„A legnagyobb vétkeinket mulasztással követjük el” – vallja Nermin Yıldırım Érintés nélkül című regényében a bűntudat, az érzelmi távolság és az emberi kapcsolódás kérdéseit vizsgálja. A török írónővel könyve magyar megjelenéséről és az érintés fontosságáról mesélt.
Szeptemberben jelent meg Nermin Yıldırım Érintés nélkül című könyve. A kortárs török irodalom egyik legeredetibb hangjának tartott szerző regényében egy nő életútját követhetjük. Történetén keresztül a szerző azt mutatja meg hogyan formálják az egyént a társadalmi elvárások, a családi minták, a politikai és kulturális környezet, valamint a kimondatlan traumák. Miközben a történet folyamatosan az érzelmi közelség, az intimitás és az emberi kapcsolódás nehézségeinek kérdését feszegeti, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy szavainkon és tetteinken túl mulasztással követjük el a legnagyobb vétkeinket. A Scolar Kiadó rövid interjúban az Érintés nélkül hazai megjelenéséről, a regény üzenetéről és az érintés fontosságáról kérdezte Nermin Yıldırımet.
Milyen érzés, hogy Magyarországon is megjelenik a köteted?
Csodálatos érzés látni, hogy a könyvem Magyarországon is megjelenik. Irodalmi szempontból ugyanis különleges érzelmi kötődés fűz Magyarországhoz és Budapesthez.
Már egészen fiatalon, amikor elkezdtem könyveket olvasni és tudatosabban felfedezni a világot, megismerkedtem egy magyar szerző regényével. Ennek a regénynek minden egyes szereplőjével barátságot kötöttem. Ez a könyv az ágyam mellett állandó társam lett, és számtalanszor elolvastam. Nemcsak gyerekkoromban, hanem később, felnőttként is. Az én írói utam akkor és ott kezdődött el, amikor a kötet végén elveszítünk egy fontos szereplőt.
A kedvenc szereplőm, akit a barátomnak tekintettem, a könyv végén meghalt, és én minden alkalommal ugyanolyan szomorúságot éreztem, mintha először halna meg. Egy nap azonban rájöttem, hogy van mód arra, hogy megváltoztassuk azokat a befejezéseket, amelyeket nem szeretünk az életben és a könyvekben, olyanokra, amelyeket szeretnénk. Ez pedig az, ha úgy írjuk meg ezeket a befejezéseket, ahogyan szeretnénk.
Ebben az értelemben Molnár Ferenc Nemecsekjének a halála sok évvel később, egy másik földrajzi helyen egy új író születését eredményezte.
A könyv, amelyről beszélek, A Pál utcai fiúk. Körülbelül tíz évvel ezelőtt csak azért jöttem Budapestre, hogy nyomon kövessem a történet szereplőinek kalandjait. Megtaláltam azt az iskolát is, ahol Molnár Ferenc tanárként dolgozott, és ahol valószínűleg ihletet is merített. Azt hiszem, nagyjából be tudtam azonosítani azt a telket, amelyért A Pál utcai fiúk harcoltak, sőt még azt a házat is, ahol Nemecsek meghalt.
Bementem az iskolába. Találkoztam az iskola új diákjaival és tanáraival. Akkoriban még egy újságcikket is írtam erről Törökországban. Ennyire fontos volt számomra ez a könyv.
Még ma is, amikor bármelyik interjúmban megkérdezik, melyik a kedvenc könyvem, mindig azzal kezdem, hogy erről mesélek. Ezt a könyvet ajándékozom a körülöttem lévő gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Szeretnék köszönetet mondani annak a földnek, ahol ez a könyv megszületett, és annak a társadalomnak, amely életre hívta ezeket a szereplőket, az én kedves barátaimat.
Nermin Yıldırım kortárs török író, a fiatalabb generáció egyik legelismertebb és legeredetibb hangja. Regényeiben gyakran foglalkozik identitással, lélektannal, a személyes múlt traumáival és a társadalmi nyomással, miközben érzékeny, költői nyelvezettel formálja meg hőseit. Műveit finom pszichológiai ábrázolás, mély belső monológok és erős női karakterek jellemzik. Jelenleg teljes állású íróként dolgozik, és Barcelona és Isztambul között ingázva él, ahol alkot, workshopokat tart és irodalmi eseményeken szerepel.
Jelenleg teljes állású íróként dolgozik, és Barcelona és Isztambul között ingázva él, ahol alkot, workshopokat tart és irodalmi eseményeken szerepel.
Érintés nélkül kötetében a főszereplő, Adalet egy magányos, érzelmileg elszigetelődött nő, aki halálos betegsége hírére számot vet a múltjával, és megpróbálja megérteni, mikor veszítette el önmagát és a képességét, hogy másokhoz kapcsolódjon. Yıldırım regénye megmutatja, hogyan formálnak bennünket a családi minták, a társadalmi elvárások és a kimondatlan traumák. A történet folyamatosan az érzelmi közelség, az intimitás és az emberi kapcsolódás nehézségeinek kérdését feszegeti.
Számodra mi az Érintés nélkül legfontosabb üzenete?
Az Érintés nélkül főhőse egy földrajzi és lélektani utazásra indul, amelynek célja egy belső számvetés: keresi az eredendő bűnét, az első hibáját, hogy megtegye, amit szükségesnek érez, és a maga módján igazságot szolgáltasson.
Ezért ez a könyv erősen a bűntudatra épül. Sokszor azért gyötör minket a bűntudat, mert tettünk valamit, máskor viszont ennek pont a fordítottja kísért minket, az, hogy elmulasztottunk, hogy nem tettünk meg valamit. Hogy a körülöttünk zajló szörnyűségeknek csupán passzív szemlélői maradunk. Hogy úgy próbáljuk élni az életet, hogy nem hagyjuk, hogy igazán megérintsen minket. Az Érintés nélkül bizonyos értelemben erről szól.
Az érintés, és leginkább annak hiánya fontos eleme a kötetnek. Minden bizonnyal ismered Gary Chapman baptista lelkész által meghatározott öt szeretetnyelvet. Ha sorrendbe kéne állítani ezeket, hogyan tennéd?
Mindenképpen a „minőségi időt” tenném a lista legelejére. Azt hiszem, ezt követheti a „testi érintés”. Utána jönnek a „elismerő szavak”, a „szívességek, a másikért tett gesztusok”, és végül az „ajándékozás”. Szerintem a legszebb ajándék az, amikor valóban egymásnak szenteljük az időnket.
