Tudtad, hogy a Budapesten született Harry Houdini nemcsak a bilincsekből és vízzel teli tartályokból szabadult ki, hanem élete utolsó éveiben a szellemidézők csalásait is leleplezte? A legendás illuzionista száz éve, 1926. október 31-én halt meg.
Budapestről indult a világot meghódító bűvész
Harry Houdini neve ma is egyet jelent a lehetetlennek tűnő szabadulással. Kevesebben tudják azonban, hogy a világhírű előadó Budapesten született 1874. március 24-én, Weisz Erik néven. Gyermekkorában családjával az Egyesült Államokba költözött, ahol már fiatalon kereste a helyét a szórakoztatóiparban. Újságot árult, alkalmi munkákat vállalt, később cirkuszi és varietéműsorokban lépett fel.
Művésznevét a francia bűvész, Jean-Eugène Robert-Houdin iránti tiszteletből választotta. Az inspiráció azonban nem jelentett feltétlen hűséget: 1908-ban könyvet írt példaképéről, amelyben annak mutatványait is igyekezett leleplezni. Houdini számára ugyanis a bűvészet nem csupán a közönség elkápráztatásáról szólt, hanem a trükkök megértéséről is.
Bilincs, víz és fejjel lefelé lógó kényszerzubbony
Houdini legemlékezetesebb mutatványai nem egyszerű kézügyességi trükkök voltak. Láncokkal, lakatokkal és bilincsekkel kötözték meg, majd zárt ládába vagy vízzel teli tartályba helyezték, ő pedig a közönség szeme láttára szabadult ki. Egyik híres produkciójában fejjel lefelé függesztették fel, miközben kényszerzubbonyból kellett kivergődnie.
A látvány mögött rendkívüli fizikai felkészültség, hajlékonyság, kitartás és a zárak működésének alapos ismerete állt. Houdini rengeteget gyakorolt, és nem riadt vissza a veszélyes helyzetektől sem. A mutatványokban éppen az volt a legizgalmasabb, hogy a nézők sosem tudhatták biztosan: vajon ezúttal is sikerül-e a szabadulás.
A felesége nem csak a magánéletben volt társa
Houdini 1894-ben vette feleségül Wilhelmina Beatrice Rahnert, akit mindenki Bessként ismert. Felesége a színpadon is mellette állt, és fontos szerepet játszott a közös fellépésekben. A házaspár hosszú éveken át dolgozott együtt, miközben Houdini egyre veszélyesebb és látványosabb produkciókkal építette hírnevét.
A bűvész a film világában is kipróbálta magát: az 1910-es és 1920-as években több produkcióban szerepelt. A mozgókép új lehetőséget kínált számára, hogy a színpadi mutatványokon túl is bemutassa különleges képességeit.
A szellemekben nem hitt – a csalók leleplezésében annál inkább
Talán meglepő, hogy az illúziók mestere később szenvedélyesen harcolt a természetfeletti képességekre hivatkozó előadók ellen. Houdini úgy vélte, sok médium és spiritiszta egyszerű trükkökkel téveszti meg a gyászoló, szeretteikkel kapcsolatba lépni vágyó embereket. Nyilvánosan vizsgálta és leplezte le módszereiket, tapasztalatait pedig könyvekben is megírta.
Különös ellentmondás, hogy miközben mások szellemidéző mutatványait csalásnak tartotta, feleségével maga is megállapodott: amelyikük előbb hal meg, megpróbál üzenni a túlvilágról a másiknak. Bess éveken át várta a jelet, de 1943-ban, saját halála előtt kijelentette, hogy a kísérlet nem járt sikerrel.
Az utolsó titok, amelyre nem született biztos válasz
Houdini 1926 októberében, egy montreali fellépése körül került bajba. Egy fiatalember többször hasba ütötte, miután a bűvész arról beszélt, hogy hasizmaival az erős ütéseket is képes elviselni. Nem sokkal később súlyos vakbélgyulladás alakult ki nála, amely hashártyagyulladáshoz vezetett. Október 31-én, 52 éves korában halt meg Detroitban.
A hasba mért ütések és a halála közötti pontos kapcsolat máig vitatott: nem bizonyított egyértelműen, hogy ezek okozták a vakbél átszakadását, vagy már korábban kialakult betegség súlyosbodott. A történet mégis hozzátartozik Houdini legendájához, akinek egész pályafutását a veszély és a szabadulás határán egyensúlyozó mutatványok határozták meg. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy több egészségügyi problémával is küzdött, köztük vakbélgyulladása volt, amellyel nem volt hajlandó orvoshoz fordulni.
Houdini száz évvel a halála után is a bűvészet egyik legismertebb alakja. Neve a hétköznapi nyelvbe is bekerült: gyakran neveznek „Houdininek” valakit, aki szinte lehetetlen helyzetekből is képes kivágni magát. A legnagyobb trükkje talán éppen az volt, hogy a színpadon újra és újra legyőzte a lehetetlent – a titok iránti kíváncsiságot pedig a közönségben azóta sem lehetett bilincsbe verni.
