„Cum Deo pro Patria et Libertate” Három és fél évszázada született II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a magyar történelem egyik legnagyobb hatású alakja. Zrínyi Ilona fiának élete egyszerre volt hősi küzdelem, politikai játszma és száműzetésbe torkolló dráma – öröksége azonban ma is élő része a nemzeti emlékezetnek.
Egy fejedelem születése
1676. március 27-én, a zempléni Borsi várában látta meg a napvilágot II. Rákóczi Ferenc, akinek sorsa már születésekor összefonódott a történelem viharaival. A család harmadik gyermekeként, egyetlen életben maradt fiúként már néhány hónapos korában, 1676 júliusában, édesapja halála miatt árvaságra jutott. Örökségéhez tartozott szülőhelye, a borsi kastély is, melynek kényelmét és biztonságát összesen két évig élvezhette. A borsi kastély Munkács várával együtt I. Lipót birtokába került, később a kurucok a faluval együtt feldúlták, felégették.
Édesanyja, Zrínyi Ilona és mostohaapja, Thököly Imre oldalán már gyermekkorában megtapasztalta a háborúk világát: jelen volt Bécs ostrománál, majd a munkácsi vár védelmének éveiben is.
Neveltetése később éles fordulatot vett: jezsuiták tanították, a Habsburgokhoz hű szellemben. A prágai egyetemen tanult, s ekkorra már annyira eltávolodott anyanyelvétől, hogy a magyar nyelvet szinte újra kellett tanulnia.
A szabadságharc vezére
A fordulat az 1690-es évek végén érkezett el. A hegyaljai felkelés leverése után Rákóczi felismerte: a magyar rendek és a parasztság elégedetlensége közös erővé formálható. Bár egy összeesküvés miatt börtönbe került, sikeresen megszökött, és hamarosan a felkelők élére állt.
1703-ban kiáltványában „nemes és nemtelen” magyarokat egyaránt harcba hívott. A Vereckei-hágón átlépve indult el az a szabadságharc, amely rövid idő alatt az ország jelentős részét Rákóczi fennhatósága alá vonta.
A következő években politikai vezetővé is vált: Erdély fejedelmévé választották, majd a magyar rendek vezérlő fejedelme lett. Az ónodi országgyűlésen még a Habsburg-ház trónfosztását is kimondták – a szabadság eszméje ekkor érte el csúcspontját.
Remény és hanyatlás
Rákóczi nem csupán hadvezér volt, hanem államszervező is. Központosított államot képzelt el, gazdasági reformokkal próbálta megerősíteni az országot, és külföldi szövetségeseket keresett XIV. Lajos francia királytól I. Péter orosz cárig. A kitűnő szervező Rákóczi központosított államot akart létrehozni, és merkantilista gazdaságpolitikát folytatott. A katonáskodó jobbágyok felszabadítása miatt azonban szembekerült a nemességgel.
A valóság azonban egyre keményebbnek bizonyult. A társadalmi feszültségek, a gazdasági nehézségek, a pestisjárvány és a császári hadsereg fölénye lassan felőrölte a kuruc erőket. A trencséni és romhányi vereségek után a szabadságharc sorsa megpecsételődött.
Száműzetés és legendává válás
1711 februárjában Rákóczi Lengyelországba ment, hogy Oroszországtól kérjen katonai segítséget. Távollétében a rendek által támogatott Károlyi Sándor fővezér és az udvart képviselő Pálffy János 1711. április 30-án békét kötött. A szatmári béke a hűségeskü letétele után garantálta a rendi alkotmány és a vallásszabadság helyreállítását, a közkegyelmet, a hűségeskü letétele után Rákóczi is visszakaphatta volna birtokait. Azonban itthon fej- és jószágvesztésre ítélték.
A szatmári béke lezárta a harcokat, Rákóczi azonban nem fogadta el a behódolást, nem tért vissza. A száműzetést választotta. Előbb Franciaországban próbált a magyar ügy érdekében cselekedni, de kudarcot vallott, ekkor írta Vallomásait – egy bukott, mégis rendíthetetlen vezető gondolatait. Végül a szultán hívására 1717-ben az Oszmán Birodalomban, Rodostóban telepedett le, ahol élete utolsó éveit töltötte: 1720-tól 1735. április 8-án, nagypénteken bekövetkezett haláláig a Márvány-tenger partján, Rodostóban (ma Tekirdag) élt.
Hazatérés – évszázadok múltán
Halála után – kívánságának megfelelően – az isztambuli Szent Benedek-kápolnában édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el, szívét és kéziratait a franciaországi Grosbois-ba küldték. Hamvait csaknem kétszáz évvel később, 1906-ban hozták haza ünnepélyes keretek között. Végső nyughelye Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyház kriptájában található.
Emléke azonban nem csupán síremlékekben él. Arcképe ott van a pénzünkön, szobra a Parlament előtt áll, neve pedig egyet jelent a szabadság eszményével.
Emléknap és élő örökség
Az Országgyűlés 2015-ben március 27-ét II. Rákóczi Ferenc emléknapjává nyilvánította. A döntés nemcsak a fejedelemnek állít emléket, hanem mindazoknak is, akik a „Cum Deo pro Patria et Libertate” zászlaja alatt küzdöttek.
Rákóczi története ma is aktuális: hitről, kitartásról és arról szól, hogy a szabadság eszméje akkor is tovább él, ha a történelem épp vereséget ír a zászlóra.
