180 éve, Széchenyi István születésnapján futott ki Balatonfüredről a Kisfaludy, és ezzel nemcsak a balatoni hajózás, hanem a tó idegenforgalmának története is új fejezethez érkezett.
Badacsony, Tihany, Keszthely – és a felsorolás végén szinte magától következik: a Balaton. A tó ma elképzelhetetlen fehér vitorlák, kikötők és hajók nélkül, ám a 19. század első felében egészen más kép fogadta az utazót. A hatalmas víztükör jórészt kihasználatlan közlekedési lehetőség volt, amikor egyre többen kezdték felismerni: a Balaton nemcsak természeti szépség, hanem gazdasági és idegenforgalmi lehetőség is.
A balatoni gőzhajózás gondolata többekben felmerült, de Széchenyi István volt az, aki a kezdeményezést szervezett vállalkozássá formálta. 1846. szeptember 21-én pedig megtörtént az, amire néhány évvel korábban még csak kevesen gondoltak: Balatonfüredről első útjára indult a Kisfaludy, az első balatoni gőzhajó.
1. Egy panaszkönyvi bejegyzésből indult
A balatoni gőzhajózás ötlete nem Széchenyi fejéből pattant ki. Hertelendy Károly, Zala vármegye alispánja már 1837-ben felvetette a gondolatot. Nem tanulmányban vagy hivatalos előterjesztésben tette, hanem a balatonfüredi fürdő panaszkönyvébe írt bejegyzésben.
A tó ekkor már egyre népszerűbb fürdőhelynek számított, a Balaton partjára érkező vendégek azonban nehézkesen tudtak közlekedni. Egy gőzhajó nemcsak kényelmesebbé tehette volna az utazást, hanem összekapcsolhatta volna a tó egymástól távol eső településeit is.
Két évvel később John Paget, az angol származású magyar földbirtokos is a Balaton kihasználatlan lehetőségeiről írt magyarországi útleírásában. A tóban nem egyszerűen romantikus tájat látott, hanem olyan vízi utat, amelynek komoly gazdasági jelentősége lehet.
2. Széchenyi nem csak hajót akart a Balatonra
Széchenyi István számára a gőzhajózás jóval többet jelentett egy új közlekedési eszköznél. A reformkor egyik legfontosabb modernizációs elképzelését látta benne.
1846-ban megjelent Balatoni gőzhajózás című röpiratában a hajózás és az idegenforgalom kapcsolatáról, a vízszabályozásról, a halászatról, az iparosodás lehetőségeiről és új munkahelyekről is írt. Még egy Balatont a Dunával összekötő csatorna gondolata is felmerült.
A gőzhajó tehát Széchenyi elképzelésében egy nagyobb rendszer része volt: a Balaton gazdasági és társadalmi modernizációjának egyik eszköze.
3. A hajó Angliából és Óbudáról érkezett
A Kisfaludy igazi nemzetközi vállalkozás volt. A hajó 40 lóerős gőzgépét Angliában, a Penn gyárban készítették, míg a hajótest az Óbudai Hajógyárban épült.
A szerkezetet azonban nem lehetett egyszerűen a Balatonra hajóztatni. A gépet és a hajótestet külön-külön kellett a tóhoz szállítani. Triesztből, illetve Óbudáról lovakkal vontatták az alkatrészeket Balatonfüredre.
A Kisfaludy mellett két rakhajó, a Füred és a Keszthely is az Óbudai Hajógyárban készült.
4. A Kisfaludy inkább luxushajó volt, mint egyszerű közlekedési eszköz
A Kisfaludy nem szerény kis balatoni hajóként kezdte pályafutását. Mintegy 50 méter hosszú, 5 méter széles és csaknem három méter magas volt, fedélzetén pedig mintegy 300 utas férhetett el.
A hajótest vasból, a felépítmény fából készült, teherbírása elérte a 200 tonnát. Ennél azonban még érdekesebb volt a belső kialakítása.
A hajó elegáns szalonját Széchenyi felesége, Crescence grófnő ízlése szerint rendezték be. Fehér és arany színek, mahagóni oszlopok és tükrök tették látványossá a belső teret. A hajón ebédlő és könyvtár is helyet kapott.
A Kisfaludy tehát inkább egy korabeli társasági térhez hasonlított, mint egyszerű tömegközlekedési eszközhöz.
5. Éppen Széchenyi születésnapján indult el
1846. szeptember 21. különleges dátum volt: Széchenyi István 55. születésnapja. Ezen a napon bocsátották vízre a Kisfaludyt.
Első próbaútján Balatonfüred és Kenese között közlekedett, és az utat mindössze egy óra alatt tette meg. A hajó ekkor még nem menetrend szerint szállította az utasokat: erre csak a következő évben került sor.
A rendszeres balatoni gőzhajózás 1847. március 29-én kezdődött meg.
6. A gőzhajózás első éveiben még ladikkal kellett partra szállni
Ma természetesnek vesszük, hogy a hajók kikötőben állnak meg. A Kisfaludy korában azonban a Balatonon még nem állt rendelkezésre megfelelő kikötőhálózat.
Az utasok gyakran ladikokkal jutottak el a partra vagy a mólókhoz. A hajó Alsóörs, Keszthely, Kenese és Füred között közlekedett, de feltételes megállóhely volt például Boglár, Fülöp, Badacsony, Fonyód és Szántód is.
A teljes út akár hat-nyolc órát is igénybe vehetett. A jegy három osztályra szólt, így a balatoni gőzhajózás nem kizárólag a tehetősebb fürdővendégek kiváltsága volt, bár a szegényebb utasok inkább országos vásárok idején vették igénybe.
7. A Kisfaludy nem lett azonnal üzleti siker
Bármennyire is korszerűnek számított, a vállalkozás nem váltotta be azonnal a hozzá fűzött gazdasági reményeket.
A forgalom alacsony maradt, a hajó kevés árut szállított, és a társaság nem termelt jelentős hasznot. A Kisfaludy eredetileg a balatoni kereskedelmi forgalom fellendítésében is szerepet kapott volna, de több terv – például a kis-balatoni Hídvégig történő meghosszabbítás – a sekély víz, illetve a fenékpusztai híd miatt nem valósulhatott meg.
A Déli Vasút 1861-es megépítése azonban új helyzetet teremtett: a Balaton jóval könnyebben elérhetővé vált az ország más részeiből, ami hosszabb távon az idegenforgalomnak és a hajózásnak is kedvezett.
8. A szabadságharcban már nem kirándulókat szállított
A Kisfaludy története a szabadságharc idején egészen más fordulatot vett. A hajó katonák és hadianyag szállítására is szolgált, a két uszályt pedig szükség esetén a gőzös két oldalához kötötték.
A hajót egy alkalommal István nádor és Jelačić találkozójának helyszínéül is kiszemelték, de a horvát bán tiszttársai nem engedték, hogy felszálljon.
1849 augusztusában a Kisfaludy Noszlopy Gáspár katonáit szállította a Balaton déli partjáról Balatonfüredre.
A gőzös tehát rövid idő alatt a reformkor modernizációs jelképéből a történelem egyik szereplőjévé vált.
A Kisfaludy után már nem volt visszaút
Az első balatoni gőzhajó végül 1887-ben fejezte be pályafutását, amikor szétszedték. A Balaton Gőzhajózási Társaság is megszűnt, maga a balatoni gőzhajózás azonban ekkor már korántsem ért véget.
Egy évvel később, 1888-ban megalakult a Balatontavi Gőzhajózási Részvénytársaság, amelynek köszönhetően újabb és újabb hajók jelentek meg a tavon.
A Kisfaludy jelentősége így nem abban állt, hogy minden gazdasági tervet sikerre vitt. A legfontosabb öröksége az volt, hogy megmutatta: a Balaton nem leküzdhetetlen akadály, hanem összekötő út lehet. A tó idegenforgalma, településeinek kapcsolata és későbbi hajózási kultúrája is abból a 19. századi felismerésből nőtt ki, hogy a Balatonban jóval több rejlik, mint egy gyönyörű víztükör.
180 évvel az első út után a Kisfaludy neve már történelem – de az a gondolat, amely a tóra küldte, ma is ott ring a balatoni hullámokon.
