Rómer Flóris Ferenc bencés szerzetes, régész, művészettörténész, egyetemi tanár, akadémikus, a magyar régészettudomány, művészettörténet és műemlékvédelem egyik megteremtője és egy ideig a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őre is volt. 210 éve, 1815. április 12-án született Rómer Flóris, aki szenvedélyesen kutatta a régmúlt korok relikviáit.
„Összejártam szép hazám majd minden megyéjét többnyire gyalog, sokszor lóháton, igen ritkán kényelmes úri fogaton, bámultam két ízben a mindenható szép világát a felhőkön túl emelkedő lomnici csúcsról épen úgy: mint az alföld határnélküli — leírhatlan benyomású pusztáin, melyeken majd térdig érő sárban, majd övemet haladó Tisza-kiöntvényekben gázolván, a pusztai betyár búvóhelyein nem prédát, sem vadat, hanem a szeretetreméltó tudomány kedves magzatit keresem fel. Láttam Erdély tájképileg gyönyörű fensíkjait, a Balaton összehasonlíthatlan tempéjét, a Mecsek terményekben dús, szépségekben gazdag vidékét; de szívem csak vissza és visszacsalt ifjúkori ábrándim színhelyére, — megkedvelt Bakonyom ismerős rengetegjei közé” (Rómer Flóris: A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat)
Rómer Flóris Ferenc 1815. április 12-án Pozsonyban született, német családból származik. Édesapja, idősebb Rómis Ferenc Bécsből vándorolt a városba, ahol cipészműhelyt és üzletet nyitott. Középiskoláit Pozsonyban, Tatán és Trencsénben végezte. 1830-ban, tizenötévesen lépett a Benedek-rendbe szerzetesnek. A bölcsészeti tanulmányokat Győrött, a teológiát Pannonhalmán végezte.
1838-ban pappá szentelték, majd Tihanyban segédlelkészként szolgált. 1839-től a győri gimnáziumban a magyar és latin nyelv, utóbb a természetrajz tanára volt. 1842-től a győri bölcsészeti tanfolyamon a bencés növendékek természettudományos képzését vezette. 1845-től Pozsonyban az akadémián a természetrajzot oktatta.
Aztán jött az 1848-as forradalom. Rómer nem tétovázott, Rómer Ferenc néven jelentkezett katonának. Ott volt Buda visszavételekor is és a váci csatában is harcolt. Honvédként kezdte, s egészen a kapitányi rangig vitte, ezért a szabadságharc vége után 8 évi börtönre ítélték. Bécsben, Olmützben, Josephstadtban raboskodott. Rómer — sok más elítélttel együtt — Ferenc József és Wittelsbach Erzsébet 1854. április 24-i házasságkötésének köszönhetően kapott kegyelmet, és így rövidült le nyolcról 5 évre a vasban eltöltendő várfogsága. Az is megviselte, hogy az egyik testvére, Károly elesett a szabadságharcban.
Ezután néhány évig Bakonybélben élt és tanított. 1857-től a győri algimnáziumban természetrajzot oktatott, s 1859-ben Győrben létrehozta az első múzeumot, a vidéki múzeumok közül az egyik legelsőt. Imádta a régiségeket, s több tudományos újságban is írt a felfedezéseiről.
1861-ben Pestre költözött és kivált a bencések kötelékéből. Dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában és 1862-től igazgató volt egy budai gimnáziumban, majd 1868-ban a budapesti egyetem archeológia tanára lett. Érdeklődési köre rendkívül széles volt, egyaránt oktatott őskori, ókori és középkori régészetet és művészettörténetet, és ezekben a tárgykörökben rendszeresen publikált. Az ő kezdeményezésére és irányításával indult meg Budapesten a régészképzés Magyarországon. 1864-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett.
„Tudod, annyi mindenbe belevágtam már, de végül valahogy minden félbemaradt. Kutattam a természetet, papnak álltam, aztán szabadságharcosnak, könyvkötészettel meg festészettel is foglalkoztam, állatokat tömtem ki, és persze állandóan a régi korok nyomait kerestem mindenhol. Talán túl sok mindenbe kontárkodtam bele, és most itt állok, mint aki semmihez sem ért igazán.” (Szalay Zoltán: Rómer Flóris, a mesék megmentője)
1869-ben a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őreként tanulmányaival, cikkeivel, régi falképek feltárásával a műemlékek érdekében tudományos munkát fejtett ki. Bejárta az országot, pontosan felmérte és lerajzolta a romokat, épületmaradványokat. Figyelmét nem kerülték el a Balatonban és a Dunában fekvő romok sem. Említést tett például a fenékpusztai- és a tétényi romok vízbe nyúló részeiről is.
1861-68 között Ráth Károllyal együtt szerkesztette a Győri Történeti és Régészeti Füzeteket. 1868-72 között az Archaeológiai Értesítőt, 1864-73 között az Archaeológiai Közleményeket szerkesztette. 1877-ben Lipovniczky István püspök Nagyváradra hívta és kanonokká nevezte ki, majd megbízta a székes-egyház kifestési munkálatainak vezetésével.
1887-ben aztán komoly balesetet szenvedett. Bécsben be akart szállni egy hintóba, a lovak azonban megbokrosodtak, meglódultak, Rómer elesett és csonttörést szenvedett.
Szenvedélyes kutató volt, mindent megtett például azért, hogy felkutassa és ha lehet, megvásárolja a külföldre került Mátyás Corvinákat. Rómer Flórist sokat kedvelték és sokakat letaglózott, amikor 1889. március 18-án, 73 éves korában hosszas betegeskedés után elhunyt Nagyváradon.
Rómer Flóris érdeme, hogy 1876-ban Budapesten tartották az ősrégészek és antropológusok VIII. nemzetközi kongresszusát. Alapító tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak. Foglalkozott többek-között régészettel, művészettörténettel, iparművészettel, mezőgazdaság-történettel, helytörténettel, földrajztudománnyal, útleírással, káptalanok, apátságok, kolostorok, városi és falusi templomok, plébániák történetének a megírásával. Több önálló munkája jelent meg könyv alakban. Kiadatlan, saját rajzaival ellátott több kötetes naplója a magyar régészet, művészettörténet és műemlékvédelem értékes forrása.
