Az 1848-as márciusi eseményekkel kapcsolatban ma már egyfajta romantikus ködbe burkolózva néhány név alakja jut eszünkbe, pedig sokan voltak – a hazai polgári létért harcoló fiatal értelmiségiek és egyetemisták. Élükön azonban költő állt: Petőfi Sándor.
Költők, írók, publicisták, fiatal jogászok, politikusok. Vezérük és szószólójuk: az 1840-es évek forradalmi értelmiségének vezére Petőfi Sándor. De Petőfi mellett Jókai, Vasvári, Nyáry Pál és Táncsics neve is biblia volt a változtatást kívánó fiatalság számára. A forradalom költői nemcsak tollal – fegyverrel is harcoltak.
Petőfi Sándort ma még egy történelmet nem kedvelő olvasónak sem kell bemutatni. Vele növünk fel, vele éljük napjainkat és vele is nyugszunk: irodalmi életműve olyan széles és gyönyörű, annyi életszeretetet, elgondolkodtató sort árul el a halálról, az elnyomásról vagy a szabadságszeretetről, hogy valóban ő az első olyan költőnk, akinek műveit, ha soha nem olvassuk és tanuljuk, akkor is tudjuk, bennünk élnek. De érdemes olvasni és tanulni. Mert Petőfi lírája újat hozott a hazai irodalomba, újat és szépet. „Én nem voltam jelen az ellenzéki kör gyűlésén”” – olvashatjuk Petőfi naplójában. „Akkor este Jókai mondta el eredményét vagyis eredménytelenségét nagy keserűséggel és teljes levertséggel. Hallatára magam is elkeseredtem, de el nem csüggedtem. (…) Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt (…) azon tanácskoztunk: mit kell tenni, mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mindjárt holnap… hátha holnapután már késő lesz!” A másnapi forradalmi eseményeket már jól ismerjük. Március 15-én egyértelműen Petőfi volt a főszereplő, ő volt a bálvány, a forradalom irányítója.
Petőfi Sándor: A márciusi ifjak
(Részlet)
Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott.
(1848)
A költő már 1848 tavaszán beállt a nemzetőrséghez, ahol katonai kiképzést s annak végeztével kapitányi rangot kapott. Ugyanebben a rendfokozatban szeptemberben átlépett a honvédséghez. A honvédseregek vereségei miatt megharagudott a szabadságharc katonai vezetésére, s áthelyeztette magát Bem erdélyi hadseregéhez. Bem a segédtisztjévé teszi, őrnaggyá lépteti elő. Új műfajt is teremt, a csatadalokét (A nagyszombati csata, Csatadal, Föl a szent háborúra).
„Heckenast volt az a magyar kiadó, akinek eszméi voltak. Messze előre tudott látni, s arra, amit előre látott, vállalkozni, abba befektetni” – jellemezte Jókai Mór Heckenast Gusztáv könyvkereskedőt, könyvkiadót és nyomdatulajdonost. Az 1811-ben született Heckenast 1826-ban költözött Budapestre és elhatározta, valami érdekesebb foglalkozás után néz, így helyezkedett el Wigand Ottó könyvkereskedőnél, akinek megvásárolta és felvirágoztatta üzletét. Heckenast noha erősen kötődött a német kultúrához, óriási munkát végzett a magyar irodalom terjesztésében.
1840-ben társult a dinamikus, de eladósodott Landerer Lajos nyomdásszal, cégük ettől kezdve 1863-ig a Landerer és Heckenast nevet viselte. 1848 márciusában az üzlettársak már értesültek Petőfiék terveiről, Landerer 14-én papírt készíttetett elő s meghagyta munkásainak, hogy pontosan, gondosan dolgozzanak. Másnap, amikor a tömeg élén érkező márciusi ifjak a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását követelték, Landerer „engedett az erőszaknak”, sőt súgva maga is segítette a szabad sajtó első termékeinek létrejöttét.
Az Irinyi testvérek közül az idősebbik, Irinyi János vegyész, feltaláló inkább a háttérben próbálta segíteni a forradalmi megmozdulásokat. Irinyi Kossuth mellett szerepet vállalt az Országos Iparegyesület működésében. 1848-ban hazament Biharba, ahol részt vett a 12 pont megfogalmazásában, a Batthyány-kormány idején az állami gyárak felügyelője lett. Kossuth 1849-ben kinevezte a nagyváradi lőporgyár és ágyúöntöde élére. A szabadságharc leverése után bujdosott, majd néhány hónapig halálra ítélt és később kegyelmet kapott) öccsével, Józseffel a pesti Újépületben raboskodott. Szabadulása után létavértesi pusztáján élt és kísérletezett.
Vajda János: Mi újság?
(részlet)
Mi ujság van a hazában?
Minden által tudatik;
Egünkön egy régen látott
Üstökös mutatkozik;
A rég bujdosó szabadság
Számkivetett csillaga,
Melynek Európába nálunk
Végződik el sugara.
Mily gyönyörű ez a csillag!
Nézi ifju és öreg;
Sokan már el is felejték,
Sok nem is ismeri meg.
Haj mert nagyon régen láták
Legeslegutószor őt
Hetedik öregapáink
Háromszázzal ezelőtt!
(1848)
A tudós Irinyi János öccse, Irinyi József újságíró és szépirodalmi író, műfordító lett, a márciusi ifjak egyik vezéralakja, neve máig egybeforrt a sajtószabadsággal. A Tizenkét pontot, Vasvári Pál beszéde után, Irinyi József olvasta fel a szakadó esőben. A nemzetgyűlésnek végig a tagja maradt, majd a szabadságharc bukása után külföldre akart menekülni, de Grazban elfogták. Pestre, az Újépületbe hozták, majd több havi fogság után halálra ítélték. Haynau megkegyelmezett neki, Irinyi visszavonult életet élt ezek után, elsősorban irodalmi tevékenységet folytatott.
1848-ban a forradalmi ifjúság egyik vezére az akkor 23 éves Jókai Mór, Irinyivel ő szerkesztette és olvasta fel a 12 pontot. „Testvéreim! A pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít el bennünket; Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk, boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, melyeket eddig tőlünk elvontak, s kívánjuk: hogy legyenek azok közösek mindenkivel. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura rögtöni eltörlését – felelős minisztériumot Budapesten – évenkénti országgyűlést Pesten! – Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben – kívánjuk: hogy a nemzeti őrsereg rögtön fölállíttassék, védje hazáját minden férfi – közös teherviselést – úrbéri viszonyok megszüntetését – esküdtszéket képviselet alapján; nemzeti bankot. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. A politikai status foglyok bocsáttassanak szabadon. Unio Erdély és Magyarhon között! Ezen jogokat követelni tartozik a nemzet, s bízni önerejében s az igaz ügy Istenében! Egyenlőség, szabadság, testvériség!”
Ügyvéd és író volt Degré Alajos, aki tisztként vesz részt a fegyveres harcban. Legalábbis többnyire ügyvédnek és írónak mondjuk őt, noha írt drámákat, francia szalonregényeket és több vígjátékát előadták a Nemzeti színházban. Példásan mutatja a fiatalság hevületét, ahogy elsősorban az eszmét képviselik, és jóval kevésbé látják át a politikai indítékokat és a jövőbeli következményeket. A múzeumi gyűlés után a városházához vonuló tömegről visszaemlékezéseiben így ír: „… tulajdonkép, hogy mit akartunk ott, azt magunk sem tudtuk.” Ennek ellenére ő is Petőfiékkel tart az ülésterembe és kitart a márciusi ifjak mellett a végsőkig.
A filozófiai költészet mestere, Vajda János talán inkább társaságra vágyott, és magánya ellen csatlakozott a márciusi ifjakhoz, ám vehemens természetével végül honvéd hadnagyként tette le a fegyvert. Vajda 1847-től tisztviselőként dolgozott Pesten, ahol szívesen időzött a Pilvax kávéházban. Éles meglátásaiért és olykor szélsőséges megnyilvánulásait követően hamar befogadták őt asztaltársaságnak a nagytehetségű fiatal író, költők közé.” Mit nevettek, ti gazdagok?” teszi fel a kérdést egyenesen a című versében. Így 1848. március 15-én Vajda az események egyik vezéralakja, majd a szabadságharc idején honvéd, hadnagy. A világosi fegyverletétel és az azt követő megtorlás után alatt bujdosott, később büntetésül besorozták közkatonának az osztrák hadseregbe.
1847-ben a Kisfaludy Társaság pályaművei közt megjelent Tompa Mihály műve is, ami Aranynak e diadalával egyszerre kiegészült az ifjú nagy költők triumvirátusa (Petőfi, Tompa, Arany) ismert és keresett lett. Noha Tompa március 15-én nem volt Budán, később tevékeny szerepet vállalt a szabadságharcban: tábori lelkész, ott volt a schwechati csatában. Arany 1848 novemberében két hétig táborba szállt a szalontai nemzetőrökkel Arad védelmében.
Vörösmarty Mihály: Szabad sajtó
Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról,
Beteg, megzsibbadt gondolat!
Kiálts fel érzés! mely nyögél
Elfojtott, vérző szív alatt.
Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,
Lássátok a boldog, dicső napot,
S a honra, mely soká tűrt veletek,
Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.
(1848)
Vasvári Pál (eredeti nevén Fejér Pál) már egyetemi évei alatt vezérszerepet töltött be a forradalomra vágyó diákok körében. Egyik tanárának tanácsára teljesen a történelemnek szánta tehetségét, így került kapcsolatba a Pilvax Kávéházban összegyűlő fiatalokkal. A 12 pont megalkotásában főszerepe volt, majd a szabadságharc ideje alatt is vezéralakként jelent meg. Teleki Blanka támogatásával Kossuth Lajos irányításával Erdély-szerte szabad csapatokat verbuvált, majd az élükre állva harcolt. Habár lovát kilőtték alóla és több sebből is vérzett, minden erejével a megmaradt ágyút és a lobogót próbálta védeni. Sokat idézett mondata is erről tanúskodik: „Az ágyút és a zászlót nem adom!” Utolsó szavaiban azt kérte, hogy vigyék Iancu vezér elé, de hidegvérrel megtagadva kérését, Vasvári hősi halált halt.
Honvédfőhadnagyként fejezte be katonai pályafutását Szathmáry Pál költő, akinek a negyvenes évek végén az Életképekben, a Pesti Divatlapban, jelentek meg írásai. Március 14-én este, Hamary Dániel visszaemlékezése szerint a Pilvaxban tartózkodik. A szabadságharc idején a Nemzetőrben publikált toborzó és buzdító hangvételű írásokat, költeményeket. A fiatalon elhunyt költőt is inzultusok sora érte a forradalom leverése után, próbálta 1850-től a Hölgyfutár munkatársa volt. Hátrahagyott versei Hattyúdalok címen jelentek meg 1856-ban.
1848 mozgalmai félbeszakították Arany János nyugodt munkásságát, aki csak messziről adózhatott elismeréssel barátjának a pesti forradalomban játszott szerepéért. 1848 áprilisában írt és azon nyomban megzenésített Nemzetőr-dala ponyván is megjelent. Petőfi rábeszélésére elvállalta A nép barátja című néplap szerkesztőtársi feladatkörét Vas Gereben mellett, maga Szalontán maradt; s bár számos cikket és költeményt irt a lapba, a tényleges szerkesztésbe nem folyhatott bele.
