„Meg holt matias király s el költ az Igazsagh.” 535 éve, 1490. április 6-án halt meg Hunyadi Mátyás, a középkori magyar állam legnagyobb királya, akinek neve népmesékben és legendákban élt tovább. A kiváló egyéni képességekkel rendelkező Mátyás király igazi reneszánsz uralkodó volt minden erényével és hibájával.
A magyar néphagyományban Mátyás igazságos királyként mutatkozik meg: számos monda fűződik nevéhez, sok belőle bizonyítva. E kép azonban egyáltalán nem egyezik a nagy királyról életében hangoztatott nézetekkel, valamint félresikerült politikai törekvéseivel. Bár az átlagosnál nagyobb műveltséggel és olvasottsággal rendelkezett, katonának nevelték, és minden jel szerint tábori környezetben érezte magát a legjobban. Személyes bátorsága vitathatatlan, sőt ez olykor komoly bajokba is sodorta. Nagyon szerette a lovagi tornákat, amelyekben mindig részt vett, amelyeket Galeotto többször is megemlít. Szerette a táncot, a társasjátékokat, például a kockázást, ezt háború alatt is gyakorta játszotta.
Hadvezérként az uralkodó ugyancsak ellentmondásos képet mutat. Kétségtelenül tanult katona volt: előszeretettel olvasott hadtudományi munkákat, és igyekezett ennek alapján cselekedni. Stratégaként merésznek mutatkozott, viszont taktikusként inkább óvatosnak. Jól választotta ki alvezéreit, mind a magyarokat, mind a cseheket, s katonái is szerették.
Emberként és politikusként valószínűleg egész életére kihatott 1457-es fogsága, és bátyja kivégzése. Bizonyára számos emberben kellett csalódnia. Majdnem minden, amiért Mátyás neve ma is mindenütt ismert a reneszánsz- és humanizmuskutatók között, a házasságának köszönhető, írja Kubinyi András.
Hunyadi Mátyás, I. Mátyás király, a közkeletű Corvin Mátyás vagy Igazságos Mátyás néven is ismert 1443. február 23-án született Kolozsvárott. A törökverő Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet második fia kiváló nevelést kapott, több nyelven beszélt és olvasott. Ifjúsága kalandok és cselszövések közepette telt: tizenhárom éves volt, amikor apja az 1456-ban kivívott nándorfehérvári diadal után pestisben meghalt.
A gyenge V. (Utószülött) László király ezután a Hunyadiak vetélytársát, Cillei Ulrikot nevezte ki országos főkapitánnyá, akit az idősebb Hunyadi fiú, László egy elfajult vita végén megölt. A bosszúra éhes Garai-Cillei liga befolyása alatt álló király ezután László fejét vétette, majd a fegyvert ragadó Hunyadi hívek elől Prágába menekült, s a foglyul ejtett Mátyást is magával vitte.
V. László 1457-ben váratlanul meghalt, s a magyar rendek az 1458. januári rákosi országgyűlésen (a legenda szerint a befagyott Duna jegén) az alig tizenöt éves Mátyást választották királlyá.
Kiszabadításához azonban diplomáciai manőverekre volt szükség, s végül az az egyezség született, hogy Mátyás Podjebrád György cseh király lányát, Katalint veszi feleségül. Idehaza az új király anyja és nagybátyja, Szilágyi Mihály megígérték, hogy nem állnak bosszút László meggyilkolásáért. A Garaiak megtarthatták javaikat, Szilágyi Mihályt a király kiskorúsága miatt öt évre kormányzóvá választották.
A hazatért Mátyást csak intronizálni tudták, azaz ünnepélyesen trónra ültették, mert a Szent Korona Habsburg III. Frigyes német-római császár császár birtokában volt. A koronázásra csak 1464-ben került sor, miután Frigyes tetemes összeg fejében visszaadta a koronát, s azt is feltételül szabta, hogy ha Mátyás fiú örökös nélkül halna meg, a magyar trón a Habsburgokat illesse.
Mátyás uralkodásának első szakasza a hatalmának megszilárdításáért vívott küzdelemmel telt.
A bárók megfékezése után – miközben nagybátyjával szemben is kérlelhetetlenül járt el – a fontosabb tisztségekbe saját híveit ültette, köztük akár polgárokat és köznemeseket is, ha azok elég tehetségesnek mutatkoztak.
Hatékonyabbá tette az államszervezetet, megreformálta az államháztartást, értékálló aranypénzt veretett. A túlzott adóztatás, a rendeket mellőző kormányzás elégedetlenséget keltett a főnemesek között, 1471-ben Vitéz János esztergomi érsek vezetésével összeesküvést is szőttek ellene, amit Mátyás kemény kézzel fojtott el.
Hatalmas adóbevételeiből állandó zsoldos hadsereget – a híres fekete sereget – tartott fenn, erre támaszkodott hadjáratai során. A déli határon a törökkel szemben a fennálló helyzet, a kulcsfontosságú erősségek megtartására, újabb végvári vonal kiépítésére törekedett.
Végső célja a császári cím megszerzése volt, ennek érdekében előbb Csehországban háborúzott. 1468-as hadjárata kedvezően indult, és jóllehet a katolikus cseh rendek királlyá választották. 1468 májusában Mátyás elfoglalta Třebíčet Morvaországban, de maga is megsebesült. A háború kedvezően indult, néhány hónap alatt elfoglalta a katolikus többségű Morvaország nagyobb városait, így Olmütz városát is, majd megszállta Lausitzot és Sziléziát.
1477-ben, majd 1482-ben Frigyes ellen szállt harcba, 1485-ben bevette Bécset, majd 1487-ben Bécsújhelyet is. Mátyás ezzel hatalma tetőfokára érkezett, de az áhított császári címet nem sikerült elérnie.
A művelt és bőkezű uralkodó honosította meg Magyarországon a reneszánszt. Tovább építtette és bővíttette a budai és visegrádi palotát, udvara a humanista alkotóművészek gyűjtőhelye lett, még csillagvizsgálót is felállított. Uralkodása alatt alkotott az első jelentős, még latin nyelvű magyar költő, Janus Pannonius, a történetíró Bonfini, jelent meg Thuróczi János műve, A magyarok krónikája.
A korban hatalmasnak számító, ötezer kötetet számláló könyvtára volt, de a Corvináknak nevezett kódexek halála után megsemmisültek, szétszóródtak, a fennmaradtak egy részét az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.
Mátyás nem tudott gondoskodni az utódlásról.
Először gyermekkorában Cillei lányával jegyezték el, aki hamarosan meghalt. Első felesége, a cseh Podjebrád Katalin szintén fiatalon, gyermekágyi lázban halt meg, a második a nála tizennégy évvel fiatalabb Aragóniai Beatrix volt, de Mátyásnak tőle sem született utóda. Törvénytelen fia, Corvin János egy bécsi polgárlánytól származott, de utódlását a király már nem tudta keresztülvinni. Mátyás szinte mindent megtett azért, hogy fiát elismerjék, ezért 1490 tavaszán Bécsbe vonult, útja során Corvin Jánosnak adományozva a fontosabb várak kulcsait.
Bécsben Mátyás látszólag jól volt, de néhány esemény már mintegy előrevetítette a jövendő változásokat. Ekkor már szinte folyamatosan fájdalmai voltak köszvénye miatt, így a városban ritkán mutatkozott. A király részt vett a hosszú virágvasárnapi szertartáson, utána pedig lovaggá ütötte a távozó velencei követet. Beatrix ezalatt végig akarta járni Bécs templomait, mikor visszaért a várba, a királynak váratlanul nagyon erős fájdalmai lettek. Végül Mátyás király 1490. április 6-án halt meg. Valószínűleg természetes okból, de lábra kapott a mendemonda, hogy az általa igen kedvelt fügével mérgezték meg (Beatrix segédletével). Halálát trónviszály követte, utóda végül II. Ulászló lett, hódításai gyorsan elvesztek.
Bár erőskezű uralkodása miatt csak kevéssé volt népszerű, gyengekezű utódai, majd a török hódítás miatt emléke gyorsan megszépült. Már a 16. században egy oklevél hátlapján található bejegyzés által lábra kapott a szólás: „Meg holt matias király s el költ az Igazsagh.” („meghalt Mátyás király, oda az igazság”.)
Mátyás király máig az egyik legismertebb királyunk, nevéhez számos legendás történet fűződik. Az igazság és a szegények védelmezőjeként álruhában lépten-nyomon felbukkanó király számos alkalommal leckéztette meg a pökhendi és kapzsi főurakat, módos gazdákat. A nevéhez fűződő tréfás történetekben örök erkölcsi útmutatások fogalmazódnak meg. A becsületes munka, a lelemény, a jószívűség elnyeri jutalmát, ezzel szemben a lustaság, az ostobaság és az irigység a méltó büntetését.
Alakja köré legendák szövődtek, népmesék hőse lett, amelyekben a király álruhát öltve vegyül el a nép között, hogy saját szemével lássa, mi történik országában, s ha kell, igazságot tegyen. Arcképe látható az ezerforintos bankjegyen, nevét közterek, intézmények viselik.
Kolozsvár főterét Fadrusz János által készített emlékműve uralja, talán legtávolabbi és a királyt leghitelesebb ábrázoló szobra a németországi Bautzenben látható.
Irodalom:
Bonfini: Mátyás király, OSZK.MEK
Romsics Ignác: Magyarország története
Kubinyi András: Mátyás király
