Egy hosszú vonatút Manhattan és Hollywood között néha többet ér, mint egy egész rajzstúdió…
Walt Disney legalábbis így emlékezett vissza arra a pillanatra, amikor – minden túlzás nélkül – a karrierje romjain megszületett Mickey egér.
„Manhattanből Hollywoodba tartó vonatúton bukkant fel az agyamból egy rajztáblára” – írta Walt Disney 1948-ban, Mit jelent nekem Mickey című esszéjében. Akkoriban a Disney fivérek üzleti szerencséje mélyponton volt, sőt, a katasztrófa már az ajtón kopogtatott. Walt Disney legsikeresebb figuráját, Oswaldot, a szerencsés nyulat ugyanis a Universal forgalmazója, Charles Mintz gyakorlatilag elhappolta – vele együtt pedig a Disney-stúdió több rajzolóját is.
Mielőtt Walt New Yorkból hazafelé indult volna, küldött egy táviratot a bátyjának, Roynak. A szöveg megnyugtató volt, már-már derűs: jelezte az érkezés időpontját, és odabiggyesztette: „Ne aggódj, minden rendben van.” Pedig semmi sem volt rendben. A rajzfilmrendező pontosan tudta, hogy ha túl akarják élni ezt a csapást, új figurára van szükségük – azonnal.
A megoldás végül a zakatoló vonaton született meg. Walt Disney lánya, Diane Disney Miller később így idézte fel a történetet: azon a hosszú úton találta ki az apja egy egér alakját. Ub Iwerks később formát adott neki, az anyja pedig nevet – így lett belőle Mickey.
Egy elveszített nyúl, egy csendes távirat és egy hosszú vonatút kellett hozzá, hogy megszülessen a világ legismertebb egere. Néha a legnagyobb válságokból születnek a legmaradandóbb ötletek.
