„A fénytan és a kémia valamennyi tudományos elméletét megzavarja, és ha beválik, forradalmasítja a rajzművészetet” – írták a francia lapok. A Francia Tudományos Akadémia idén 185 éve, 1839. augusztus 19-én hozta nyilvánosságra a dagerrotípiás eljárás felfedezést és ismertette az eljárást.
1839-ben hangzott el először, hogy „Itt röpül a kismadár!” A francia akadémia ülésén mutatták be Louis Daguerre találmányát, a „fénnyel rajzolt képet.” A nagy eseményre 1839. január 7-én került sor, ezt a napot tekintik a fényképezés születésnapjának. Az akadémia 1839. augusztus 19-én hozta nyilvánosságra a felfedezést és ismertette az eljárást.
Az adótisztből lett díszletfestő, majd feltaláló Daguerre 1829-ben társult a képrögzítés módszereivel régebben kísérletező Joseph Nicéphore Niépce -szel. Partnere ekkor már képes volt arra, hogy „alig” 8-10 órás exponálási idővel fényre keményedő bitumennel bevont üveglapon képeket fixáljon.
Niepce 1833-ban meghalt, ettől kezdve Daguerre egyedül folytatta a munkát. 1837-re sikerült kidolgoznia a gyakorlatban is használható fotográfiai eljárást, amelyet jó üzletemberként magáról nevezett el dagerrotípiának (Niepce-ről szó sem esett).
Az eljárás során ezüsttel bevont rézlemezt tartott jódgőz fölé, majd 3-30 perces expozíció után a képet hatvan fokon, higanygőz segítségével tette láthatóvá. Ezután tömény konyhasóval leoldotta az exponálatlan ezüstös részeket, így közvetlenül pozitív (de nem reprodukálható) képet kapott.
A lenyűgözött francia kormány azonnal megvette a találmányt, amelyet nem helyeztek szabadalmi oltalom alá, hanem ingyen az emberiség rendelkezésére bocsátottak.
Még abban az évben forgalomba került az első fényképezőkészlet, amely fél mázsát nyomott, a dagerrotípia meghódította a világot, hazánkban a leghíresebb Petőfiről készült.
A dicskórusba csak Londonból vegyültek disszonáns hangok, ugyanis az angol William Fox Talbot azt állította, hogy az ünnepelt franciától függetlenül ő is rájött a fényképezés titkára.
A franciákat megelőző Talbot már 1839. január 25-én bemutatta a Royal Societynek a talbotípiának nevezett negatív-pozitív eljárását, de az szabadalmi megkötések miatt nem vehette fel a versenyt a dagerrotípiával. Hátrányba azért került, mert nem kapott olyan fejedelmi ajánlatot, mint Daguerre a francia államtól, így kénytelen volt az eljárást hosszadalmas módon szabadalmaztatni. Talbot módszere még rövidebb expozíciót igényelt, ő alkalmazta elsőként az előhívást és a papírra fényképezést, továbbá a pozitív-negatív eljárást. A történelem végül neki adott igazat: jobb minőségű és sokszorosítható képet adó módszere néhány év alatt kiszorította a dagerrotípiát.
(Ezt évtizedekkel később és jobb minőségben a polaroid gépek támasztották fel, amelyek azonnal és pozitív képpel örvendeztették meg a felhasználókat.)
Az amerikai George Eastman volt az, aki a 19. század végén feltalálta és Kodak névre keresztelt vállalata révén forgalmazni kezdte a celluloid filmet, a mai értelemben vett negatív filmet, lehetővé téve az amatőrfényképezés elterjedését.
Az első színes felvételt 1861-ben készítették, de egészen a 19. század végéig jobbára kézzel színezték a fotókat. Az első széles körben is használható színes lemezeket a mozgóképet is feltaláló Lumiére fivérek alkották meg, de drága és lassú módszerük a kiváltságos keveseké maradt.
A színes fotózás csak az 1930-as évek közepén piacra dobott Kodachrome film révén lett széles tömegek számára elérhető hobbi. Napjainkra a hagyományos fényképezőgépeket szinte teljesen kiszorították a digitális gépek, amelyek alapvető alkatrészei ugyanazok, de a film helyén fényérzékelő áramkör (CCD) található, amely a képet digitális formában tárolja el.
