„Azon az úton, amelyen mi járunk, csendesen és simán folyik az ember élete.” 295 éve, 1731. április 26-án hunyt el Daniel Defoe, a modern regény egyik úttörője, akinek életútja legalább olyan fordulatos volt, mint leghíresebb művének, a Robinson Crusoe hőséé.
„Ilyen kevéssé látunk bele a világ dolgaiba és annál több okunk van arra, hogy derűsen rábízzuk magunkat a világ nagy alkotójára, aki nem hagyja teremtményeit teljes reménytelenségben, mert a legnehezebb helyzetben is mindig nyújt nekik valamit, amiért hálásak lehetnek és néha közelebb vannak a szabadulásukhoz, mint képzelik; sőt szabadulásukat nemegyszer azok az eszközök mozdítják előre, melyektől ők pusztulásukat várnák.” (Daniel Defoe: Robinson Crusoe)
Hajótöréstől a halhatatlanságig
Daniel Defoe pontos születési dátuma nem ismert, de a kutatók többsége szerint 1660 körül látta meg a napvilágot Londonban. Apja, James Foe jómódú kézműves volt, a család pedig a hivatalos anglikán egyháztól eltérő vallási közösséghez tartozott. Ez a háttér meghatározta a fiatal Defoe lehetőségeit is: nem tanulhatott az elit egyetemeken, így a Charles Morton vezette Newington Green-i akadémián folytatta tanulmányait. Bár szülei lelkészi pályára szánták, őt sem a teológia, sem az akadémiai élet nem vonzotta igazán.
Fiatal felnőttként a kereskedelem felé fordult, és meglepő ügyességgel vetette bele magát az üzleti életbe. Textíliákkal, borral és más árukkal kereskedett, és nemcsak Angliában, hanem Európa számos országában is megfordult – többek között Spanyolországban, Franciaországban és Itáliában. Tapasztalatai nemcsak anyagi hasznot hoztak számára, hanem jelentősen formálták látásmódját is. 1684-ben feleségül vette Mary Tuffleyt, akivel nyolc gyermekük született, bár közülük csak hat érte meg a felnőttkort.
Pályája korántsem volt zökkenőmentes
Az üzleti élet mellett egyre aktívabban foglalkozott politikával is. A 17. század végi Anglia viharos időszakában nyíltan állást foglalt: részt vett a Monmouth-felkelés eseményeiben, majd a hatalomváltás után támogatta Orániai Vilmos uralmát. Írásaiban gyakran reflektált a kor társadalmi és politikai kérdéseire, legismertebb korai művei közé tartozik a „The True-Born Englishman”, amelyben a nemzeti előítéleteket bírálta.
Pályája azonban korántsem volt zökkenőmentes. Bár kezdetben sikeres üzletember volt, spekulációi végül csődhöz vezettek az 1690-es évek elején. Rövid időn belül azonban újra talpra állt, és egy ideig sikeresen működtetett téglagyárat. A politikai írások azonban ismét bajba sodorták: 1702-ben megjelent szatirikus pamfletje miatt – amely ironikus módon a vallási intoleranciát bírálta – letartóztatták. Büntetésként pénzbírságot, börtönt és pellengért kapott. Ez az élmény inspirálta egyik legismertebb költeményét, a „Hymn to the Pillory”-t, amely nagy népszerűséget hozott számára.
Szabadulása után új fejezet kezdődött életében: újságíróként és politikai elemzőként dolgozott, és 1704-ben elindította a „Review” című folyóiratot. Írásaiban gazdasági, társadalmi és erkölcsi kérdéseket egyaránt tárgyalt, miközben politikai megbízásokat is vállalt.
Robinson Crusoe sikere
Az igazi irodalmi áttörést azonban csak később érte el. 1719-ben, közel hatvanévesen jelent meg a Robinson Crusoe, amely egy hajótörött tengerész történetét meséli el. A mű alapjául egy valós eset szolgált: Alexander Selkirk skót matróz éveken át tartó magányos túlélése egy lakatlan szigeten. Defoe azonban ennél jóval többet alkotott: regénye az emberi kitartásról, leleményességről és civilizációról szóló allegóriává vált. A főhős és társa, Péntek alakja azóta is a világirodalom ikonikus figurái.
A regény óriási sikert aratott, és Defoe rövid időn belül további művekkel jelentkezett. 1722-ben adta ki a Moll Flanders című regényét, amely egy bűnöző nő életútját mutatja be, valamint ugyanebben az évben jelent meg A londoni pestis, amely az 1665-ös járvány megrázó krónikája. Műveire jellemző a részletgazdag, realista ábrázolás és az erőteljes erkölcsi hangvétel, bár utóbbit a későbbi olvasók olykor túl didaktikusnak érezték.
Élete utolsó éveiben visszavonultabb életet élt, de továbbra is írt. Egészségi állapota romlott, és régi pénzügyi ügyei ismét utolérték: egyes beszámolók szerint hitelezői elől bujkálva töltötte utolsó időszakát. 1731. április 26-án halt meg Londonban.
Daniel Defoe életműve ma már a modern regényirodalom egyik alapkövének számít. Írásai nemcsak kalandos történeteik miatt maradtak fenn, hanem azért is, mert hitelesen ábrázolják az emberi természetet, a társadalmi viszonyokat és a túlélés örök kérdéseit.
