Philip K. Dick hőse azon kevesek közé tartozik, akik szó szerint képesek megváltoztatni a világot.
Az utolsó tréfa címmel egy újabb, magyarul korábban nem olvasható Philip K. Dick-regény jelent meg. A sci-fi nagymestere ezúttal is egy rá jellemző disztópiát mutat be az olvasónak, benne egy társadalommal, amely a rend fenntartása érdekében bármit képes feláldozni, még a saját szabadságát is. Az 1956-ban megjelent regény fő üzenete semmit nem öregedett az elmúlt hatvan évben, ráadásul finom humora mindmáig frissen hat.
Newer York városa túlélte ugyan a holokausztot, de nagy árat fizetett érte: merev erkölcsi törvények uralják, fürge robotok figyelik az emberek viselkedését, a legkisebb kihágás is személyes katasztrófát vonhat maga után.
Allen Purcell azon kevesek közé tartozik, akik szó szerint képesek megváltoztatni a világot, és amikor olyan kormányzati állást ajánlanak neki, ahol a közerkölcs felelőse lehet, elhatározza, hogy változtat, amin csak tud. Ehhez azonban tenni kéne valamit azzal a fejjel a szekrényben…
A címre kattintva beleolvashatsz a könyvbe:
Philip K. Dick: Az utolsó tréfa
(részlet)
Számolt a veszéllyel, amikor behatolt Hokkaido térségébe. Sokáig dolgozott, este tízig bent maradt az ügynökségen. Aztán fáradtan, de még mindig nyughatatlanul bezárta az irodát, és kigurított egy kis ügynökségi hajót, egy egyszemélyes szilánkot, amivel az anyagokat küldözgették a Telemédiának. Elhagyta Newer Yorkot, egy ideig céltalanul repült, végül keletnek fordult, hogy meglátogassa Gatest és Sugermannt. De nem maradt sokáig, tizenegyre már visszafelé tartott. És kénytelen volt odamenni. Kutatást végzett.
Az ügynöksége teljesen eltörpült az iparágat uraló négy gigász mellett. Az Allen Purcell Rt. nem rendelkezett sem pénzügyi mozgástérrel, sem ötlettartalékkal. A propagandafüzetek napról napra készültek. Az alkalmazottak – művészek, történészek, erkölcsi konzultánsok, stiliszták, dramaturgok – a kibontakozó trendeket próbálták megjósolni ahelyett, hogy a múltban bevált sémákkal dolgoztak volna. Ez egyszerre jelentett hátrányt és előnyt. A négy gigász szűk látókörű volt, összeállítottak egy standard programtervet, amelyet tökéletesítettek az évek során; lényegében azt a kipróbált képletet használták, amelyet maga Streiter őrnagy még a forradalom előtti időkben. Akkoriban a Morális Megújhodás abban merült ki, hogy csoportosan vándorló színészek és előadók közvetítették az üzeneteket, márpedig az őrnagy zseniálisan értette a média működését. Az alapképlet persze megfelelt, csak vérfrissítés kellett. Az őrnagy maga is friss vér volt, eredetileg az Afrikaans Birodalom – az átalakított Transvaal Állam – tekintélyes alakja, aki felélesztette a saját korában épp csak szunnyadó erkölcsi erőket.
– Te jössz – tért vissza Janet. – A szappant meg a törülközőt otthagytam, menj csak be. – Ahogy a férfi elindult kifelé, az asszony lehajolt, hogy elővegye az edényeket a reggelihez.
Philip K. Dick többszörös díjnyertes sci-fi író, a stílus egyik legnagyobb alakja. Hatalmas életművet hagyott maga után, amikor 1982-ben elhunyt. A könyvei számos elismerésben részesültek. 1963-ban Az ember a Fellegvárban megkapta a sci-fi műfajának legnagyobb elismerését, a Hugo-díjat. Két alkalommal ítélték oda neki a neves Brit SF-díjat: 1967-ben a Palmer Eldritch három stigmája című regényért és 1979-ben a Kamera által homályosanért, 1975-ben pedig a Csordulj könnyem, mondta a rendőr című könyvéért kapta meg a nagy presztízsű John W. Campbell Memorial-díjat.
Philip K. Dick: Az utolsó tréfa, fordító: Pék Zoltán, Agave Könyvek, 2019
