„Ki ne hallotta volna az utóbbi időben Rómában elterjedt szóbeszédet, miszerint valaki Caesar életére akar törni? Vajon mennyi hitelt adhatunk a pletykának?”
Steven Saylor a legújabb regényében a történelem leghíresebb gyilkosságát helyezi középpontba: Rómában vagyunk Kr. e. 44-ben, nem sokkal martius idusa előtt.
A római szenátus által élethosszig diktátornak választott Julius Caesar megkegyelmez maradék ellenségeinek és megjutalmazza barátait. Elhagyni készül a várost, hogy légiói segítségével meghódítsa a Pártus Birodalmat. Indulás előtt azonban akad néhány elintéznivalója.
Miután évtizedekig nyomozott a hatalmasságok bűnei és gyilkosságai ügyében, és bebocsátást nyert a lovagi rendbe, Gordianus elhatározza, hogy visszavonul. Csakhogy martius 10. napjának reggelén először Cicero, majd Caesar is a házába hívja. Ugyanazt kérik tőle: éleslátása és szimata segítségével derítsen fel egy esetleges összeesküvést a diktátor ellen. De Caesar mást is közöl vele. Mivel egyik legfőbb bizalmasa Meto, Gordianus fogadott fia, hálája jeléül olyan kitüntetésben akarja részesíteni a Nyomozót, amely nemcsak az ő életét, hanem az egész családja jövőjét is megváltoztatja. A szenátus következő ülésén, martius 15-én nagy kegyben kívánja részesíteni.
Gordianusnak tehát le kell porolnia régi tudományát, és le kell lepleznie a Julius Caesar életére törő cselszövőket. Ha léteznek egyáltalán. Ezalatt viszont másféle összeesküvések is szövődnek. Martius idusa gyorsan közeleg, és legalább egy gyilkosságra biztosan sor kerül.
„Steven Saylor élvezetes stílusa a Caesar trónjában annyira színes és realisztikusan részletgazdag, hogy az ókori Róma szó szerint kibontakozik a szemünk előtt – írja Patrick Hunt. – Ha valaki jobban meg szeretné érteni a köztársaságkor végét, alig találhat ennél jobb fiktív elbeszélést. Akárcsak Mary Renault mágikus szövegeiben, ebben a történelmi regényben is tényekkel és régészeti felfedezésekkel keverednek a legenda és a mítosz elemei, Saylor elegáns és lenyűgözően hiteles tálalásában.”
Mary Beard szerint „Saylor lehengerlő (és néha nagyon vicces) mesélő, aki kimagasló tehetséggel építkezik a történelmi elemekből… Gordianus korában, a császárok uralkodása előtt fél évszázaddal már hanyatlik a római demokrácia, az ideológia már-már szitokszó, a politikusok nem az elvekért, hanem bevallottan a hatalomért harcolnak, enyves kezek nyúlkálnak a kincstárba, a politikai viták látványos villongásokba és hangzatos kivonatokba tömörülnek, és már az ingatag demokratikus berendezkedés is csak formálisan létezik. A bonyolult és sajátos helyzet ellenére Saylornak sikerül marasztalnia a vendéget Gordianus Rómájában.”
A címre kattintva beleolvashatsz a könyvbe:
Steven Saylor: Caesar trónja
(Részlet a regényből)
– Szerintem pedig jóval többet tudsz, mint hiszed, papa – jegyezte meg Diana.
– Kedves tőled, hogy ezt mondod, leányom. De biztos vagyok benne, hogy jóslás helyett inkább bűnről és cselszövésről lesz szó. Ki ne hallotta volna az utóbbi időben Rómában elterjedt szóbeszédet, miszerint valaki Caesar életére akar törni? Vajon mennyi hitelt adhatunk a pletykának? A sok vérontás és a polgárháború évei után kétségkívül sokan szeretnék holtan látni a diktátorunkat. De pontosan kik? Hányan vannak? Csak egy-két morcos szenátorról van szó, vagy tömegek zúgolódnak Rómában? Van elég akarat és erő a tett végrehajtásához? Van idejük cselekedni? Elvégre ha Caesar Pártusföldre távozik, minden nappal egyre távolabb lesz Rómától… hadvezérként vezet egy hadjáratot, és mivel a nap minden percében kiválasztott tisztjei fogják körülvenni, gyakorlatilag lehetetlen lesz a közelébe férkőzni. Készül összeesküvés Caesar ellen, vagy nem? Ez a kérdés gyakran foglalkoztathatja mostanság Cicerót, és őszintén szólva engem is. A rengeteg szenvedés és a leszámolások után sokan latolgatják, mit hoz a jövő, és Caesar, így vagy úgy, minden római jövőképében szerepel. Az szinte elképzelhetetlen, hogy meghaljon… vagy… mégsem?
Tiro nem válaszolt. Tekintete elkalandozott, és Baston, a mozdulatlanul kuporgó macskán állapodott meg. A jószág mindig a tetőn csicsergő madarat figyelte.
– Még az sem kizárt – folytattam, miután szörnyű gondolat fészkelte bele magát a fejembe –, hogy Cicero is részt vesz egy ilyen összeesküvésben… és valami furfanggal engem is a saját oldalára akar állítani.
– Hogy juthat eszedbe ilyesmi? – tiltakozott Tiro. Úgy megriadt, hogy a madár felröppent a tetőről. A macska is eliramodott, karmával megkaristolva az udvar kövezetét. – Cicero semmilyen összeesküvésben nem vesz részt a diktátor ellen – jelentette ki, olyan határozottan, mintha attól tartana, kémek leselkednek ránk.
– Mégis felmerült benne, hogy én tudhatok valamit egy ilyen természetű ügyről – vettem vissza a szót. – Végül is jogosan, ezt el kell ismernem. Meto fiam könnyen elárulhat nekem ezt-azt a Caesar legbelső hírszerzői köreiben terjedő pletykákról. Csakhogy ilyen bennfentes értesüléseket soha nem osztanék meg Ciceróval. És mással sem.
Tiro sóhajtott.
– Akárhogy is van, Gordianus, Cicero beszélni óhajt veled. Ha az ő kedvéért nem, legalább az én kedvemért felkeresnéd őt?
Steven Saylor: Caesar trónja, Fordító: Heinisch Mónika, Agave Könyvek, 2018
