Gróf Teleki József, a Magyar Tudományos Akadémia egyik alapítója és első elnöke nemcsak a magyar történetírás és nyelvújítás meghatározó alakja volt, hanem egy nagy múltú család örököse is, amelynek tagjai évszázadokon át formálták Erdély és Magyarország sorsát.
A Telekiek öröksége – egy erdélyi főnemesi család története
A Teleki család a 17. században emelkedett a magyar főnemesség legjelentősebb családjai közé. A családi vagyon és befolyás alapjait Teleki Mihály, Apafi Mihály erdélyi fejedelem kancellárja vetette meg, aki 1685-ben nyerte el a grófi címet. A Telekiek azóta is jelentős szerepet játszottak a magyar történelemben: soraikból kerültek ki politikusok, katonák, tudósok, írók és mecénások.
A tudomány és művelődés iránti elkötelezettség generációról generációra öröklődött. Dédnagybátyja, Teleki Sámuel alapította a híres marosvásárhelyi Teleki Téka könyvtárát, féltestvére, Teleki László pedig Kossuth követe és a Határozati Párt vezetője volt.
Teleki József 1790. október 24-én született Pesten. Tanulmányait a kolozsvári református főiskolán kezdte, majd a pesti jogi karon szerzett diplomát. Fiatalon a vármegyei hivatalnoki pályán indult, később a Helytartótanács titkáraként dolgozott. 1812 és 1815 között külföldön folytatta tanulmányait: a göttingeni egyetemen képezte magát, majd bejárta Németországot, Hollandiát, Svájcot és Itáliát. E tapasztalatok későbbi tudományos és politikai látásmódjára is nagy hatással voltak.
A tudományos élet szolgálatában
Hazatérve nemcsak közéleti, hanem tudományos tevékenységével is hamar ismertté vált. A Tudományos Gyűjtemény szerkesztőbizottságának elnökeként, majd a királyi tábla bírájaként is a nemzeti művelődés ügyét szolgálta.
Pályája kezdetén Teleki József érdeklődése elsősorban a nyelvészet felé fordult. Fiatal tudósként aktívan részt vett a kor egyik legfontosabb szellemi mozgalmában, a nyelvújításban. Korai tanulmányaiban a nyelv fejlesztésének módszereit vizsgálta, majd Egy tökéletes magyar szótár elrendeltetése és készítése módja című írásában már egy átfogó nemzeti szótár megalkotását sürgette.
A Magyar Tudományos Akadémia alapítói között a Teleki család kiemelkedő nagylelkűséggel szerepelt. Részt vett a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását előkészítő munkálatokban, és 1830-ban, az intézmény megalakulásakor őt választották elnöknek – ezt a tisztséget haláláig betöltötte. Teleki József és testvérei összesen tízezer koronával támogatták az intézmény létrejöttét, majd később, 1855-ben maga Teleki további 98 240 koronát adományozott.
Az Akadémia könyvtárának és gyűjteményeinek egyik legnagyobb mecénásaként: a Teleki család 24 ezer kötetes rendkívül értékes magánkönyvtárát, kéziratait és éremgyűjteményét is az intézménynek adományozta. E gesztusukkal döntő mértékben hozzájárultak az intézmény könyvtárának megalapozásához, amely később a magyar tudományos élet egyik legfontosabb gyűjteményévé vált.
A Magyar Tudós Társaság megalakulásával nyert gyakorlati megvalósulást: 1831-ben döntés született a „Nagy magyar szó-könyv” elkészítéséről, amely Teleki egyik régi tudományos álmát váltotta valóra. A magyar nyelv ügyét is szívén viselte: díjnyertes tanulmányaiban – A magyar nyelv tökéletesítése új szavak és új szólások által, illetve Javaslat a magyar nyelv teljes szótára ügyében – a nyelvújítás mellett érvelt.
Teleki József szenvedélyesen érdeklődött a magyar történelem iránt
Teleki érdeklődése nem korlátozódott a nyelvészetre – figyelmét hamarosan a történelem, különösen a magyar múlt kutatása kötötte le. Első történeti írásai között jogtörténeti tárgyú tanulmányok is szerepeltek, például Spárta polgári alkotmányáról és törvényeiről szóló esszéje. Ezt követően azonban minden figyelmét hazája történetének szentelte. 1822-ben megjelent Eger várának ostroma 1552-ben című dolgozata, majd egy évvel később I. Lajos nápolyi hadjáratairól írt tanulmányt.
Az 1820-as évek közepétől életét egyetlen nagy kutatói vállalkozás határozta meg: a Hunyadiak korának feltárása. Teleki rendkívüli alapossággal, jelentős anyagi áldozatokat vállalva gyűjtötte a forrásokat, hogy egy nagyszabású, többkötetes történelmi összefoglalót alkosson. Célja nem csupán az esemény- és politikatörténet bemutatása volt, hanem a korszak társadalmi és művelődési életének teljes képe. Monumentális vállalkozása azonban életében csak részben valósulhatott meg – a mű néhány kötete jelent meg, de ezek is maradandó nyomot hagytak a magyar történetírásban.
Legjelentősebb művét, A Hunyadiak kora Magyarországon című monumentális történeti munkát 12 kötetre tervezte. Életében hat kötet jelent meg, a többit halála után Szabó Károly és Csánki Dezső szerkesztette. A mű nemcsak a korszak első tudományos igényű feldolgozása volt, hanem a nemzeti múlt iránti elkötelezettség példája is.
Teleki József nemcsak tudósként, hanem államférfiként is tevékeny szerepet vállalt. Több vármegye főispánja volt, részt vett az országgyűléseken, 1840-ben koronaőrré nevezték ki, majd 1842–48 között Erdély kormányzójaként szolgált, mint a polgári kitüntetés legmagasabb fokát ruházták reá.
A forradalom és szabadságharc leverése után visszavonult a politikától, de a tudományos életben továbbra is aktív maradt. 1855. február 15-én hunyt el Pesten.
Halála után Toldy Ferenc mondott felette emlékbeszédet, amelyben így méltatta: „Teleki József neve ott fog élni a tudományos Magyarország hajnalcsillagai között.”
A gróf munkássága, tudományszeretete és közéleti elhivatottsága ma is példaként áll mindenki előtt, aki a nemzeti művelődés ügyét szolgálja.
