Ő képviselte a vásári mutatványos bábjátszást Magyarországon. Játékának fontos eleme volt a közönség bevonása. „Szeressék a csemetéket, foglalkozzanak velük, mert megéri” – üzente előadásain a felnőtteknek. Kemény Henrik 90 éve született.
„Csak tessék, csak tessék, csak orra ne essék! Ide, ide kicsik és nagyok! Ide, ide emberek… Csak folyvást, csak folyvást…”
Kemény Henrik Kossuth-díjas bábszínész, érdemes és kiváló művész, a Népművészet Mestere 90 éve, 1925. január 29-én született Budapesten. Több mint száz éves hagyományra visszatekintő vásári bábjátékos családba született. Nagyapja, Korngut Salamon már 1897-ben működési engedéllyel rendelkezett, cirkuszigazgató, bűvész és bábszínház-tulajdonos volt. Idősebb Kemény Henrik néven ismert fia szintén bábkészítéssel és bábjátékkal foglalkozott, apjával együtt több színházat is alapítottak. 1927-ben épült fel a család népligeti bábszínháza, amely évtizedekig mulattatta az odasereglőket. A harmadik nemzedék, Henrik és öccse, Mátyás is ebben a környezetben nőtt fel. A papa faragta a bábokat, a mama – később húgukkal együtt – varrta a bábruhákat. A fiúk először csak kézre adtak a paraván mögött, majd kisebb szerepeket is kaptak.
A szakma és a közönség által később csak Heni bácsiként ismert művész mindössze hatéves volt, amikor először szerepelt közönség előtt egy apjától kapott Miki egérrel, kilenc évesen faragta első Vitéz László babáját. Édesapja 1944-ben munkaszolgálatban tűnt el, a színház irányítását a fiúk vették át. Az ötvenes évek elején felszámolták a népligeti vurstlit, a színházat államosították, majd bezárták. Kemény Henrik a budapesti Állami Bábszínházhoz került.
Két évtizeden át dolgozott a színház művészeként, az ő nevéhez fűződik 1955-ben az első vidéki bábszínház megalapítása is Győrben. A bábszínházban játszott, bábokat tervezett és készített, 1964-ben elvégezte a bábszínészképzőt is. Később visszatért a vándorszínházhoz, önállóan ténykedett, eredeti, hagyományos formájában játszotta a család Vitéz László-darabjait.
Kemény Henrikről elsőre mindenkinek a legendás Vitéz László jut eszébe, aki már 200 éve üti az ördögöt palacsintasütőjével, és aki nemzedékről nemzedékre nevetteti meg a közönséget. Még apja készítette Lévay Sándor tervei alapján a Hakapeszi Maki nevű majmot, „akit” a hatvanas évektől már televízió képernyőjén is megismerhetett a közönség. Ő készítette és mozgatta az ellenállhatatlan Süsü sárkányt is. 1964-ben a Vitéz László volt az első bábjáték a Magyar Televízióban, s azóta több nemzedék alapvető meseélményévé vált. Kemény Henrik az egész világot bejárta a bábokkal, és mindenütt óriási sikert aratott.
Ő képviselte a vásári mutatványos bábjátszást Magyarországon. Jó tündérként varázsolta elő kellékeit bőröndjéből, és a huncut mosolyú, jó humorú bácsi percek alatt megszerettette magát. Játékának fontos eleme volt a közönség bevonása. „Szeressék a csemetéket, foglalkozzanak velük, mert megéri” – üzente előadásain a felnőtteknek.
Munkásságát számos kitüntetéssel díjazták, 1954-ben a Népművészet Mestere, 1987-ben érdemes művész, 2002-ben kiváló művész lett. 1996-tól a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt, 1998-ban Pro Urbe díjat, 2008-ban Prima díjat kapott. 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki a hazai vásári bábjáték legtisztább hagyományainak őrzése és terjesztése érdekében végzett tevékenységéért, hét évtizedes, országszerte ismert és elismert legendás művészetéért. A díj összegét egy majdan felépülő Kemény Bábmúzeum javára ajánlotta fel.
2006-ban létrehozta a Korngut-Kemény Alapítványt, melynek feladatául a Kemény család bábos örökségének egyben tartását, a bábmúzeum létrehozását tűzte ki. 2011 októberében leégett a család egykori népligeti bábszínháza. Nem sokkal később, 2011. november 30-án meghalt az idős bábos. Hamvait a Népligetben, az egykori Bódé helyén szórták szét.
2012-ben jelent meg az Életem a bábjáték, bölcsőtől a sírig című könyv, amely a művésszel folytatott beszélgetések alapján lejegyzett lírai vallomás. Emléktáblája a budapesti Kolibri Színház homlokzatán található.
