A 120 éve elhunyt Henrik Ibsen nemcsak a modern dráma egyik legnagyobb alakja volt, hanem a mindennapi rutin megszállottja is. A norvég író életét gyermekkorától kezdve szigorú szokások, pontos időbeosztás és apró rituálék határozták meg – a mézeskalácstól a Grand Café délutáni kávéiig.
Az emberek többnyire a megszokásaik szerint élik az életüket. Már gyermekkorban kialakulnak azok a napi rutinok, amelyek később szinte észrevétlenül kísérnek végig bennünket a felnőtté válás útján. Az iskola, a házi feladat, az étkezések vagy a családi konfliktusok helyét idővel átveszi a munka, a kötelességek és a megoldatlan hétköznapi drámák sora. Az újév ritka alkalom arra, hogy megálljunk, és elgondolkodjunk azon, vajon lehetne-e másképp élni. Talán ezért is jut eszünkbe ilyenkor Henrik Ibsen, akinek egész életét a rend, a rendszer és a szigorú napirend határozta meg.
Ibsen, a rutin mestere – mézeskalács, kávé és szigorú napirend
A norvég drámaíró gyermekkorát az évszakokhoz és az ünnepekhez kapcsolódó visszatérő szokások formálták. Az alkotmány ünnepéhez kötődő tűzijátékok, a Szent Iván-éji máglyák vagy a februári vásárok mind fontos eseménynek számítottak az életében. Egy visszaemlékezésében Ibsen arról írt, hogy testvéreivel hónapokon át gyűjtögették a pénzüket, hogy a vásári standoknál mézeskalácsot vásárolhassanak.
Ahogy idősebb lett, az ünnepi rituálékat fokozatosan felváltották a mindennapok szigorúan szabályozott szokásai. Ezek a fegyelmezett rutinok is hozzájárultak ahhoz, hogy Shakespeare mellett a világ egyik legtöbbet játszott drámaírójává váljon.
Amikor dolgozott, napjai szinte percre pontos rend szerint teltek. Reggel fél hétkor kelt, és ragaszkodott ahhoz, hogy délután egy óráig teljes nyugalomban, egyedül dolgozhasson. Rövid szünet után este fél nyolcig ismét az írásnak szentelte az idejét, majd tíz órakor már lefeküdt aludni. Alkotás közben folyamatos mozgásra volt szüksége: életrajzírója, Henrik Bernhard Jaeger szerint Ibsen gyakran három-négy szobán keresztül járkált fel-alá, miközben jelenetein gondolkodott.
Az étkezés viszont nem tartozott a számára fontos napi szertartások közé. Jaeger feljegyzései szerint munka közben alig evett valamit: reggelente csupán egy kis darab kenyeret és fél csésze feketekávét fogyasztott, mert úgy vélte, a bőségesebb étkezés akadályozná az alkotásban. Feleségének, Susannah-nak egyszer azt írta: nem iszik sört, inkább tejet és kevés, vízzel hígított fehérbort fogyaszt.
Még idős korában, nyugdíjasként is ragaszkodott megszokott napirendjéhez. Az oslói Grand Caféban minden délután ugyanabban az időben ült le újságot olvasni. A híres kávéház egyik állandó vendége volt; barátja, Edvard Munch is megörökítette őt egy festményén, újsággal a kezében. Bár idősebb korában már engedékenyebb volt az étkezés terén, kedvenc fogásai változatlanok maradtak: szendvics, sör és mézeskalács – ugyanaz az édesség, amelyre gyermekként olyan izgatottan gyűjtötte a pénzét.
A mindennapi rutinok különös kettősséget hordoznak magukban. Biztonságot adnak, segítenek otthon érezni magunkat a világban, és akár produktívabbá is tehetnek bennünket – ahogyan Ibsen esetében is történt. Ugyanakkor könnyen korlátokká válhatnak, amelyek megakadályozzák, hogy új lehetőségeket fedezzünk fel.
Talán éppen ezért érdemes időről időre kilépni a megszokott keretek közül: új helyeket keresni, új szokásokat kialakítani, vagy egyszerűen csak megengedni magunknak egy nyugodt délutánt egy csésze tea és egy szelet mézeskalács mellett.
Ibsen kedvenc mézeskalácsa egyébként ünnepi étel is, és nemcsak Skandináviában kapcsolódik az ünnepekhez. A zsidó újév, a Ros Hásáná idején is az édesebb jövő szimbóluma. Norvégiában és más északi országokban pedig hagyományos téli és újévi süteményként készítik, torta vagy aprósütemény formájában.
Talán nem is rossz gondolat, ha – Ibsenhez hasonlóan – nem csupán ünnepi alkalmakkor engedünk helyet ezeknek az apró rituáléknak, hanem a hétköznapok részévé tesszük őket. Egy csésze tea, egy szelet sütemény vagy néhány nyugodt perc néha többet jelenthet, mint gondolnánk.
HENRIK IBSEN KEDVENC MÉZESKALÁCSA – RECEPT
( Az Oslon kívül című műből adaptálva )
Hozzávalók: 2 bögre liszt, 1/2 teáskanál szódabikarbóna, 1/2 teáskanál őrölt fahéj, 1/4 teáskanál őrölt szegfűszeg, 2 felvert tojás, 1 bögre cukor, 2/3 bögre tejföl, 4 evőkanál méz, 1/2 bögre mazsola, 2 evőkanál reszelt narancshéj, porcukor a szóráshoz
Elkészítés: Melegítsük elő a sütőt 160°C-ra. Bélelj ki egy kenyérsütő formát sütőpapírral. Egy közepes tálban összekeverjük a lisztet, a szódabikarbónát, a fahéjat és a szegfűszeget.
Egy nagy tálban felverjük a tojásokat és a cukrot, amíg könnyű és habos nem lesz. Hozzákeverjük a tejfölt és a mézet, amíg sima nem lesz. Mindehhez hozzákeverjük a mazsolát és a narancshéjat.
A tésztát az előkészített formába kanalazzuk. Majd süssük 50-60 percig, amíg a piskóta szépen felemelkedik.
Hagyjuk hűlni 5 percig, majd miután kivettük a formából, és teljesen egy rácson vagy egy tálon teljesen kihűlt porcukorral megszórjuk meg.
Forrás: https://paperandsalt.org
