Árulónak bélyegezték, katonái mégis rajongtak érte. Tudományos pályára készült, végül a szabadságharc legendás fővezére lett. Görgei Artúr életében annyi fordulat, dráma és ellentmondás volt, hogy ma is az egyik legizgalmasabb alakja a magyar történelemnek. Íme néhány kevésbé ismert érdekesség az „élő vértanúról”, aki 98 évet élt – és akit még ellenfelei is zseniális hadvezérnek tartottak.
A magyar történelem egyik legvitatottabb alakja Görgei Artúr. Egyesek a szabadságharc megmentőjét, mások sokáig annak sírásóját látták benne. Az elmúlt évtizedek történészi kutatásai azonban egyre inkább árnyalják a róla kialakult képet, és ma már a legtöbben a 19. századi magyar hadtörténet egyik legtehetségesebb katonai zsenijeként emlékeznek rá.
„Hazámban az a szokás, hogy a legtermészetesebb kellemetlen eseményeket furcsán misztikus, a nemzeti hiúságot legyező módon valamilyen hazaárulási szándékkal magyarázzák.” (Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években)
10 érdekesség Görgei Artúrról, amit kevesen tudnak
1. Eredetileg nem katona, hanem tanár és tudós szeretett volna lenni
Görgey Artúr 1818. január 30-án született a Szepes vármegyei Toporcon, nemesi családban. Bár apja katonai pályára szánta, ő sokkal inkább a tudományok és az oktatás iránt érdeklődött. Később Prágában vegyészetet tanult, és olyan komoly kutatómunkát végzett, hogy elsőként mutatta ki a laurinsav jelenlétét a kókuszolajban. Tudományos publikációi európai szakmai körökben is figyelmet kaptak.
2. A saját nevét is „forradalmasította”
A család eredetileg a „Görgey” írásmódot használta. Az 1848-as forradalom után azonban a nemesi előjogokra utaló „y”-t tudatosan „i”-re cserélte. Ettől kezdve következetesen Görgeiként írta a nevét – ezzel is jelezve az egyenlőség és a polgári átalakulás melletti kiállását.
3. Szinte egyik napról a másikra lett országosan ismert
A szabadságharc elején villámgyorsan emelkedett a ranglétrán. Nevét az egész ország megismerte, amikor a pákozdi csata előtt elfogatta és statáriális bíróság elé állíttatta a hazaárulással vádolt Zichy Ödön grófot. Kemény döntése megmutatta, mennyire kérlelhetetlenül ragaszkodik a fegyelemhez.
„Az első független felelős magyar minisztérium (gróf Batthyány Lajos) vészkiáltása, hogy „a haza veszélyben van!”, falusi magányomból,* melyben 1848 tavaszán egyik néném felföldi jószágán megvonulva éltem, a legelébb szervezett honvédzászlóaljak soraiba szólított.” (Görgey Artúr: Életem és működésem)
4. Katonái egyszerre féltek tőle és rajongtak érte
Görgei híres volt arról, hogy vasfegyelmet követelt. Nem tűrte a gyávaságot vagy a fejetlenséget, ugyanakkor mindig az első sorban harcolt. Többször személyesen vezetett rohamot, és gyakran ugyanazokat a nélkülözéseket vállalta, mint a katonái. Ezért a honvédek sokszor szinte rajongással tekintettek rá.
5. Nem tartotta magát katonai zseninek
Miközben a történészek ma a magyar hadtörténet egyik legnagyobb hadvezérének nevezik, ő maga meglepően szerényen nyilatkozott képességeiről. Egy alkalommal így fogalmazott:
„Rendet tartottam a katonáim között, ez az egész.”
A mondat jól mutatja józan, romantikától mentes gondolkodását.
„Petőfi például ezt írja komájának, Arany Jánosnak július 11-én: „Az napon, melyen hirdettük a népgyűlést, amelyre föllovagolt volt bennünket Kossuth, hogy fanatizáljuk a pesti népet a főváros környékén vívandó véres, elhatárzó, utolsó leheletünkig tartó csatára, hol Kossuth maga is jelen lesz, s ha kell, meghal Pest romjai alatt stb., mint ő maga mondá: ugyanaz napon adta tudtára a kormány a fővárosi népnek – hegedűszóban persze –, hogy esze ágában sincs Pest környékén harcolni, még kevésbé ott hagyni becses fogát, hanem az első bokor zörrenésére el fog eblábalni világtalan világig, hol Árpád óta nem volt ellenség, s hol hazamentő irhája nagyobb biztosságban lehet.” A Marczius Tizenötödike pedig odáig ment Görgey melletti és Szemeréék elleni heveskedésében, hogy július 7-én egyszerűen betiltják.” (Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években)
6. A tavaszi hadjárat Európát is lenyűgözte
1849 tavaszán Görgei vezetésével a honvédsereg egymás után aratta a győzelmeket. Az isaszegi, váci és komáromi sikerek révén a magyar hadsereg rövid időre visszaszerezte az ország jelentős részét.
Kortársai szerint gyors helyzetfelismerése és hadmozdulatai európai szinten is kiemelkedőnek számítottak.
7. A világosi fegyverletétel miatt évtizedekig árulónak tartották
A szabadságharc bukása után a közvélemény jelentős része Görgeit okolta a vereségért. Ebben nagy szerepe volt Kossuth Lajos híres vidini levelének is, amelyben árulással vádolta egykori hadvezérét. A modern történettudomány azonban ma már úgy látja: a katonai helyzet reménytelen volt, és a fegyverletétel valószínűleg elkerülhetetlennek számított.
„Jövőnket tehát augusztus 12-én Világoson, az orosz hadtestparancsnok emberbaráti ajánlkozása ellenére is, ugyanolyan reménytelennek láttam, mint egy nappal előbb Aradon; és egyre ismételnem kellett magamban, hogy a nemzeti becsület szempontjából mennyire szükséges a fegyelmet a hadseregben az utolsó pillanatig csorbítatlanul fenntartani, nehogy erőt vegyen rajtam a kínzó kétely, elég lesz-e saját személyem áldozatul felkínálása alárendeltjeim életének megváltására, ne szólítsam-e fel a hadsereg valamennyi tábornokát és törzstisztjét a menekülésre. Néhányat, nevezetesen azokat, akik nem szülőhazájukat gyászolták Magyarország bukásában, fel is szólítottam, de hasztalan! Egy sem akart a maga megmentése kedvéért önként elszakadni barátaitól és bajtársaitól.” (Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években)
8. Az orosz cár mentette meg az életét
Miközben az aradi vértanúkat kivégezték, Görgei életét az orosz cár személyes közbenjárása mentette meg. Az osztrákok végül száműzték, és hosszú éveken át Klagenfurtban élt rendőri felügyelet alatt.
9. Idős korában szenvedélyes kertész lett
A kiegyezés után hazatérhetett Magyarországra, de sokáig társadalmi bojkott övezte. Végül Visegrádon telepedett le, ahol kertészkedésnek és gazdálkodásnak szentelte idejét. Modern mezőgazdasági módszereket tanulmányozott, új növényfajtákkal kísérletezett, és a kertje legendásnak számított a környéken.
10. „Élő vértanúként” halt meg
Móricz Zsigmond „élő vértanúnak” nevezte őt, hiszen a szabadságharc leverése után még 67 évet élt a ránehezedő vádak árnyékában. 1916. május 21-én, 98 éves korában halt meg Budapesten. Végrendeletét már jóval halála előtt, 1892. május 18-án elkészítette, és később sem módosított rajta. Vagyonának teljes örökségét sógornőjére, Dedinszky Arankára – Görgey István történetíró feleségére – hagyta, noha gyermekei, Görgey Berta és Görgey Kornél akkor még életben voltak. A hagyatéki eljárás során a két gyermek elfogadta apjuk döntését, sőt a számukra törvény szerint járó kötelesrészről is lemondtak, így végül a teljes örökség Dedinszky Arankához került.
Temetése hatalmas részvét mellett zajlott, és halála után lassan megkezdődött történelmi rehabilitációja is.
