Tapló, a Kíméletlen Művészeti Napló – Wehner Tibor visszaemlékezései.
1996-2006 Tapló – Kíméletlen Művészeti Napló címmel írta meg személyes nézőpontból az 1996 és 2006 közötti időszak történetét Wehner Tibor művészettörténész, író, a kulturális tárca egykori főosztályvezetője. Igen mozgalmas tíz évet örökített meg az Enciklopédia Kiadó által megjelentetett, 720 oldalas visszaemlékezésében a szerző – emlékeztetett a Petőfi Irodalmi Múzeumban kedden megtartott kötetbemutatón Kiss Sándor, a könyv megjelenését támogató Academia Humana Alapítvány kuratóriumának elnöke.
„Zseniális könyv, mert igaz, mert kortörténet, művészettörténet és személyiségrajz is” – méltatta a kötetet Szakolczay Lajos irodalomtörténész. Mint kiemelte: Wehner Tibor nemcsak művészettörténész, hanem kitűnő író is. „Őrült anyag van ebben a 720 oldalban, de van benne rendszer” – jegyezte meg, hozzátéve: a komoly terjedelmű munka nemcsak napi történéseket, érdekességeket rögzít, hanem egyes személyiségekről szinte kisesszéket közöl, összességében pedig valóságos adatbázisként használható. Ebben segíti az olvasót, hogy név- és helymutató is szerepel a kötetben.
Wehner Tibor művészettörténész „naplója” elsősorban a vizuális művészetek krónikája, pontos időpontokkal, helyszínekkel és szereplőkkel. Ez a napló nem személyes jellegű feljegyzések sorozata; a kiállítások létrejöttének háttere tárul fel, alkotói portrék jelennek meg, kultúr- és művészetpolitikai indítékokra derül fény, a művészeti intézmények működése tanulmányozható, a zsűri-döntések műhelytitkai ismerhetők meg.
A naplóban egyenlő súllyal szerepel Budapest és a vidék művészeti élete, a közismert és az alig-alig ismert vagy elfeledett művészek munkássága. A Tapló minden bizonnyal forrásértékű, és nélkülözhetetlen a korszak átfogó művészettörténeti feldolgozásához. A könyvet név-, hely- és intézménymutató egészít ki.
Wehner Tibor elárulta, számára családi örökség a naplóírás, fontosnak érzi ugyanis az idő múlását rögzíteni. „Tizenhét éve elhatároztam, hogy leírom, mi az, ami a magyar művészeti életben történt, amit személyesen átéltem” – idézte fel. Az MTI kérdésére válaszolva a szerző elmondta, hogy az Új Forrásban már korábban megjelentek naplószerű feljegyzései: a folyóirat számára előbb kiállítási krónikát kezdett írni, a kötet konkrét előzményének tekinthető feljegyzéseket. Hozzátette, hogy bár gyakran fárasztó dolog, de naplóját a mai napig írja, és a most megjelent kötet folytatásának kiadását is tervezi.
„Már az 1980-as években is azt érzékeltem, hogy az általam átélt és esetenként hallatlanul izgalmasnak és fontosnak ítélt művészeti történések jobbára nyomtalanok, dokumentálatlanok maradnak. Talán ezért is vállalkoztam az Új Forrás című folyóirat felkérésére 1985-ben a Komárom megyei kiállítások, művészeti események egy éves időszakának regisztrálására… Aztán 1996-ban ugyancsak az Új Forrás szerkesztőinek ösztökélésére kezdtem el írni a Kíméletlen Művészeti Naplót, amely már minden, személyesen átélt művészeti történést dokumentált, és a folyóirat 1997-es lapszámaiban látott napvilágot. Az egy éves sorozat lezárulása után tovább írtam a művészeti feljegyzéseimet, az időpontok helyesek, a helyszínek hitelesek, a szereplők pontosan megnevezettek. Így született az 1996 és 2006 közötti időszakot átfogó Tapló, abban a reményben, hogy értékes részletekkel gazdagítja a darabjaira hullott, a darabjaira hulló Egészet.”
Wehner Tibor 1948-ban született Sopronban, 1971-ben Szombathelyen népművelés-könyvtár, majd 1982-ben Budapesten művészettörténet szakon végzett. A nyolcvanas évek közepén egyik alapítója volt a szentendrei Art’éria Galériának. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában 1998 és 1999 között főosztályvezetőként dolgozott, majd a Képző- és Iparművészeti Lektorátus dokumentációs osztályának vezetője volt. A hetvenes évek óta számos könyve, tanulmánya jelent meg a 20-21. századi magyar művészet, elsősorban a szobrászat tárgykörében, több könyvet jegyzett szépíróként, drámáit budapesti és vidéki színházak egyaránt bemutatták.
