„Minden nagy találmány, minden nagy mű annak az eredménye, hogy a gondolatok és a tettek felszabadulnak a rutin zsarnoksága alól.” Arthur Koestler magyar származású, Angliában élt író 110 éve, 1905. szeptember 5-én született.
„A történelem pulzusa lassan ver; az ember években méri az idő múlását, a történelem nemzedékekben.”
Arthur Koestler Kösztler Artúr néven született 1905. szeptember 5-én Budapesten, ahol tizennégy éves koráig élt, édesapja, Kösztler Henrik gyáros és feltaláló volt, az enyhén radioaktív „egészségszappan”, illetve a borítékbontó szerkezet megalkotója. A vesztes első világháború után, 1919-ben Bécsbe költöztek. A fiatalember az ottani egyetemen tanult elektrotechnikát és pszichológiát. A politika és az írás sokkal jobban érdekelte, de a természettudományok és a pszichológia iránti érdeklődése egész életét végigkísérte.
Zsidó származású lévén a cionizmus ügye mellé állt, egy zsidó diákszervezet tagjaként még párbajozott is. 1926-ban kivándorolt Palesztinába, onnan küldte első cikkeit, és még az iraki királlyal is sikerült interjút készítenie. Árult limonádét Haifában, szerkesztett lapot Kairóban, de egy idő után kiábrándult a cionizmusból, és visszatért Európába.
Élt Párizsban, majd Berlinben, újságíróként léghajós utat tett az Északi-sarkon. 1931-ben belépett a német kommunista pártba, az eszme lelkes híveként a Szovjetunióba is eljutott, ám az ideológia és a valóság közötti mély szakadék megingatta hitét, útjáról írt könyve nem is jelenhetett meg a Szovjetunióban.
Angliában is szerencsét próbált, az Encyclopedia Britannica köteteibe írt szócikkeket. Amikor a sztálini tisztogatások híre a szigetországba is eljutott, végleg leszámolt a kommunizmussal, a pártból is kilépett. A fasizmust is megvető író tudósított a spanyol polgárháborúból. Malagában fogságba esett, Franco hívei halálra ítélték; száz napig várt a kivégzésre, végül a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével egy fogolycserével kiszabadult.
Angliába visszatérve 1939-ben jelent meg első politikai regénye Gladiátor címmel. A második világháború Franciaországban érte, ahol hónapokra internálták. Angliába vízum nélkül utazott, ezért itt is lecsukták, végül sikerült legálisan letelepednie. Londonban született leghíresebb műve, a totális diktatúrát bemutató Sötétség délben (1940), amely a moszkvai kirakatperek kapcsán a cél és az eszköz viszonyát vizsgálja. A mű megjelenésekor – mivel a Szovjetunió már hadban állt az Angliát is fenyegető Adolf Hitlerrel – csak mérsékelt sikert aratott, a francia fordítás 1945-ös megjelenését követően viszont világhírnévre tett szert, és több tucatnyi nyelvre fordították le.
„Hatalomról álmodtak, de csak azért vágytak a hatalomra, hogy egyszer s mindenkorra eltöröljék a hatalmat; uralkodni is csak azért akartak, hogy kineveljék a népből régi rossz szokását, mellyel eltűri, hogy uralkodjanak felette.” (Arthur Koestler: Sötétség délben)
Az antikommunista művet A jógi és a komisszár című esszégyűjtemény követte (1945), amelyben Mahátma Gandhit és Vlagyimir Iljics Lenint állította szembe egymással. 1952-ben és 1954-ben jelent meg két önéletrajzi kötete, a Nyílvessző a végtelenbe és A láthatatlan írás. Az 1956-os magyar forradalom után nemzetközi színtéren próbálta felhívni a figyelmet a bebörtönzött magyar írókra. Foglalkozott a zsidó államalapítás időszakának ellentmondásaival (Mint éjjeli tolvaj, 1946), a kazárok és a kelet-európai zsidóság kapcsolatával (A tizenharmadik törzs, 1976), az antiszemitizmussal, a halálbüntetéssel, a forradalmi elmélet gyakorlatával.
Koestler egyre inkább elfordult a politikától, tudománytörténeti és alkotás-lélektani műveket írt, monumentális Alvajárók (1959) című könyve hatalmas tárgyi tudással vizsgálja Kopernikusz, Galilei és Kepler elméleteinek kialakulását, a tudós szerepét, felelősségét az adott társadalmakban. Később a keleti misztikum érdekelte.
Komolyan érdeklődött a parapszichológia iránt. Egyike volt az elsőknek, akik laboratóriumi körülmények között kipróbálták az LSD-t. A Parkinson-kórral és részleges leukémiával küszködő idős Koestler 1983. március 3-án feleségével együtt követett el öngyilkosságot. 2009 óta szobra áll a Lövölde téren, Varga Imre szobrászművész egész alakos alkotása törött óralapon ülve ábrázolja az írót, aki 2005 óta a VI. kerület posztumusz díszpolgára is.
