Nagyot tévedni azzal nem lehet, ha madártávlatból szeretnék megmutatni az elképesztő geológiai csodákban gazdag Rio de Janeiro-t. A Blue Sky Stúdió alkotói a Jégkorszak sikerszériája után ezúttal egy meleg, tropikus miliőt varázsoltak a vászonra és brazil melodramatikus, színes érzelmekkel töltötték meg. – Kritika
Carlos Saldanha, a film rendezője először 1995-ben állt elő egy olyan történettel, amelynek helyszíne szülővárosa, Rio de Janeiro. Főhőse egy pingvin lett volna, akit az óceán a híres Ipanema partjaira sodor. Ám időközben a konkurens animációs cégek két pingvines mesével is megelőzték a Blue Sky Stúdió kreatív alkotóit (Táncoló talpak és a Vigyázz, kész, szörf!).
Saldanha továbbra is ragaszkodott a páratlan szépségű rió-i környezethez, ám ezúttal egy új hőst álmodott meg: Azúrt, az utolsó hím ara papagájt, aki a véletlenek sorozatának köszönhetően pihetollas korában a havas Minnesotába sodródik. Linda, egy amerikai kislány találja meg, és megígéri neki, hogy gondoskodni fog róla. Elválaszthatatlan barátokká válnak, miközben Azúr az amerikai házi állatok mintája alapján nő fel, úgy hogy közben elfelejti alapképességeit, mint például a repülést. Tulio, a brazil ornitológus felkavarja Linda és Azúr megszokott hétköznapjait, azzal a hírrel, hogy Azúr a fajtájának utolsó hímje, és reménye. Brazíliában várja őket Csili, a nősténypapagáj, aki egyáltalán nem szeretne utódokat nemzeni. Ő azért küzd, hogy kiszabaduljon fogságából, újra szabadon szárnyalhasson otthonában, a dzsungelben. Közben gonosz madárcsempészek rabolják el az értékes papagájpárost. Azúrék segítsége lesz a menekülésben Rafael, a csupa szív tukánapuka, Pedro és Nico, a pinty és kanári komikus páros, valamint Luis, a buta bulldog. Főellenségük Nigel, a csempészek „végrehajtója”, az élet nehézségei által megkeseredett kakadu. Linda és Tulio pedig egy árva brazil fiú segítségével próbálják megmenteni szeretett ara papagájaikat.
A Blue Sky Stúdió Jégkorszak című trilógiája után ez a történet önmagában elég gyengének bizonyult. Ráadásul az események többnyire előre megjósolhatóak. Igen, Azúr persze megtanul repülni. A hangsúly inkább Brazília bemutatásán van sablonokon és egy külföldi szemén keresztül. Szamba, tánc, bulik, karnevál, napfény, foci, az alvilág és persze a szegénynegyedeket sem hagyták ki a sorból. Egy Rio imázsfilm utánérzettel próbálták elterelni a figyelmet a gyenge forgatókönyvről. Viszont remekül kihasználják azokat a helyzetpoénokat, amelyek a kultúrák közötti különbségek miatt alakulnak ki. Az észak amerikai szabályok szerint élő, racionális gondolkodású, szofisztikált karakterek és a dél-amerikai spontaneitás és lazaság kontrasztja a film alapvető humorforrása. Szerencsére finoman kezelik a brazil sztereotip figurákat. Megismerkedhetünk azokkal az apró, ámde fontos brazil jellemvonásokkal, hogy a foci mindennél fontosabb, hogy ha a barátunk bajban van, akkor gondolkodás nélkül a segítségére sietünk.
Az animáció élénk színekkel készült, apró részletekig kidolgozott mestermunka. Egy ornitológus a madarak mozgását, anatómiáját és a különböző fajok jellegzetességeivel ismertette meg az alkotókat. Saldanha pedig elvitte a riói karneválra a csapat azon hat tagját, akiknek az emberek megrajzolása volt a feladat. Ez a terepszemle megfelelőnek bizonyult ahhoz, hogy a brazil mozgáskultúra sajátosságait levadásszák, és hogy a bőrük alatt is érezzék azt a különleges hangulatot, amelyet a világ legnagyobb bulija nyújt.
A filmet elkészítették 3D-ben is, de ezúttal a harmadik dimenzió nem nyújt extra élményt, csak az akciójelenetekben érvényesül. Úgy, mint a város feletti sárkányrepülés, vagy amikor a két papagáj a favellák palatetőin próbál elmenekülni. Ezért a film ugyanúgy élvezhető kétdimenziós változatában is.
Értelemszerűen a brazil kultúra ihlette a filmzenét is. Felcsendülnek melankolikus bossa nova akkordok, fenékriszálós, csajozós funky ritmusok és persze a kihagyhatatlan, kötelező jellegű szamba is. Ám sajnos mindennek amerikai kommersz és felejthető változata. Pedig Sérgio Mendes, a brazil zenei világ egyik klasszikus kövülete is besegített a zenék elkészítésében, mégsem sikerült egy igazán jó slágernek sem születnie.
Összességében a Rio egy élvezhető, aranyos rajzfilm, amely elröpít bennünket egy olyan helyre, ahol a szív irányítása alatt hozzák meg döntéseiket, ahol a biztonságnál fontosabb a szabadság érzése és nem utolsó sorban azért, mert valóban nem lehet nagyot tévedni a varázslatos Rio de Janeiro-val.
Zsemlye Flóra
