Április első keddje világszerte a láthatatlan munka napja. Minden olyan feladat ide sorolható, amelyért nem kapnak fizetést az emberek.
A Kanadából indult kezdeményezés több európai uniós tagországban is gyökeret vert, célja, hogy elismerje azt az értékes munkát, amelyet elsősorban a nők, az édesanyák, de mellettük számos férfi, apa is végez a gyermekek, idős, beteg vagy fogyatékossággal élő családtagok gondozásában. A házimunka mellett ide tartozik a nyugdíjas nagyszülők önkéntes „bébiszitterkedése”, a beteg gyerekek és az idős szomszédok felügyelete és segítése, továbbá az önkéntesként civil szervezetekben, helyi közösségekben végzett munka is.
A láthatatlan munkások tevékenysége pótolhatatlan, de tevékenységükért nemcsak társadalmi, hanem sokszor családi elismerést is alig-alig kapnak. Fontosságuk és hiányuk leginkább akkor tűnik fel, ha tevékenységüket éppen nem tudják végezni, vagy hirtelen eltűnnek.
Az ENSZ által közzétett becslés szerint a láthatatlan munka értéke 1995-ben globális szinten 11 ezer milliárd dollár volt. Egy kutatás szerint az ilyen munka becsült értéke eléri az uniós GDP legalább egyharmadát, jelentősen hozzájárul a gazdaság fenntartásához, a munkaerő megújulásához, erősíti a nemzedékek közötti együttműködést és szolidaritást, tehermentesíti az állami intézményrendszert.
Napjainkban már egyre többen vetik fel Európában, hogy a GDP-ben is figyelembe kellene venni a láthatatlan munkával létrehozott értékeket, és a statisztikákban szerepeljen a köz javáért végzett, meg nem fizetett munka is.
