„Végre mikor uralomra került, nem győzött hivalkodni a senatusban” – írja Suetonius római történetíró Gaius Julius Caesar Augustus Germanicus római császárról, akit leginkább Caligulaként (Csizmácskaként) emlegetünk.
Caligula a Gaius Julius Caesar Augustus Germanicus nevet kapta (Kr.u 12. – 41.), de leginkább Caligulaként (Csizmácskaként) vált ismertté, volt a Római Birodalom harmadik császára Augustus és Tibérius után. Becenevét egyébként annak köszönhette, hogy gyerekkorában komplett legionárius-felszereléssel ajándékozták meg, amelynek tartozéka volt a caliga, azaz a csizma.
Caligula meggyilkolását a szenátus tagjai tervelték ki, akik vissza akarták állítani a köztársaságot. A pretoriánusok azonban Caligula nagybátyját – Claudiust kiáltották ki császárrá, s ezáltal megmentették a monarchiát.
Suetonius, valamint Josephus Flavius szerint Caligula gyilkosai végeztek a császár feleségével, Caesoniával, valamint kislányukkal, Julia Drusillával is – a gyereknek szétzúzták a fejét a folyosó falán. Caligula holttestét elégették, hamvait pedig Augustus császár Tevere (Tiberis) partján lévő mauzóleumában helyezték el.
Apjával, a népszerű és becsületes Germanicus tábornokkal ellentétben Caligula közmegvetés tárgyává vált kegyetlensége, kicsapongásai, beszámíthatatlansága és szexuális perverzitása okán.
A kutatók némelyike szerint Caligula gyilkolta vagy gyilkoltatta meg Tiberiust. Az ifjú császárra kezdetben kivetült apja népszerűsége, ám 37-ben, egy majdnem végzetessé vált betegség után viselkedése egyre kiszámíthatatlanabbá vált. Caligula megszabadult az összes vélt és valós vetélytársától, akiket száműzött, vagy meggyilkoltatott, vagyonukat pedig elkobozta.
Caligula élő istennek nyilvánította magát. Suetonius szerint a császár vérfertőző viszonyt folytatott nővéreivel – Agrippinával, Drusillával és Julia Livillával, lovának, Incestusnak pedig konzuli címet adományozott. Némely kutató azonban vitatja ezeket a történeteket, mondván, hogy Caligula ellenségeitől származnak.
Igaz, hogy minden egyes kő az ókori Róma életéről mesél Rómában. A K.u.12-től 41-ig élt, kegyetlenségéről és zsarnoki természetéről ismertté vált Caligula római császár házának maradványait – a császárai rezidencia falmaradványaira és értékes mozaikjaira -, Domitianus császár palotája alatt, a római Forum Romanumon 2009-ben találták meg ásatások során. Ókori források szerint a császári laknak az ókori Róma piactéren, a Dioszkuroszok temploma (Tempio dei Castori) mellett kellett állnia.
Maria Antonietta Tomei római régész szerint a császár halálának helyszíne, a folyosó a Palatinus-dombon lévő császári palota alatt van. Annak ellenére, hogy a folyosón Claudius uralkodása idején dolgozó építők pecsétjei láthatók, az úgynevezett cryptoporticus már Caligula idején létezett, csupán később Claudius átépíttette.
Azonban a cryptoporticus teljes mértékben megfelel Suetonius római történetíró által a Császárok élete /Tizenkét életrajz című művében adott leírásnak. Suetonius szerint a pretoriánusok Cassius Chaerea testőrparancsnokkal az élen gyilkolták meg Caligulát. „Teljesen egyértelmű, hogy Claudius és nem Néró, ahogy általában hiszik, alakította ki a császári palota-együttest a Palatinus-dombon” – hangoztatta Tomei.
Suetonius így ír Ceasarok élete című művében:
„Meggyilkolását a nép közömbösen fogadta, a katonaság ellenben felháborodással, és nyomban az „isten” melléknévvel akarta megtisztelni; készen is állt megbosszulására, csupán jó vezetői hiányoztak a tett végrehajtásához. Rövid idő múlva mégis győzött a nép akarata, miután makacsul követelte a gyilkosság bujtogatóinak megbüntetését. A senatorok ellenben annyira ujjongtak, hogy a Curiába özönlöttek, és nem tudván uralkodni magukon, gyalázkodó, keserű szidalmakkal illették a halottat; létrákat hozattak, és elrendelték, hogy a szemük előtt szedjék le díszpajzsait, szobrait, és ott a helyszínen vagdossák a földhöz; végül mindenünnen levakarták a feliratait, és elhatározták, hogy még az emlékét is megsemmisítik. Néhány hónappal megöletése előtt egy holló így károgott görögül a Capitolium tetején: „Minden jóra fordul.” Akadt is mindjárt, aki a csodajelet így értelmezte:
„Jól van” – ezt nem mondhatta sehogy sem a varjú a sziklán,
Azt károgta csupán: „Jobb lesz talán a jövő.”
Azt is mesélik, Domitianus maga álmodta meg, hogy aranydudor nőtt a nyakaszirtjén; biztosra vette, hogy halála után boldogabban, vidámabban folyik majd az élet Rómában.
Szerencsére így is történt hamarosan, mert az utána következő császárok mértéktartóan és józanul uralkodtak.”
