„Másik czél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, melyeket a sanctio pragmatica is ünnepélyesen biztosít…” 150 éve, 1865. április 16-án a Pesti Naplóban megjelent Deák Ferenc a kiegyezést sürgető Húsvéti cikke.
Az 1848-49-es szabadságharc leverése után a véres megtorlás időszaka következett, amelynek csak 1850 júliusában Haynau táborszernagy menesztésével szakadt vége. A fiatal uralkodó, Ferenc József abszolutista módszereket alkalmazva próbálta meg a legyőzött Magyarországot beolvasztani a birodalomba. Az Alexander Bach belügyminiszterről Bach-korszaknak nevezett években „a fegyveres felkeléssel jogait eljátszó” Magyarország régi alkotmányát sutba vágták, hagyományos közigazgatási rendszerét megszüntették, és öt kerületre osztották, amire az ország a passzív ellenállással válaszolt. Az egyre tarthatatlanabb Bach-rendszer 1859-ben, az Itáliában elszenvedett katonai vereség után ért véget.
Az uralkodó az 1860-ban kiadott októberi diplomával, majd az 1861. évi februári pátenssel liberálisabb szellemű összbirodalmi alkotmányt ajánlott fel, és annak érdekében, hogy a tervezett birodalmi gyűlésbe, a Reichsratba magyar képviselők is beülhessenek, összehívta az országgyűlést. A magyar politikai elit – hosszas politikai küzdelem után – feliratban utasította el a császári alkotmánytervet (a radikálisabbak ezt határozatban tették volna meg), leszögezve: kiindulópontnak az 1848. áprilisi törvényeket tekintik.
Ferenc József válaszul 1861. augusztus 22-én feloszlatta az országgyűlést, és Anton Schmerling államminisztert ültette a hatalomba, aki – főként a nemzetközi helyzet hatására – hajlandó lett volna reformokra, de nem ismerte el Magyarország különleges helyzetét a birodalmon belül. Az átmeneti, Schmerling-provizóriumnak nevezett időszakban a színfalak mögött már folytak tapogatódzások, a később a kiegyezésben megvalósuló megoldást már 1863-ban felvetette a konzervatív Apponyi György gróf és Dessewffy Emil gróf, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke is.
Deák Ferenc, „a nemzet prókátora” 1865 elején tért vissza a politikába, Adalékok a magyar közjoghoz című cikkével jelezte, hogy a magyar liberálisok készek a tárgyalásokra. Az uralkodó februártól Anton von Augusz báró révén titkos tárgyalásokat folytatott Deákkal, aki az úgynevezett „húsvéti cikkben” fejtette ki részletesen álláspontját.
A nevezetes írás 1865. április 16-án, névtelenül jelent meg a Pesti Naplóban. Deák egy nappal korábban az Angol királynő szállóban mondta tollba gondolatait Salamon Ferenc újságírónak; azért választotta a diktálást, hogy a kézírást ne ismerjék fel. Deák lényegében a bécsi Botschafter című lap egy héttel korábbi cikkére válaszolt, amely felelevenítette a „jogeljátszás” elméletét, és azzal vádolta a magyarokat, hogy lételemük a szakadárság, történelmükön egy teljesen értelmetlen „elkülönző vágy (Sonder-Zug) vonul végig”.
Deák leszögezte, hogy Magyarország mindig ellenállt, s mindig is szembe fog szállni a beolvasztási törekvésekkel, de ezt nem szabad azonosítani a végső elszakadásra való törekvésekkel.
Kijelentette: „Egyik czél tehát a birodalom szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni. Másik czél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, melyeket a sanctio pragmatica is ünnepélyesen biztosít, s melyekből többet elvenni, mint a mit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem czélszerű.” Éreztette, hogy a magyar nemesség a megegyezés érdekében hajlandó az 1848-as törvények felülvizsgálatára, mert cikkét így fejezte be: „…készek leszünk mindenkor törvényszabta úton saját törvényeinket a birodalom szilárd fennállhatásának biztosságával összhangzásba hozni”.
A húsvéti cikk jelezte, hogy Deák és köre kész feladni a perszonáluniós elképzeléseket, s hajlandó a birodalommal reáluniós kapcsolat kialakítására, ami megalapozta a bécsi udvarral folytatandó tárgyalásokat. Ferenc József hamarosan menesztette Schmerlinget, és megkezdődtek az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéshez vezető nyílt tárgyalások.
