Mind a mai napig kevesen vagyunk, akik ne Forrai Katalin zenei oktatófüzetein nőttünk volna fel. A kisgyermekkori zenei nevelés meghatározó alakja idén született 100 éve.
Forrai Katalin életpályáját a kezdetektől áthatotta az óvodás és bölcsődés korosztály ének-zenei nevelése iránti elköteleződés. Már friss diplomásként foglalkozott óvodások ének-zenei nevelésével, a zeneakadémiai évei alatt pedig Kodály Zoltán útmutatásai mentén formálta tovább óvodai foglalkozásait, és munkáját mind nagyobb elismerés övezte. Munkássága a mai napig meghatározza a kisgyermekkori zenei nevelést az intézményekben, a pedagógusképzésben, valamint kiadványokon és szabadidős foglalkozásokon keresztül a családokban is.
Forrai Katalin zenetanár, karnagy 1926. szeptember 25-én Debrecenben született és 2004. december 30-án Budapesten halt meg.
1947-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán kezdett énektanárként dolgozni. 1951-ben középiskolai ének- és zenetanári, valamint kórusvezetői képesítést szerzett. Már 1946-tól tanított a budapesti Dózsa György úti Általános Iskolában. 1951 és 1959 között a Budapesti Óvónőképző intézményében oktatott. 1959-től az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, majd főmunkatársa lett, 1966-tól pedig a fővárosi Bölcsődék Országos Módszertani Intézetében dolgozott tudományos főmunkatársként. 1975 és 1983 között az Országos Pedagógiai Intézet docense volt, ezt követően nyugdíjba vonult.
1953 és 1988 között a Magyar Rádióban óvodásoknak szóló zenei műsorokat vezetett. 1976-tól a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság (ISME) igazgatósági tagja volt, 1986 és 1992 között elnökként tevékenykedett, majd 1994-től tiszteletbeli elnökségi tag lett. 1979 és 1983 között a Nemzetközi Kodály Társaság alelnöki tisztségét töltötte be. 1990 és 1994 között a Magyar Zenei Tanács elnöke volt, 1996-tól pedig rendkívüli egyéni tagként kapcsolódott a szervezethez.
Összesen 17 ország egyetemein és főiskoláin tartott előadásokat Kodály Zoltán pedagógiai elveiről, emellett világszerte vezetett zenei nevelési tanfolyamokat és tartott szakmai előadásokat. Szabadidejét 1962-től Balatonszepezden, családi körben töltötte, 1988-tól saját házukban. Kutatási területe az iskola előtti zenei nevelés volt, Kodály Zoltán szellemiségét követve.
Elismerései közé tartozik az 1982-ben kapott Apáczai Csere János-díj, az 1988-as Ifjúsági-díj, az 1993-as Brunszvik Teréz-díj, az 1995-ös Kiss Árpád-díj, valamint 1996-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje. 1997-ben Budapest Józsefváros Önkormányzatának Becsületrendjével tüntették ki.
A nemzetközileg elismert zenepedagógusról több rendezvénnyel is megemlékeznek, amelyekről a Móra Könyvkiadó oldalán is olvashat.
