„Ravaszul beszélhámoskodta magát a halhatatlanságba” – mondta róla Stefan Zweig, találóan jellemezve ezzel a 18. század híres olasz írójának és kalandorának élettörténetét. Giovanni Giacomo Casanova nem kizárólag a hölgyeket kedvelte, az ízes falatokért is rajongott.
Diplomata, kém, szerencsejátékos, spekuláns, szélhámos és nőcsábász volt. Vándorszínész családban született Velencében, apja korán meghalt, anyja Drezdában vállalt fellépéseket, így nagyanyja, majd egy pártfogója nevelte. Gyors észjárású gyermek volt, aki szomjazta a tudást és örök kíváncsiság jellemezte. Ez is okozta sok gondját, no meg a botrányos magatartása és a szerelmi kalandjai, amik miatt kizárták a Szent Ciprián papneveldéből. Ezután volt katona Konstantinápolyban, bíborosi titkár, lantos, hegedűs és csodadoktor Velencében. Kicsapongásai, feslett életmódja miatt azonban mindenhonnan kénytelen volt rövid időn belül tovább állni.
1750-ben Lyonban szabadkőműves lett, majd Európa nagyvárosaiban nemesek és polgárok, írók és művészek között forgolódott, járt Magyarországon is. Előkelő megjelenése, kiváló műveltsége, modora révén bejáratos volt a legmagasabb körökbe, széleskörű tudását, sokoldalú, sajátos tehetségét, emberismeretét latba vetve társadalmi és szerelmi téren egyaránt egyedülálló sikereket ért el.
1785-ben megismerkedett a cseh Waldstein gróffal, aki felfogadta könyvtárosnak duxi kastélyába. Itt nyugalomban élte le utolsó 13 évét, és franciául megírta százada enciklopédiáját, híres Emlékiratait. Duxban, a mai Duchcovban halt meg 1798. június 4-én.
Emlékiratai a lipcsei Brockhausnál 1822-ben jelentek meg, kihagyásokkal és átdolgozásokkal. A 12 kötetes francia kiadás már pontosabb volt, ennek nyomán fordították le magyarra is. Műve kordokumentum, gazdag körképet fest Európa szokásairól, a század eredményeiről, gáláns szerelmi kalandokról. Casanova kitűnő megfigyelő volt, másokról pontosan és szórakoztatóan írt, ám amit önmagáról, erotikus produkcióiról, remek szerepléseiről előad, fenntartással kell fogadnunk. A memoárokat nem olvasók számára írta, nem saját szobrát akarta megalkotni az utókornak, a mű önmagának szól. „Életem történetét írom, mulatságként. Micsoda gyönyörűség visszaemlékezni gyönyöreinkre és milyen gyötrelem visszaemlékezni rájuk, Jól szórakozom, mert az igazat írom” – jegyzi meg egy levelében.
CASANOVA-MÁRTÁS
Hozzávalók: 2 db tojás, 2 dl majonéz, 3 cl tej, 30 g szarvasgomba, só, fehér bors, cukor, tárkony
Elkészítés: A tojásokat keményre főzzük, sárgájukat különválasztjuk és egy villával áttörjük. A majonézzel és a tejjel felengedjük és intenzív keveréssel egyneműsítjük. Sóval, cukorral és fehér borssal pikánsra ízesítjük, egy teáskanálnyi finomra vágott tárkonylevelet adunk hozzá, és elkeverjük benne az apróra vágott szarvasgombát.
Sertés-vagy vesepecsenyéhez, borjúérméhez és szárnyas húsokhoz kínáljuk.
