A viseletek története egyidős az emberiséggel. Kezdetben csak a test betakarása volt a cél. A ruha védte az embert a hidegtől, a melegtől, az esőtől, a hótól, a széltől. Öltözetünknek nemcsak védelmi szerepe volt fontos, hanem a díszítő, megkülönböztető jellege is.
Mióta ember él a Földön, azaz a kőkorszaki leleteken is látható, hogy az állatbőrből készült ruhákat kagylókkal, állatfogakkal, gyöngyökkel, csontból faragott tárgyakkal díszítették. Tehát az emberben már ekkor is élet a tetszeni vágyás és az egyéniség kifejezése. Úgy érezte, azzal, ha díszíti ruháját és testét, megkülönbözteti magát a többiektől, kiemelkedik közülük.
A magyar viseletek története című, 1900-ban készült reprezentatív mű hasonmás kiadása az eredeti könyvnek, amely most a Kossuth Kiadó gondozásában jelent újra meg. Az impozáns kötetet Nagy Géza írta, a képeket pedig Nemes Mihály rajzolta és festette.
Az album alkotói bemutatják az ókor és a középkor viselettörténetét, emellett a 19. századból is olyan dolgokat őriznek meg, amelyet csak a kortársak tudhattak. Nemes Mihály annak idején a lehetséges helyszínek végigjárásával, különböző kiadványok és forrásanyagok segítségével fekete-fehér rajzokat készített, a színes táblák elkészítésekor pedig hozzátett a saját fantáziájából. Miután elkészültek a rajzok, megkereste Nagy Gézát, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori régészét, aki az elkészült képekhez írt szöveget és összefoglaló művet a magyar viseletekről. Mivel általában nem volt elég az akkori régészeti tudásanyag, a hiányzó részeket kiegészítette, megmagyarázta – mondta a művészettörténész, hozzátéve: ha a szerzők nem „eresztik meg” a fantáziájukat, akkor nem született volna meg ez a nagy tudásanyagot összegző mű. A gyönyörű hasonmás kötetnek csak a kerete kisebb az eredetinél és a képleírások összekerültek a képekkel.
A társadalmi rétegződés időszakától egyre inkább különbözött egymástól az uralkodói és az alattvalói réteg öltözete. Elsősorban az anyag minősége, díszítettsége, drágasága mutatta viselőjének magasabb társadalmi helyzetét, de bizonyos fazonok – pl. az abroncsszoknya, a csőrös cipő, az uszályos ruha – is utalt viselőjének magas rangjára.
A fennmaradt festmények, szobrok mesélnek az adott kor divatjáról, ám ezek főleg az gazdagabb réteget, nemes embereket, vezetőket ábrázolják, ezért az egyszerű emberek viseletéről kevesebbet tudunk. Valószínű, hogy ruhájuk olcsó, egyszerű anyagból készült és a fazonok is a kényelmet szolgálták, hiszen nehéz elképzelni a fárasztó fizikai munkát magasra tornyozott hajkölteményben. 1520 körül jelentek meg a kor viseletét bemutató grafikai lapok, inicializált kódexek és ettől kezdve a viseletábrázolás önálló grafikai műfajjá vált. A rajzok korhű dokumentumok, hiszen a ruhadarabok mellett a hajviseletek, lábbelik és egyéb kiegészítők formáját is bemutatják.
Az eltérő földrajzi helyzet is kihat az ország ízlésére, esztétikai világára és ezáltal a viseletére is. Épp így a történelmi helyzet is alakította a szépségideál és a kényelmi viseletek képét. Különösen a női szépségről alkotott kép változott: a dús, telt idomoktól az aktuális szépségideálnak megfelelő formák hangsúlyozására törekedtek.
Bár a modern kutatás sok szempontból vitatja, sőt több irányból cáfolja a szerzők korabeli következtetéseit, a maga nemében úttörő és mindmáig páratlan könyv gyönyörű metszeteivel és érdekfeszítő magyarázataival mint tudománytörténeti emlék is méltó mai figyelmünkre. Az 1900-ban megírt kötet óta nagyot fejlődött a magyar régészet, és ma már több-kevésbé hitelesen vagy legalábbis százszor hitelesebben tudjuk magunk elé képzelni őseinket. Sokat segített ebben a néprajz is: rokon népek viseletének, életmódjának ismerete. Az igazán lenyűgöző könyvet negyven színes és hetvenegy fekete-fehér rajzolt és festett táblakép több mint ezerötszáz illusztrációja díszíti.
A kötet újjászületése alkalmából Képek a történelmi Magyarországról. Tájak, viseletek címmel kiállítás is nyílt az Országos Széchenyi Könyvtárban a kötet megjelenésével egy időben. A két részből álló tárlat olyan műveket mutat be, amelyek mintaként szolgáltak vagy forrásként segítették a kötet alkotóinak munkáját. Így a látogatók például külföldi viselettörténeti munkák, krónikák, főnemesi ősgalériák képeit tekinthetik meg és megismerkedhetnek egyebek mellett a honfoglaláskori ékszerekkel, Árpád-kori és 17. század végi viseletekkel. A kiállítás második részében (VII. szint Katalógustér) – mintegy kortörténeti előzményként – A Történelmi Magyarország XVIII–XIX. századi táj- és viseletábrázolásai ismerhetők meg. A korabeli könyvek, folyóiratok és metszetek áttekintést nyújtanak arról, milyen témák iránt érdeklődtek őseink, illetve milyennek látták honi és külföldi művészek világunkat az önmegismerés és nemzetté válás e fontos századaiban.
A kiállítás a VII. szinti katalógustérben november 6. és 2013. január 12. között látható.
