Angol születésű arisztokratából lett a magyar szabadságharc egyik legendás tábornoka, aki a branyiszkói áttörés után török hadvezérként folytatta katonai pályáját. Guyon Richárd honvédtábornok 170 éve, 1856. október 11-én halt meg.
Guyon Richárd gróf neve összeforrt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legemlékezetesebb katonai sikerével. A branyiszkói hágónál 1849 februárjában aratott győzelme utat nyitott a magyar honvédsereg előtt, és hozzájárult a tavaszi hadjárat sikereihez. Élete azonban legalább olyan fordulatos volt, mint a szabadságharc hadmozdulatai: a világ több pontján harcolt, az emigrációban áttért a muszlim hitre, és a török hadsereg tábornokaként is szolgált.
Guyon Richárd 1813. március 31-én született az angliai Bath városában, francia hugenotta eredetű főnemesi családban. Fiatalon katonának állt, előbb Portugáliában harcolt, majd 1832-ben belépett a császári hadseregbe. A 2. huszárezredben szolgált hadnagyként, később főhadnagyként. 1838-ban feleségül vette báró Splényi Ignác lovassági tábornok lányát, Máriát. Egy évvel később anyagi nehézségek miatt elhagyta a hadsereget, és felesége tanácsára Magyarországon telepedett le. A szabadságharc kitöréséig Bars vármegyében gazdálkodott.
1848-ban csatlakozott a magyar honvédsereghez. Szeptemberben őrnaggyá nevezték ki, majd a 2. Pest vármegyei önkéntes nemzetőrzászlóalj parancsnoka lett. Alakulatával részt vett a pákozdi győzelemben és a schwechati csatában is, ahol a magyar csapatok vereséget szenvedtek. Guyon azonban ekkor is bizonyította rátermettségét: egysége érte el az ütközet egyetlen magyar sikerét.
Teljesítményére Kossuth Lajos is felfigyelt, és 1848 novemberében ezredessé, majd dandárparancsnokká léptette elő. Guyon viszonya azonban hamar megromlott Görgey Artúr tábornokkal. Kettejük között a katonai vezetés kérdései miatt ismétlődő konfliktusok alakultak ki, amelyek a szabadságharc idején a honvédsereg felső vezetését is megosztották.
A branyiszkói áttörés
Guyon Richárd nevét mindenekelőtt az 1849. február 5-i branyiszkói ütközet tette emlékezetessé. A magyar hadseregnek a meredek, szűk hágón kellett áttörnie, amelyet az osztrák csapatok barikádokkal és megerősített állásokkal védtek. A terepviszonyok és az ellenség állásai rendkívül nehézzé tették a támadást.
Görgey Guyonra bízta az áttörés vezetését. A tábornok bízott a sikerben, olyannyira, hogy előre megírta győzelmi jelentését. A roham előtt különös, magyar és német szavakat vegyítő paranccsal buzdította katonáit: „Vorwärts dupla lénung, rückwärts kartács schiessen” – vagyis előre dupla zsold, hátrálás esetén kartácstűz vár rájuk.
Az első támadás kudarcba fulladt, de Guyon nem adta fel. A következő roham élére maga állt, és katonáival fokozatosan visszaszorította a védőket. Estére elérték a hegytetőt, éjfélre pedig valamennyi ellenséges állást elfoglalták. A győzelem megnyitotta az utat Eperjes felé, és lehetővé tette a magyar csapatok egyesülését. A branyiszkói áttörés a tavaszi hadjárat előkészítésében is fontos szerepet játszott, Guyon pedig kiérdemelte a „branyiszkói győző” nevet.
A siker nem vetett véget a katonai és személyes ellentéteknek. Az 1849. márciusi tiszafüredi tisztikövetelés idején Guyon kiállt Dembinszky Henrik fővezér mellett, ami tovább élezte viszonyát Görgeyvel. Kossuth később vezérőrnaggyá nevezte ki, és a komáromi vár parancsnokságát bízta rá. Guyon az ostromgyűrűn átvágva jutott be az erődbe, amelyet a felmentő csapatok megérkezéséig védett. A vár katonai és polgári vezetésével azonban itt is konfliktusba került, ezért Görgey május végén felmentette tisztségéből.
Guyon ezt követően a déli hadseregben folytatta a harcot. Júliusban Kishegyesnél győzelmet aratott Jellasics csapatai felett, a szabadságharc utolsó szakaszában pedig a temesvári vereség után rövid időre az összevont magyar haderő főparancsnoka lett. A katonai helyzetet már nem tudta megfordítani: 1849 augusztusában elhagyta az országot.
Magyar tábornokból török hadvezér
Az emigrációban Guyon az Oszmán Birodalomban talált új otthonra. Kossuth Lajos altábornaggyá léptette elő, miközben a magyar szabadságharc leverése után az osztrák hadbíróság távollétében halálra ítélte. Guyon áttért a muszlim hitre, és Kursid pasa néven a török hadsereg szolgálatába lépett.
Új hazájában sem maradt távol a harcoktól. 1850-ben Damaszkuszban és Aleppóban is részt vett a felkelések leverésében. Az 1853-ban kitört krími háború idején az ázsiai hadszíntérre került. Részt vett a kuruderei ütközet haditervének kidolgozásában, majd 1855-ben Karsz orosz ostromával szemben szervezte a védelmet Kmety György honvédtábornokkal, török nevén Iszmail pasával együtt. A vár feladása után társaival sikerült áttörnie az ostromgyűrűn.
A török udvarban azonban intrikák nehezítették a helyzetét, és végül visszahívták. Guyon Richárd 1856. október 11-én halt meg Konstantinápolyban, mindössze 43 évesen. Halálának körülményei máig nem teljesen tisztázottak; a korabeli beszámolók szerint felmerült a mérgezés gyanúja is.
A Haydarpaşa temetőben nyugszik. Sírjának magyar nyelvű felirata különös tömörséggel foglalja össze rendhagyó életútját: „Itt nyugszik Guyon Richard gróf török fő-tábornok, Frankhon ivadéka, Angolhon szülöttje, Magyarhon vitézze”. Egyetlen mondatban három országot és egy olyan katonai pályát idéz fel, amely a magyar történelem egyik legfordulatosabb korszakához kötődik.
