„Én mindig a jellemet néztem, és azt próbáltam utolérni. Ez a színész feladata.” Bács Ferenc Kossuth-díjas színész június 19-én ünnepelte 80. születésnapját.
Bács Ferenc Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész 1936. június 19-én született az erdélyi Nagyszebenben (Sibiu), és Kolozsvárott nőtt fel. Gyermekként nagyon sokat járt színházba, operába, a gimnáziumban rendszeres résztvevője volt az önképző körnek. Kolozsváron még gyermekként nagyon sokat járt színházba, operába, és a gimnáziumban rendszeres résztvevője volt a magyartanáruk által szervezett önképző körnek. Ez az érdeklődés meghatározó volt abban, hogy a színészi pályát választotta.
Agysebésznek készült, két évet el is végzett a marosvásárhelyi orvosi egyetemen, de ekkor rájött, hogy igazából a színészi pálya vonzza. Jelentkezett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színészfőiskolára, ahová fel is vették. agy megtiszteltetés volt számára, amikor a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet elvégzése után a marosvásárhelyi Székely Színház társulatához hívták és a főiskolán tanársegédnek is kinevezték. „A Marosvásárhelyi Magyar Színház igazgatójának, Tompa Miklósnak sok csodálatos szerepet köszönhetek.” Bár a színház megbecsült tagja volt, szinte minden este fellépett, egyre jobban nyomasztotta Nicolae Ceausescu kommunista diktatúrája. Végül úgy döntött, hogy családjával együtt áttelepül Magyarországra, ahogy nyilatkozta, nem a karrier miatt, hanem azért, hogy a gyerekei magyarul tanulhassanak tovább.
Magyarországon a miskolci színháznál kezdte pályafutását. Egy év múlva az újonnan épült győri színházhoz szerződött, majd Várkonyi Zoltán hívására egy évvel később Budapestre, a Vígszínházhoz került. Emellett egyre több filmszerepre, majd tévé- és rádiószereplésre kapott meghívást. „Nagyon sokat dolgoztam, ami nagy örömet jelentett számomra, ahogyan a közönség szeretete is” – fogalmazott a színész.
Kivándorlási kérelmét 1974-ben adta be, de a román hatóságok csak évek múltán, 1977-ben engedélyezték, hogy feleségével, Tanai Bella színésznővel, nevelt fiával és lányával, Bács Katival, aki szintén színésznő lett, áttelepülhessenek.
Egy évadot töltött Miskolcon, egyet pedig Győrben, ezt követően hívta Várkonyi Zoltán a Vígszínházhoz. Nyolc évig volt a Szent István körúti társulat tagja, 1987-ben szerződött a József Attila Színházhoz, majd szabadúszó lett. 1992 és 1998 között a Nemzeti Színházban játszott, 2000 és 2003 között Sopronban lépett fel, majd ismét szabadfoglalkozású művészként folytatta pályafutását. Egy-egy szerep erejéig láthatta a közönség a tatabányai, budaörsi színházakban is, és évekig tanított beszédművészetet a Színművészeti Főiskolán.
Kellemes orgánumával, markáns egyéniségével, jó megjelenésével hamar népszerűvé vált Magyarországon. Szerepformálására az emberi méltóság és a visszafogott gesztusok jellemzők. Több nagy sikerű magyar filmben nyújtott emlékezetes alakítást (A ménesgazda, A vörös grófnő, Októberi vasárnap, Állítsátok meg Terézanyut!). A művész legnagyobb alakításai között van a Károlyi Mihályról és feleségéről, Andrássy Katinkáról szóló A vörös grófnő (1984) és a Márai Sándor életét bemutató Az emigráns (2007) című film férfi főszerepe. „Én mindig a jellemet néztem, és azt próbáltam utolérni. Ez a színész feladata” – fogalmazott.
Bács Ferenc Színek és évek című önálló estjével évekig járta az országot, majd a Színek az életemből című estjével járta az országot. Több hangoskönyvet is készített. Előadásában készült hangfelvétel Lukács evangéliumából, amely 1989-ben az év lemeze lett. Szinkronszínészként is sokat foglalkoztatták, kölcsönözte hangját Tigrisnek a Micimackóból, ő volt A Klinika című tv-sorozatban Brinkmann professzor, valamint A Gyűrűk Ura-filmekben Gandalf magyar hangja. Bács Ferenc úgy fogalmazott: a színészi szakma minden területét nagyon szereti, és nem tesz különbséget, mert mindegyik esetben egy-egy szerep eljátszásáról van szó.
A művész rendezőként is dolgozott, többek között a tatabányai Jászai Mari Színházban Richard Nash Esőcsináló című darabját állította színpadra, továbbá évekig tanított beszédművészetet a színművészeti főiskolán. Mint mondta, fontosnak tartja, hogy az ember továbbadhatja tapasztalatait, és együtt gondolkodhat a tanítványokkal. „Ez a szó legnemesebb értelmében vett társas játék, akárcsak a színjátszás” – hangsúlyozta.
