„Vége Ausztriának. Fut a seregünk Königgrätz alól. – Áldassék érte az Úr szent neve!” 150 éve, 1866. július 3-án vívták a königgrätzi csatát, a porosz-osztrák háború döntő ütközetét.
A csehországi hadszíntéren, Königgrätznél született meg ezeréves széttagoltság után az egységes Németország. A világpolitikai fordulatot előidéző porosz–osztrák háborúról, különösen pedig a történelem addigi legvéresebb csatájáról minden jelentősebb európai nyelven elemzések és leírások sora jelent meg. A königgrätzi csata története nemcsak a világ hadtörténelmének része, hanem a magyarénak is. A szegedi és marosvásárhelyi gyalogezred például állományának a felét, a Swiep-erdő birtoklásáért küzdő, magyarországi IV. hadtest a harmadát veszítette el a csatatéren.
Elsöprő porosz győzelem
Németország a 19. század második feléig a mondás szerint csak földrajzi fogalom volt, területén háromszáznál is több államalakulat osztozott. Az 1815-ös bécsi béke alapján létrejött a Német Szövetség, amelyhez 34 állam és négy szabad város csatlakozott, majd 1834-ben a Vámunió (Zollverein), amely – a Habsburg Birodalom területeit kivéve – a Német Szövetség államait tömörítette. Az 1848-as forradalom idején az egység megteremtésére tett kísérlet elbukott, s már ekkor látható lett, hogy a politikai egység vagy a Habsburgok (nagynémet egység), vagy a katonai nagyhatalom Poroszország (kisnémet egység) vezetésével valósulhat meg.
A Habsburgok nehezen tudták eldönteni, hogy Németországhoz vagy soknemzetiségű birodalmukhoz köti-e őket hivatásuk, ugyanakkor a porosz Hohenzollernek elszántnak mutatkoztak arra, hogy az egységet a Zollverein területén valósítsák meg. Az 1862-ben kinevezett porosz miniszterelnök, Otto von Bismarck programbeszédében kijelentette: Európa nagy kérdéseit nem beszédekkel és többségi határozatokkal, hanem vérrel és vassal döntik el. Ennek szellemében alkotmányos konfliktusokat vállalva áterőszakolta a hadügyi reformot, létrehozva Európa legerősebb hadseregét. 1864-ben még Ausztriával szövetségben szerezte meg Dániától Schleswiget és Holsteint, de a két győztes hatalom csak nehezen tudott megegyezni az elfoglalt területek felosztásáról.
A porosz-osztrák háború 1866-ban formailag a Német Szövetség reformja és Schleswig-Holstein körüli konfliktus miatt robbant ki, lényegében azonban a kisnémet vagy nagynémet egység kérdését döntötte el. Bismarck 1866. április 9-én javasolta, hogy hívjanak össze általános választójog alapján választott össznémet nemzetgyűlést, amit Ausztria elutasított. Bismarck erre azt indítványozta a német kormányoknak, hogy Ausztria nélkül szervezzék újra a Német Szövetséget, s a két ország között június 14-én beállt a hadiállapot. Tizenkét német állam – köztük Szászország, Hannover és Württemberg – Ausztria mellé állt, a poroszok oldalán harcolt a 17 észak- és közép-német állam.
A háború sorsát a július 3-án a csehországi Königgrätz (Hradec Kralové) és Sadowa (Sadová) között vívott csata döntötte el. A mintegy 215 ezres, a szerény képességű Ludwig von Benedek táborszernagy vezette osztrák sereggel szemben 130 ezer porosz katona sorakozott fel Helmuth von Moltke parancsnoksága alatt. Az előnyösebb, erődített pozíciókat elfoglaló osztrákok eleinte visszaverték a porosz rohamokat, majd fölénybe is kerültek, de Benedek elmulasztotta a pillanatot, amikor áttörhette volna a porosz centrumot. Nem sokkal később megérkezett a porosz koronaherceg, a későbbi III. Frigyes császár vezényelte, 93 ezres 2. porosz hadsereg, amely az osztrák jobbszárny oldalába került. Miután a poroszok lovasrohammal elhallgattatták az osztrák tüzérséget, majd a balszárny összeomlott, Benedek elrendelte a visszavonulást.
– „Én vagyyok, Balassa. Nagy hírt hoztam.
– Mi történt?
– Megvertek minket – kiáltá be lihegve. – Vége Ausztriának. Fut a seregünk Königgrätz alól.
– Áldassék érte az Úr szent neve! – felelte Inokay álhatatosan.
Szép új világ ez. Az első föllélegzés.” (Mikszáth Kálmán: A vén gazember)
Az ütközetben a poroszok mintegy 9 ezer, az osztrákok 31 ezer katonát veszítettek. A poroszok elsősorban új, nagy hatótávolságú, hátultöltős, gyújtószeges ismétlő puskáiknak köszönhették győzelmüket, s a porosz hadsereg használta ki először az utánpótlás vasúti szállításának valamennyi előnyét.
A csata után Benedeket leváltották, de a háború sorsa eldőlt. A poroszok tovább nyomultak előre, s néhány kisebb összecsapás után az osztrákok letették a fegyvert. Az augusztus 23-án megkötött prágai béke feloszlatta a Német Szövetséget, Ausztria 20 millió tallér háborús kártérítést fizetett, elvesztette Velencét, amely előbb Franciaországhoz, majd Olaszországhoz került. Augusztus 18-án létrejött az Északnémet Szövetség, amely az 1871-ben kikiáltott Német Császárság magja lett.
