Tanzan buddhista zen szerzetes, a császári egyetem filozófia professzora (?–1882) nagy tiszteletnek örvendett tanítványai körében tanárként. Antialkoholizmus híve volt, azaz lett volna, mert köztudott volt, hogy időnként figyelmen kívül hagyta a mindennapi buddhizmus számos előírását, mint például a táplálkozási törvényeket.
Unso, a singon iskola mestere igen komolyan vette Buddha rendelkezéseit: sohasem vett magához ételt délelőtt tizenegy óra után, és természetesen eszébe sem jutott szeszes italt fogyasztani. Tanzan mindebben barátja tökéletes ellentétének bizonyult.
Unso egy alkalommal épp akkor talált betoppanni hozzá, amikor barátja éppen szakét iszogatott.
– Üdv, testvér! – köszöntötte vidáman Tanzan. – Kérsz egy pohárkával?
– Tudod, hogy sohasem iszom! – felelte Unso sértett büszkeséggel.
– Ha valaki sohasem iszik, az már nem is ember! – mondta Tanzan.
– Azért, mert nem iszom szeszes italt, azt mered állítani, hogy nem vagyok ember?! – fortyant fel Unso. – Akkor hát mi vagyok, ha nem vagyok ember?
– Buddha – felelte Tanzan.
