Az Agave Könyvek 5. születésnapját egy külön antológiával ünnepelte meg, a kötetben Ray Bradbury, Philip K. Dick, Neil Gaiman, Lawrence, Laurell K. Hamilton neve novellája is szerepel.
Az Agave Könyveknek sikerült az, ami kevés kiadónak, amelyik a szórakoztató irodalommal foglalkozik: színvonalas szórakoztató regényekkel állt elő a könyvpiacon, és ezt a minőségi követelményt meg is tudta tartani, hacsak nem erősítette az évek folyamán. A kiadó hagyományt teremtett abból, hogy igazán jól megírt science fictionök, fantasyk vagy krimik világába ezeti be az olvasókat.
Másfél méter könyvespolc
„Szinte napra pontosan öt éve jelent meg az első könyvünk. Az öt év alatt kiadtunk 99 könyvet, ez a századik. Benne pedig 14 novella az Agave mostani és jövőbeni szerzőitől. Ez az egyedülálló antológia az ötéves Agave ajándéka minden olvasónknak.”
Ha egy kiadó olyan szerzőkkel lepi meg az olvasókat, akik sokkal inkább kultírók, de legalábbis semmiképp sem felkapott sztárok, és olyan könyvekkel jelenik meg a piacon, mint A máltai sólyom Dashiel Hammettől, a Sosehol Neil Gaimantől, a Viharsziget Dennis Lehantól vagy Philip K. Dicktől az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal (a filmkedvelők kedvéért a Szárnyas fejvadász), akkor mindenféle esetleges bevételnövelő könyv kiadását elnézhetünk neki.
Az Agave 100 kötetben szereplő szerzők:
Ray Bradbury, Philip K. Dick, Neil Gaiman, Dennis Lehane, Roger Zelazny, Dashiell Hammett, Jim Thompson, Charles Willeford, Lawrence Block, Iain M. Banks, Susanna Clarke, Laurell K. Hamilton, Naomi Novik, Donald E. Westlake.
Az antológia nem hiába landolt a kiadónál, mindegyik történet titkot tartalmaz, vagy a szerzőről vagy a stílusról, mindnek van valami különleges hangulata, íze esetlegesen – vagy nem szerepeltek még antológiákban, vagy nem (egyértelműen) novellák, vagy a kiadó kedvencei közé tartoznak. Jellegzetes, hogy mindegyik történet írójáról olvashatunk egy-egy oldalnyi terjedelmű ismertetőt, sőt néhányuk még személyes üzenetet is küldött a magyar olvasóknak (aminek valódiságát az én enyhén cinikus és nem kevésbé enyhén kritikus énem le is ellenőrzött). Ami miatt azonban igazán figyelemreméltó a könyv megjelenése, hogy az egyes szerzők vagy jogutódjaik Ray Bradbury kezdeményezésére ingyen járultak hozzá (az árán kívül) a megjelenéshez.
„Szörnyetegek reszkessetek! Sárkányok lesnek rátok!”
Az Agave 100 mindössze egyetlen meghatározott irányvonalat képvisel: a műfaji rendezettséget, ami három részre tagolódik. Az első harmadban krimiket lapozhatunk fel; ha valaki nem ismerné őket, most megtudhatja, mennyire csavart humorú Lawrence Block, milyen mesterien bánik a feszültségteremtéssel Dashiell Hammett és Charles Willeford, találkozhat Dennis Lehane kissé formabontón zakkant eredetiségével illetve Donald E. Westlake és Jim Thompson kellőképpen agyafúrtságával.
A (sajnos) legsoványabb középső harmadot a fantasy „uralja”, mindössze két történettel. Susanna Clarke rengeteg feljegyzéssel, kutatással, rövid novellákkal, kiegészítő történetekkel tarkított tíz évig írta A hollókirály című fantasy regényét. Az antológiában pedig ennek a történetnek egyfajta humoros kis kiegészítésével gazdagodhattam és mélyedhettem el a varázslatokban. A sárkányvilágban jártas Naomi Novik pedig betekintést engedett egy történetrészletébe, vagy egyfajta fanfic-jébe a saját regényeihez.
Az utolsó, és ismét terjedelmesebb harmad tartalmazza a sci-fi novellákat, illetve két szerintem egyik kategóriába sem sorolható írás. A vámpírvadász írásoktól híressé vált Laurell K. Hamilton írása (bár ő maga sci-fi-ként definiálja történetét) inkább egy súlyos és sötét társadalmi ítélet, amit még elképzelni is nehéz lehetett, nemhogy leírni, majd elolvasni. Neil Gaiman pedig a tőle elvárható módon kitett magáért, így sci-fiként aposztrofált paródiája csak látens szereplő a science fiction-ok világában, mert félig inkább a fantasyhoz húz, félig meg oda, ahova Hamilton sötét története: a feledhetetlen sehovába.
A kötetet záró novellák hozzák a szerzőktől kötelezően elvárható színvonalat és magaslatot. Ha valaki nem kedvelné a sci-fit, Ray Bradbury meseszövését olvasva biztos rákapna, Philip K. Dicktől noha olykor kiráz a hideg. Roger Zelazny írását még ízlelgetem, mert bár ritka intelligensen és filozofikusan ír a szerelemről valahogy kontakthibássá válok vele kapcsolatban. Végül elértünk az utolsó kapocshoz a könyv polcra tételéhez: Iain M. Banks-nek megbocsájthat, hogy nem novellával lepett meg minket olvasókat, mert az írása legalább sci-fi. A gond mindösszesen annyi volt vele, hogy unalmas lett a története (oldalakon keresztül ecseteli kitalált világát, melyben regénysorozata játszódik).
Kiadó: Agave Könyvek Fordította: Gálla Nóra, Heinisch Mónika, Pék Zoltán, Roboz Gábor, Török Krisztina, Varga Bálint
Megjelenés: 2008 Oldalszám: 226
