Széchenyi Ödönnek, Széchényi István fiának köszönhetjük például a budavári siklót, de legsikeresebb hazafias vállalkozása mégis a szervezett fővárosi tűzoltóság felállítása volt.
Széchenyi Ödön, a „legnagyobb magyar”, Széchenyi István kisebbik fia 1839. december 14-én született Pozsonyban. A nyughatatlan, kalandor természetű ifjú huszonegy évesen veszítette el apját, ezután Pestre költözött. Mivel nagy hatással voltak rá apjának a közlekedés fejlesztése érdekében tett erőfeszítései (Széchenyi a Batthyány-kormányban a közlekedési miniszteri posztot töltötte be), sokat utazott, igyekezett összegyűjteni az itthon is alkalmazható újításokat.
A sport iránti szeretetet apja nevelte a két fiúba, Bélába és Ödönbe. A fiatal gróf választmányi tagja az újra egyesülő Budapesti Hajósegyletnek. Ez az egyesület később rendszeresen evezősversenyeket szervez, Ödön gróf tevékeny részvételével, illetve igazgatása alatt. Több versenyen ő maga is indul.
1862-ben kormánybiztosként ment a londoni világkiállításra, ahol felkeltette figyelmét a londoni tűzoltóság. Két évvel korábban ugyanis Nagycenken a falu nyolc háza égett le, a szervezetlen oltásba az elsők között Széchenyi Ödön kapcsolódott be. (A brit fővárost elpusztító 1666-os nagy tűzvész után a biztosítótársaságok az általuk biztosított épületek védelmére állítottak fel kisebb tűzoltó egységeket, ezek együttműködéséből született 1833-ban a világ első tűzoltósága.) Széchenyi részletesen tanulmányozta e tűzoltóbrigádok szervezését, működését, maga is beállt tömlőt cipelni, a felszerelést javítani, tisztítani.
Hazatérése után, 1863-ban megalakította Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egyletet, majd a lakosság biztonsága érdekében indítványozta a hivatásos tűzoltóság létrehozását is. A 12 tagú szervezet 1870. február 1-jén szintén az ő főparancsnoksága alatt kezdte meg működését.
Közben evezős versenyeket szervezett, részt vett a Budapesti Hajósegylet munkájában, megszervezte az Első Magyar Utazási Társaságot, bekapcsolódott az Első Magyar Gőzhajózási Társulat létrehozására indított mozgalomba.
A Dunagőzhajózási Társaság hajóin önkéntes szolgálatot teljesített, majd hajóskapitányi vizsgát tett, hatalmas feltűnést keltett, amikor Hableány nevű gőzősével Budapestről a Duna, Majna, Rajna, Marne és Szajna folyókon keresztül utazott a párizsi világkiállításra. Itt az író Verne Gyula fogadta, később III. Napóleon császár is tett egy utat a gőzösön. Hajója megkapta a világkiállítás aranyérmét, Ödön pedig a kontinens áthajózásáért a francia Becsületrendet.
A következő években sok keserűség is érte, mert itthon számtalan terve ötlete bukott meg az érdektelenségen, értetlenségen. Egyik megvalósulatlan álma maradt a Pest és Buda között megnövekedett forgalom enyhítésére szolgáló gőzkomp.
Megvalósult viszont az „emelőgép”, vagyis a budai Sikló. Tőle származik a Svábhegyre vezető fogaskerekű vasút, a munkásszálló, a magántávirda, az utcai hirdetőtáblák ötlete, továbbá a sínfektetés nehézségeit kiküszöbölő gőzkocsi alkalmazásának terve a lóvasút helyett.
1874-ben Törökországba utazott, hogy megszervezze az ottani tűzoltóságot. Isztambulban ugyanis 1870-ben tűzvész pusztított, a lángok martalékául esett többek között az angol követség és az amerikai, valamint a portugál konzulátus.
Diplomáciai követelésre a török hatóságok az addigra már Európa-szerte ismert Széchenyi Ödön segítségét kérték az ottani tűzoltóság felállításához. A rendkívül sok erőfeszítést igényelő munka elhúzódott, s Széchenyi végül letelepedett Konstantinápolyban.
Az egymást követő török szultánok megbecsülték munkáját, több kitüntetésben részesült, ő volt az első keresztény, aki úgy kapta meg a pasa címet, hogy nem kellett a hitét elhagynia. Széchenyi „tűzpasaként”, azaz altábornagyi rangban látta el a török tűzoltóság parancsnoki tisztségét, még idős korában is személyesen irányította az oltásokat. Hazájával nem szakadt meg kapcsolata, időnként hazalátogatott és őt is gyakran keresték fel tűzoltó-küldöttségek Magyarországról.
1922. március 24-én halt meg, temetése katonai és tűzoltó megemlékezés mellett a szultán képviselőivel török-magyar temetés volt. Isztambulban van eltemetve, az ottani Tűzoltó Múzeum az ő nevét viseli.
