100 éve született Miles Davis, a modern dzsessz örök újítója, aki nemcsak korszakos albumokat készített, hanem újra és újra átírta a műfaj szabályait. A cool dzsessztől a modal jazzen át az elektromos fusionig minden korszakában új hangot talált – és vele együtt új közönséget is.
100 éve, 1926. május 26-án született és 35 éve, 1991. szeptember 28-án halt meg Miles Davis amerikai trombitás, a dzsessz egyik legmeghatározóbb zenésze. A trombitás legenda bár nem teremtett önálló stílust, de képes volt meglovagolni a modern zenei hullámokat, és hihetetlen jó érzékkel választotta ki maga mellé a leginvenciózusabb zenészeket.
Az 50-as években New York jazzklubjaiban egy új generáció bontakozott ki, amely szakítani akart a swing hagyományaival. Olyan zenét teremtettek, amely teljesen új ritmikai és zenei gondolkodást hozott: Charlie Parker, Dizzy Gillespie, Charles Mingus és Bud Powell indították el ezt a forradalmi irányzatot, majd nyomukban olyan meghatározó művészek léptek színre, mint Art Blakey, Max Roach, Bill Evans, Sonny Rollins, Gerry Mulligan, John Coltrane és a korszak meghatározó alakja, Miles Davis.
Miles Davis 100
1926. május 26-án született Miles Davis, akinek neve ma már jóval többet jelent egy kivételes trombitásénál. Davis a 20. századi zenei kultúra egyik meghatározó alakja lett: olyan művész, aki folyamatosan változtatta saját stílusát, és közben a dzsessz fejlődésének irányát is kijelölte.
A legendákkal ellentétben nem nyomorból érkezett. Jómódú családban nőtt fel, édesapja fogorvos volt, így fiatalon biztos háttér vette körül. Később gyakran kritizálta azt a romantikus elképzelést, amely szerint az igazán nagy dzsesszzenészek csak nehéz sorsból érkezhetnek. Számára a dzsessz tudatos művészi útkeresés volt – nem mítosz, hanem modern zenei gondolkodás.
Tizenhárom évesen kapta első trombitáját, néhány évvel később pedig már a bebop legnagyobbjai, Charlie Parker és Dizzy Gillespie mellett játszott. Bár pályája elején erősen hatott rá a korszak virtuóz, sűrű hangzása, hamar más irányba indult: játékában egyre fontosabbá vált a tér, a visszafogottság és a dallami érzékenység.
.jpg)
A cool megszületése
Miles Davis pályája kezdetén még erősen mesterei, Parker és Gillespie hatását tükrözte. Később azonban játéka kifinomultabbá vált: hangzása letisztultabb, harmóniavilága gazdagabb, zenei gondolkodása pedig egyre eredetibb lett. Mégis, talán soha nem szólt olyan elementáris erővel és őszinteséggel, mint az ötvenes évek legendás korszakában.
Az 1949 és 1950 között rögzített felvételekből készült Birth of the Cool mérföldkő lett a dzsessztörténetben. A hangszerelés – kürttel és tubával – szokatlanul lágy, áttetsző hangzást hozott létre, amely élesen különbözött a bebop zaklatott energiájától. A lemez nemcsak új stílust teremtett, hanem új hallgatói réteget is megszólított.
A Cultura.hu korábbi cikkeiben is hangsúlyoztuk, hogy Davis zenéjének egyik legfontosabb sajátossága az állandó megújulás volt: soha nem időzött sokáig ugyanabban a zenei világban. Amint egy irányzat elfogadottá vált körülötte, máris tovább lépett.
A Kind of Blue öröksége
1959-ben jelent meg a Kind of Blue, amelyet ma is a dzsessz történetének egyik legnagyobb hatású albumaként tartanak számon. A lemezen többek között John Coltrane és Bill Evans játszott, Davis pedig a hagyományos akkordmenetek helyett modális szerkezetekre építette az improvizációt. Ettől a zene egyszerre lett szabadabb, levegősebb és meditatívabb.
Miles Davis játékának különlegessége nem a technikai virtuozitásban rejlett, hanem a hangszínben és a feszültségteremtésben. Kevés hangból is képes volt drámai erejű mondatokat építeni – trombitahangja szinte azonnal felismerhetővé vált.
Elektromos korszak és kulturális hatás
A hatvanas évek végétől ismét új korszak következett. Davis az elektromos hangszerek és a rock felé fordult, amiből olyan albumok születtek, mint az In a Silent Way vagy a Bitches Brew. Ezek a lemezek a jazz-rock és a fusion alapművei lettek, miközben új generációkat vezettek be a dzsessz világába.
Zenésztársai – köztük Herbie Hancock és Wayne Shorter – később saját jogon is meghatározó alkotókká váltak. Davis körül valóságos műhely alakult ki: zenekarai évtizedeken át a modern dzsessz legfontosabb alkotóközösségeinek számítottak.
Miles Davis mindig vitákat váltott ki. Sokan túl populárisnak tartották, mások szerint éppen ő akadályozta meg, hogy a dzsessz önismétlővé váljon. Nemcsak zenészként, hanem kulturális ikonként is jelentős hatást gyakorolt: stílusa, vizuális megjelenése és gondolkodása a divatra és a popkultúrára is hatott.
A trombitás kétszer is fellépett Budapesten, 1989-ben és 1991-ben. Utolsó éveiben is folyamatosan kísérletezett, együtt dolgozott többek között Prince-szel is. 1991. szeptember 28-án halt meg, de zenéje ma is elevenen hat – nem nosztalgikus emlékként, hanem élő, folyamatosan újra felfedezhető örökségként.
