„Minden, amit átélsz, segít azzá a személlyé válni, aki most vagy.” A hatvanas évek dúsidomú szexistennője természetes szépség, aki egyaránt ragyog drámai és komikus szerepekben. 80 éves Sophia Loren, az olasz film egyik legnagyobb csillaga.
„Jobb felfedezni az életet és hibázni, mint biztonságban élni. Egy-egy hiba, amit elkövetünk, az ár, amit megfizetünk egy teljes életért.” Meglepő talán, de ma sok fanyalgó véleményt hallani és olvasni a 80. születésnapját ünneplő Sophia Lorenről, vannak akik életstílusát, szépségműtéten átesését, mások akaratosságát, erős enyéniségét, illetve játékát becsmérlik. Pedig ő is megszenvedett és megdolgozott a sikerért és a hírnévért.
Fénykorában egyike volt az alacsony sorból származó, természetes olasz szépségeknek, akiket nem rontott el a mesterkélt idegen csillogás; osztozott nemzete sorsában, és soha nem tagadta le, milyen nyomorban élt Nápoly környékén, mielőtt felfedezték, nagy nemzetközi sztár lett és Oscar-dííjat kapott. Egy népszavazás a nyolcvanas években azt mutatta, hogy Sophia Loren Itália első számú ikonja.
Fotóalbumának bemutatásakor 2008-ban kurátora, Yann-Berice Dherbier így írta le Sophia sikereinek legjellemzőbb tulajdonságát: „Soha, még karrierje csúcsán sem érezte magát érinthetetlennek. Talán neveltetése, a múlt hatása miatt maradt éber és tudatában annak, hogy minden összeomolhatott volna egyik percről a másikra. Ez a lelkiállapot magyarázza az energiát és kitartást, amely mozgatta élete minden szakaszában.”
A nyomorból a csúcs felé
Sofia Villani Scicolone néven, törvénytelen gyermekként született, és Nápoly szegénynegyedében nőtt fel. Tizenöt éves korára a gyufaszálnak csúfolt kislányból hosszú lábú, dúskeblű bakfis lett, és egy szépségversenyen megváltotta vasútjegyét Róma, a siker és a csillogás felé. Egy évvel később második szépségversenyén fedezte fel a nála 24 évvel idősebb Carlo Ponti, aki a kis statisztalányt beajánlotta producer ismerőseinek. Indulása hasonlított Claudia Cardinalé pályafutásához, őt is divatbemutatón fedezték fel. Bár a próbafelvételeken Loren orrát túl nagynak, csípőjét túl erősnek találták, a protekció révén egyre komolyabb szerepekben domboríthatott.
Kezdetben apró szerepeket kapott (például rabszolgalány volt a Quo Vadisban, 1951-ben), és az olasz magazinok népszerű modellje lett. Első nagyobb munkáját 1953-ban – immár Sophia Loren művésznéven – kapta meg, amikor őt kérték fel az Aida című operafilm főszerepét, amelyet Gina Lollobrigida korábban visszautasított. Bár a filmben más énekelt helyette, játékát elismerték világszerte. Ekkortól datálható a két szexbombának a korabeli sajtóban kebelháborúként emlegetett rivalizálása – a közönség legnagyobb örömére.
Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján már nemzetközi hírnévre jutott, és főszerepeket játszott Hollywood férfisztárjai mellett, mint Cary Grant (a Magányos apuka megosztaná című film forgatása alatt futó viszonyukkal nagy feltűnést keltettek) és Marlon Brando (A hongkongi grófnő, 1967), akivel nagyon nehezen találták meg a hangot, ám végül igazán jó barátokká váltak.
Ám azt a nagy rendező és színész Vittorio de Sicnak köszönheti, hogy nemcsak gyönyörű, de komoly és sokoldalú színésznőként is számon tartjuk. Az olasz közönség kedvence a pizzáslány a Nápoly aranyában (1954), de hazájában annál nagyobb rajongás övezi, Marcello Mastroiannival ők alkották az olasz film álompárját. Tizenháromszor dolgoztak együtt -, köztük a Tegnap, ma, holnap többszörös szerepe kiemelkedik. Loren 1960-ban az Egy asszony meg a lánya című, saját hányatott gyermekkorát idéző filmben színészi képességeit is csillogtatta, és a filmtörténetben elsőként nem angol nyelvű alkotásban nyerte el a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat.
Érett korában az idős Jack Lemmonnal és Walter Matthauval forgatott két habkönnyű komédiát, és a mai napig ő a legtöbb amerikai filmben szerepelt olasz színésznő. Loren jobbára életteli, temperamentumos és szókimondó olasz asszonyokat formált meg, a közönség is ezzel a képpel azonosítja. Szerepálmai közül a Nem félünk a farkastól felesége és az Anna Karenina maradt ki, legnagyobb bánata, hogy nem dolgozott együtt Fellinivel (bár idén egy filmben a rendező édesanyját alakította).
Magánélete korántsem izgalmas: mindvégig Carlo Ponti párja volt, akihez 1957-ben Mexikóban feleségül is ment. A korábban családos producer válását azonban Itáliában nem ismerték el és bigámiával vádolták, ezért sokáig külföldön éltek. Két fiuk közül az egyik rendező, a másik zenész lett, utóbbi néhány évvel ezelőtt Budapesten tartotta egyházi esküvőjét egy magyar hegedűművésznővel.
Hollywood ölelésében
Az olasz film nagyasszonya második Oscar-díját 1991-ben életművéért kapta és a „filmvilág egyik legnagyobb kincsének” nyilvánították; 2004-ben Grammy-díjat is nyert a legjobb prózai gyermekalbum kategóriában. Gyerekkora helyszínén szobrot is akartak állítani neki, de ő nem járult hozzá, Torontóban és Jesolóban viszont utcát neveztek el róla. 1992 óta az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jószolgálati nagykövete, valamint a Napoli csapatának szurkolója.
„Az Oscar-díj teljesen megváltoztatta az életemet. Segített, hogy higgyek magamban és bátorított művészi határaim feszegetésére” – fogalmazott 2011-ben az Amerikai Filmakadémia által szervezett díszvacsorán. „Nincsenek szavak arra, amit most érzek. Nehéz elhinni, de ötven év telt el azóta, hogy az Oscart az otthonomban köszönthettem” – fűzte hozzá.
Fegyelmezett életmódjának köszönheti ma is csodás alakját: naponta 45 percet tornázik, és bár szakácskönyvet is írt, tudatosan táplálkozik. Neve áruvédjegy, a Loren-szemüvegek világszerte ismertek. Közel a hetvenhez még visszautasította a Playboy aktfotó-ajánlatát, de 2007-ben a Pirelli-naptárnak már nem tudott nemet mondani, így ő lett annak legidősebb szereplője.
A színésznő pályafutásának – több mint 80 filmjének – legemlékezetesebb pillanatait, a megemlékezés viszont a fiatalabb generáció tagjaira maradt, mert Loren partnerei – Marcello Mastroianni, Gregory Peck, Frank Sinatra, Charlton Heston, Cary Grant, Marlon Brando és férje, a producer Carlo Ponti – már elhunytak. Beszédet mondott Rob Marshall rendező, aki a Kilenc című filmben dolgozott Lorennel, Tom Hanks, Christian De Sica – Vittorio De Sica fia –, Roberto Benigni olasz rendező.
Billy Crystal egyszer arról kérdezte a csillagot, hogy elégedett-e pályafutásával. Loren könnyekkel a szemében azt válaszolta, az ember sosem elégedett, mindig többet akar. „Nagyon szeretem a karrierem, az életem. Erre születtem. Beteg vagyok, ha nem dolgozom egy vagy két évig” – fogalmazott akkor.
