360 éve, 1666. április 5-én kötött szövetséget Wesselényi Ferenc nádor és Zrínyi Péter horvát bán a Habsburg uralom ellen.
A szervezkedés közvetlen kiváltó oka a Habsburgok és a törökök között 1664-ben megkötött vasvári béke volt, amelyet a magyarság többsége megalázásként élt meg, hiszen a győztes szentgotthárdi csata után még növelte is a török hódítás területét. Az elégedetlen főurak ekkor kezdtek komolyabban foglalkozni egy nemzeti király megválasztásának gondolatával.
A költő és hadvezér Zrínyi Miklós sugalmazására még 1664-ben puhatolózó tárgyalások kezdődtek XIV. Lajos francia királlyal. Zrínyi nem sokkal később meghalt, a vezetés ezután Wesselényi Ferenc nádorra szállt, a szervezkedésben tevékeny részt vállalt Zrínyi öccse, Zrínyi Péter horvát bán, Nádasdy Ferenc országbíró, Frangepán Ferenc és I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem is.
A bécsi francia nagykövetnek 1665-ben eljuttatott első levél ködös elképzeléseket fogalmazott meg, többek között felvetette Lipót császár elfogását is. A franciák sorra kitérő válaszokat adtak, így Wesselényiék a Habsburgok másik nagy ellenfele, a török Porta felé is tájékozódni kezdtek.
A nemesek több ellenzéki találkozót tartottak; 1666. április 5-én Stubnyán Wesselényi Ferenc és Zrínyi Péter politikai szövetséget kötött. Wesselényi azonban 1667-ben meghalt, a többiek ezután már nemcsak a kalandos terveken vitatkoztak, hanem a szervezkedés vezetéséért is marakodtak egymással.
A felkelés tervéig csak 1668-ra jutottak el, ám ekkorra a franciák és osztrákok kiegyeztek, a török pedig nem akarta a számára kedvező vasvári békét kockára tenni.
A főurak titkot sem tudtak tartani: a nádori tisztségre pályázó Nádasdy beárulta társait Bécsben, nem sokkal később Wesselényi özvegye mindent leleplező iratokat juttatott el az udvarnak. Zrínyi és Nádasdy ezután, a felelősséget a másikra hárítva mindent bevallottak a császárnak, aki színleg megkegyelmezett nekik.
A két nyughatatlan arisztokrata azonban újrakezdte a szervezkedést, és 1670 áprilisának elején megpróbáltak felkelést kirobbantani. Az udvar persze minden lépésükkel tisztában volt, így próbálkozásukat napok alatt elfojtották, ezután az északi vármegyékben kisebb sikereket elért Rákóczi is letette a fegyvert.
A bécsi udvar a megtorlást a mindig üres államkincstár feltöltése mellett a „fékezhetetlen és lázadó” magyar nemzet megzabolázására is felhasználta.
Rákóczit anyja, a katolicizmus terjesztésében érdemeket szerzett Báthory Zsófia hatalmas summával megmentette, de Zrínyit, Frangepánt és Nádasdyt – jóllehet ügyükben csak a magyar országgyűlés lett volna illetékes – egy osztrák különbíróság fej- és jószágvesztésre ítélte. 1671. április 30-án reggel mindhármukat kivégezték, Lipót kegyként a jobb kéz levágását elengedte.
A vizsgálat során 221 embert idéztek meg, 154 ügyet tárgyalták végig és 13 halálos ítéletet hoztak. Ezek közül csak egyet hajtottak végre, a többiek a katolikus hitre való áttéréssel és magas pénzösszeggel megváltottál életüket.
