a közvélemény teljesen eltérően fogadta a kettőt. Palach-ot nemzeti hősnek tekintették; majd egy hónappal később, amikor egy másik Jan, Jan Zajíc gyújtotta föl magát, az emberek nem is akartak róla hallani. Az alatt az egy hónap alatt egy hihetetlen átalakulásnak voltam tanúja. Az emberek rájöttek, hogy nem képesek ekkora áldozatot meghozni – úgyhogy inkább visszavonultak.
Mindig is úgy gondoltam, hogy az úgy nevezett konszolidáció jó téma lehet. Egy másik fontos kérdés, ami mindig is érdekelt, az a hősiesség pszichológiájával kapcsolatos. Hogyan lehet az, hogy valaki ösztönei ellenére fogja magát, és feláldozza az életét? Én pimasz, bátor és kíváncsi voltam annak idején. Ez vitt más diákokkal együtt a politikai aktivizmus útjára és végül ez juttatott börtönbe is.
Mit jelent Palach cselekedete személyesen az ön számára? Mit tart ön az ő örökségének?
Kifejezi a gonosszal szembeni ellenállást. A kudarc elutasítását. Az egyén hatalmába vetett hitét még saját életének árán is. Az emberiségnek szüksége van ilyen cselekedetekre, még akkor is, ha nem is értjük meg őket azonnal.
Mire gondolt, amikor először olvasta az Olthatatlan forgatókönyvét?
Az anyagot rendkívül magával ragadónak és igaznak éreztem. Biztos voltam benne, hogy olyan valaki írta, aki annak idején átélte mindezt. És megdöbbentem, amikor megtudtam, hogy valójában egy nagyon fiatal ember írása ez.
Miért döntött úgy, hogy filmre viszi a történetet?
Nem tudtam kihagyni egy ilyen lehetőséget. Megfilmesíteni valamit, amiben benne vannak a saját élményeim, ami egyúttal fontos és izgalmas történet is sok ember, talán az egész nemzet számára, sőt talán még azon túl is.
Mi az alapvető üzenete az Olthatatlannak?
Megmutatja nekünk, hogy az egyének és nemzetek sorsa bonyolult, és lehetetlen döntések elé állít bennünket. A célom azonban nem az, hogy bármilyen ideált képviseljek vagy kényszerítsek az emberekre. A legfontosabb dolog számomra az, hogy egy markáns és hiteles élményt nyújtsak a nézőknek.
Filmesként negyven év elteltével tért vissza Prágába. Milyen volt cseh színészekkel és stábtagokkal dolgozni?
Gyönyörű volt és megható. Néhány nap elteltével már úgy éreztem, mintha csak röviddel azelőtt hagytam volna el az országot. Nagyszerű volt a cseh stábbal dolgozni, az egyik legnagyszerűbb filmes élményem. És nagyon szeretném mielőbb megismételni.
