Széchenyi Istvánról elsősorban a Lánchíd, az Akadémia és a „legnagyobb magyar” jelző jut eszünkbe, pedig élete tele volt kalandokkal, szenvedéllyel, nagy szerelmekkel és meglepő fordulatokkal.
1. Nem született „legnagyobb magyarnak”
Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben, a rendkívül gazdag és tekintélyes Széchényi család ötödik gyermekeként. Édesapja, Széchényi Ferenc a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítójaként vonult be a történelembe, így a családi örökség eleve szorosan összekapcsolódott a nemzeti kultúra ügyével.
A fiatal István azonban sokáig korántsem annak az államférfinak látszott, akivé később vált. Tanult a bencéseknél és a piaristáknál, majd katonai pályára lépett. A napóleoni háborúk idején részt vett az 1809-es győri csatában, 1813-ban pedig a lipcsei „népek csatája” előtt futárként teljesített veszélyes küldetést. A csatatéren még a lovát is kilőtték alóla.
Fiatal éveiben sokat utazott, Európa különböző országait járta be, és nemcsak tájakat, hanem működő társadalmi és gazdasági rendszereket is tanulmányozott. Az MTA történésze szerint éppen ezek az élmények, a környezet és saját erőfeszítései formálták fokozatosan azt a Széchenyit, aki később a magyar reformkor egyik meghatározó alakjává vált.
2. Egy évi jövedelmét ajánlotta fel az Akadémiára
1825. november 3-án Pozsonyban olyan gesztust tett, amely megváltoztatta a magyar művelődés történetét. Az országgyűlésen birtokainak egyévi jövedelmét, mintegy 60 ezer forintot ajánlott fel egy magyar tudós társaság létrehozására.
„Egy évi jövedelmemet ajánlom” – hangzott el a híressé vált felajánlás lényege.
Széchenyi példáját hamarosan más főurak is követték, és az országgyűlés 1827-ben törvényben is rögzítette a Magyar Tudós Társaság, a későbbi Magyar Tudományos Akadémia megalapítását.
Érdekesség, hogy a felajánlás mögött nem csupán politikai megfontolás állt. Széchenyi számára fontos volt édesapja szellemi öröksége is, és ekkorra egyre inkább megtalálni vélte azt a célt, amelynek életét szentelni akarta: Magyarország gazdasági, társadalmi és kulturális felemelését.
3. Szerelme tíz évig váratott magára
Széchenyi István magánéletének egyik legfontosabb szereplője Seilern Crescence grófnő volt, akibe 1824-ben szeretett bele. A kapcsolat azonban sokáig nem teljesedhetett be: Crescence ekkor még Zichy Károly gróf felesége volt.
A különös és szenvedélyes szerelmi történetnek csak évekkel később lett folytatása. Zichy Károly halála után, 1836-ban Széchenyi és Crescence összeházasodtak.
Kapcsolatuk nem pusztán egy romantikus epizód Széchenyi életében. Crescence jelentős hatással volt rá, és a gróf magánlevelezései is tanúsítják, milyen erősen kötődött hozzá. Széchenyi szerelmes levelei később a magyar irodalmi és művelődéstörténeti emlékezet különleges dokumentumaivá váltak.
4. Ő honosította meg Magyarországon a lóversenyzést
Széchenyi rajongott a lovakért, és a lótenyésztés fejlesztését nem egyszerű arisztokrata passziónak tekintette. Úgy vélte, a korszerű lótenyésztésnek komoly gazdasági és nemzetgazdasági jelentősége is lehet.
1827-ben létrehozta a Pesti Nemzeti Kaszinót is, amely hamarosan nemcsak társasági találkozóhely, hanem a reformkori közélet egyik fontos színtere lett.
Széchenyi sok kezdeményezése mögött ugyanaz a gondolat húzódott: Magyarországnak nemcsak politikailag, hanem társadalmilag, kulturálisan és gazdaságilag is fel kell zárkóznia Európához.
5. A Lánchíd építését nemcsak szorgalmazta – személyes ügyének tekintette
A Pestet és Budát összekötő állandó híd gondolata Széchenyi egyik legfontosabb vállalkozása lett. A korabeli viszonyok között ez hatalmas mérnöki és pénzügyi vállalkozásnak számított.
A híd építése 1839-ben kezdődött, és végül 1849-ben adták át. Széchenyi azonban már jóval korábban felismerte, hogy az állandó Duna-híd nem pusztán közlekedési létesítmény: Pest és Buda fejlődésének, valamint az ország gazdasági egységének szimbóluma lehet.
Nem véletlen, hogy a későbbi Széchenyi lánchídhoz olyan szorosan kapcsolódott a neve, hogy az utókor szinte automatikusan együtt említi a kettőt.
6. A Balaton első gőzhajója éppen a születésnapján indult el
Széchenyi a balatoni gőzhajózás ügyét is felkarolta. 1846-ban jelent meg az a röpirata, amelyben a Balaton Gőzhajózási Társaság részvényeinek jegyzésére ösztönözte a tehetősebbeket.
Az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy 1846. szeptember 21-én, éppen Széchenyi 55. születésnapján futott ki Balatonfüred kikötőjéből.
A történethez hozzátartozik egy fontos apróság: Széchenyi maga is hangsúlyozta, hogy a balatoni gőzhajózás gondolata nem tőle származott. Ő inkább felismerte a lehetőséget, felkarolta az ötletet, és komoly energiát fektetett a megvalósításába.
7. Nemcsak a Dunát, a Tiszát is át akarta alakítani
Széchenyi számára a közlekedés fejlesztése elképzelhetetlen volt a folyók szabályozása nélkül. 1835 és 1837 között királyi biztosként irányította az Al-Duna szabályozását, később pedig a Tisza szabályozásának egyik legfontosabb kezdeményezője lett.
A cél nem egyszerűen a hajózás megkönnyítése volt. A folyószabályozás a mezőgazdaság, a kereskedelem és a közlekedés fejlődésének is egyik feltételét jelentette.
Széchenyi gondolkodásában a különböző fejlesztések szorosan összekapcsolódtak: jobb utak, hajózható folyók, hidak, vasutak és élénkebb kereskedelem nélkül nem lehet modernizálni az országot.
8. Kossuth Lajos egyik legnagyobb ellenfele lett – miközben ugyanazt akarták
Széchenyi és Kossuth Lajos viszonyának különös paradoxona, hogy a két politikus alapvető célja sok tekintetben közös volt: Magyarország modernizációját és felemelkedését akarták.
A különbség a módszerben rejlett.
Széchenyi fokozatos reformokat szeretett volna, és attól tartott, hogy Kossuth radikálisabb politikája összeütközéshez vezet Béccsel. Kossuth viszont úgy látta, hogy az ország önállóságának erősítése nélkül a reformok sem lehetnek igazán eredményesek.
A vita 1841-ben Széchenyi Kelet népe című művével vált különösen élessé. A két férfi politikai és személyes vitája egészen az 1848-as forradalomig tartott.
Később éppen Kossuth nevezte Széchenyit „a legnagyobb magyarnak” – a jelző pedig rajta maradt a magyar történelmi emlékezetben.
9. 1848-ban miniszter lett, de a forradalom után összeomlott
Az 1848-as forradalmat Széchenyi kezdetben örömmel fogadta, és Batthyány Lajos első felelős magyar kormányában közlekedés- és közmunkaügyi miniszter lett.
A politikai helyzet gyors romlása, az udvarral kialakuló konfliktusok és az ország jövője miatt érzett aggodalom azonban súlyosan megviselték.
1848 szeptemberében lemondott miniszteri tisztségéről. Orvosai tanácsára a Bécs melletti döblingi intézetbe került. Életének ez az időszaka hosszú éveken át tartó lelki válságot hozott, amelyből csak lassan talált kiutat.
10. Döblingben sem hagyott fel a politikával
Széchenyi történetének talán egyik legkülönösebb fordulata, hogy miközben a döblingi intézet falai között élt, később ismét dolgozni kezdett.
Írásaiban élesen bírálta az abszolutista rendszert. 1859-ben német nyelven írta meg az Ein Blick című művét, amely Londonban, név nélkül jelent meg, és a Bach-rendszert dicsőítő politikai propagandára válaszolt.
A hatóságok hamarosan felismerték, hogy a szerző valójában Széchenyi. Rendőri felügyelet alá helyezték, és egyre erősebb nyomás nehezedett rá.
1860. április 8-án holtan találták döblingi szobájában. Halálát a történészek többsége öngyilkosságként tartja számon, ugyanakkor a körülményei körül már életében és később is kialakultak különféle találgatások.
11. A „legnagyobb magyar” valójában egész életében kereste a saját útját
Széchenyi István életének egyik legérdekesebb vonása talán éppen az, hogy a róla kialakult monumentális történelmi kép mögött egy sokkal összetettebb ember állt.
Volt katona, világjáró arisztokrata, szerelmes férfi, lótenyésztő, író, közlekedéspolitikus, gazdasági gondolkodó, folyószabályozó, hídépítő, hajózási kezdeményező, intézményalapító és szenvedélyes politikai vitázó.
Nem egyetlen nagy tett tette történelmi alakjává. Éppen az különböztette meg kortársaitól, hogy szinte mindenben a megvalósítás lehetőségét kereste. A reformkor nagy kérdéseire nemcsak beszéddel, hanem intézményekkel, beruházásokkal, könyvekkel és személyes áldozatvállalással válaszolt.
Ezért vált Széchenyi neve a modern Magyarország megteremtésének egyik jelképévé – és ezért maradt több mint másfél évszázaddal halála után is a magyar történelem egyik legtöbbet idézett alakja.
