A barbárok már a túlparton vannak. Hogy mit tudunk róluk? Jóformán semmit. Épp ezért rettegünk tőlük. Az ismeretlentől és a változástól való félelem mélyen gyökerezik bennünk. Egynemű az elmúlástól való félelmünkkel.
Pedig körülöttünk minden folyton változik. És sosem ismerjük pontosan, mi jön a változás után. A születés-virágzás-elmúlás örök körforgásában minden és mindenki részt vesz, ha akar, ha nem. A tárgyak, élőlények éppúgy nem kerülhetik el a sorsukat, mint a nagyobb szerveződések, például a társadalmi egységek, országok, nemzetek, civilizációk. Minden nagy történelmi korszaknak eljön a vége. És a változást szörnyen megszenvedik a benne élők.
Történik a III. század vége felé, az Aquincumot ért egyik legnagyobb barbár támadás előtti órákban.
SEPTIMIUS: „Az oroszlánok, bölcselő atyám! Bizonyára éhesek.”
THEOPHRASTUS: „Kár… A város érdeke azt kívánta volna, hogy az ellenség ordítása légyen… Beszédemet kellő nyomatékkal festette volna alá… De ha már így van, eredj, fiam, kérd meg az ápolókat, etessék meg állataikat, s kövessenek el mindent, hogy zavartalanul tarthassam meg buzdító beszédemet… A Főparancsnokság nem venné jó néven, ha dolgom végezetlen hagynám itt az arénát… Indulj hát, fiacskám…”
Az elmúlás folyamatában mindig van egy pont, amikor szembe kell nézni az elkerülhetetlennel, amikor már biztosan látszik, hogy nincs visszaút. Jékely Zoltán Oroszlánok Aquincumban című drámájához ilyen pontot választott.
A Római Birodalom lassú agóniája már régóta tart, de a döntő pillanat az északról érkező barbárok támadása. Ekkor válik az aquincumi nép számára is nyilvánvalóvá, hogy a birodalmat egyben tartó legfőbb tényező, a legyőzhetetlennek hitt hadsereg, már régen nem legyőzhetetlen. A barbárok már a túlparton vannak. Hogy mit tudnak róluk? Jóformán semmit. Épp ezért rettegnek tőlük.
Vannak, akik menekülőre fogják a dolgot, vannak akik maradnak, elbújnak, vagy harcolnak, egyesek megpróbálnak hasznot húzni a dologból, vagy legalább a kintlévőségeiket begyűjteni. Van, aki menti a menthetőt van, aki mindent felperzsel maga mögött, mások alkoholba temetkeznek, vagy épp tiszta fejjel próbálják minimálisra csökkenteni a veszteségeket. A többség biztosnak látja, hogy a vég elkerülhetetlen, de azért akadnak még, akik bíznak a csodafegyverben, az aquincumi oroszlánokban…
Jékely Zoltán Oroszlánok Aquincumban című darabja tartalmas és szórakoztató színházi élményt kínál.
Jékely Zoltán: Oroszlánok Aquincumban
2015. július 3-4-5., 19.30
Esőnap: július 6., 19.30
