„Egy kis könyörülettől a világ kevésbé hideg és igazságosabb lesz” – vallotta a 88 éves korában elhunyt Ferenc pápa. A katolikus egyház első latin-amerikai és első jezsuita feje pápaként Assisi Szent Ferenc tiszteletére választotta nevét.
„A szeretetnek két jellemzője van. Az első: a szeretet inkább ad, semmint kap. A második: a szeretet sokkal inkább a tettekben valósul meg, mintsem a szavakban. Amikor azt mondjuk, hogy inkább ad, semmint kap, akkor a szeretet önmagát közli: mindig. És megkapja őt a szeretett személy. Amikor pedig azt mondjuk, hogy sokkal inkább a tettekben, mintsem a szavakban nyilvánul meg, az azt jelenti, hogy a szeretetből mindig élet fakad, a szeretet növekedést idéz elő.
(Szentmise a Szent Márta-ház kápolnájában, 2014. június 27.)” (Ferenc pápa: Kegyelem és bűn szőttese)
I. Ferenc pápa Jorge Mario Bergoglio néven 1936. december 17-én született Buenos Airesben, egy olasz bevándorló munkáscsalád első gyermekeként. Vegyésznek tanult, de miután részt vett egy Szent Máté-ünnepen, a papi hivatást választotta, jelmondata is a Máté elhívásáról szóló bibliai történetből származik. Huszonegy évesen tüdőgyulladást kapott, életét csak fél tüdejének eltávolításával tudták megmenteni, egészségi állapota miatt fel kellett adnia álmát, hogy Japánba menjen misszionáriusnak.
A szeminárium elvégzése után, 1958 márciusában lett novícius a jezsuita rendben, amelynek 1960-tól tagja. 1963-ban filozófiai, 1970-ben teológiai doktorátust (licenciátust) szerzett, majd irodalmat, pszichológiát és filozófiát tanított Argentínában. 1969-ben szentelték pappá, jezsuita rendi képzésének harmadik probációs szakasza után, 1973-ban tette le negyedik, a pápa iránti különleges engedelmességi fogadalmát. 1973-tól hat évig a rend tartományfőnöke, 1980-tól a San José Kollégium rektora és teológiatanára volt. 1986 márciusában fejezte be doktori értekezését Németországban, majd rendje hazahívta, hogy Córdobában szolgáljon gyóntatóként és lelki vezetőként.
1992-ben Buenos Aires segédpüspökévé és Auca címzetes püspökévé nevezték ki. 1997-ben Buenos Aires koadjutor (utódlási joggal felruházott) érseke, majd egy év múlva, felettese halála után a város érseke lett.
II. János Pál pápa 2001-ben bíborossá nevezte ki, e minőségében a Szentszék több kongregációjának is tagja volt. A lengyel pápa halála után, 2005 áprilisában tartott konklávén a kiszivárgott hírek szerint Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa után ő kapta a legtöbb szavazatot, s állítólag a szoros negyedik forduló után maga kérte, hogy támogatói ne rá szavazzanak. 2005-től hat éven át az Argentin Püspöki Konferencia elnöke volt,
nevéhez fűződik az egyik legkonzervatívabb latin-amerikai katolikus egyház megújítása.
„Ha egy családban nem erőszakosak, hanem megkérdezik: „Szabad?”, ha egy családban nem önzők és megtanulják azt mondani: „Köszönöm”; és ha egy családban valaki észreveszi, hogy rosszat tett, és tudja kérni: „Bocsánat!” – abban a családban békesség van és öröm.”
XVI. Benedek pápa 2013 februárjában előrehaladott korára hivatkozva váratlanul lemondott. A pápaválasztó konklávé március 13-án őt választották meg a katolikus egyház új fejének. Személyében olyan ember került Szent Péter trónjára, aki szoros kapocs a harmadik világhoz, lévén olasz származású argentin.
Jezsuitaként egy nemzetek fölötti közösség tagja volt, érintetlen az egyházat megrázó botrányokban, intelligenciáját, szerénységét és lelkipásztori munkáját mindenki tisztelte.
Ő maga inkább konzervatív teológiai nézeteket vallott, ugyanakkor küzdött a társadalmi igazságtalanságok ellen. A Latin-Amerikában született felszabadítási teológiától (mely szerint az egyháznak Jézus tanítását követve politikailag is a szegények oldalára kell állnia) távolságot tartott, de közel állt a Comunione e Liberazione lelkiségi mozgalomhoz.
„Szeretek az emberek közt lenni, a szenvedők mellett állni, örülök, ha meglátogathatom a plébániákat. Nem tetszenek az ideológiai értelmezések, nem tetszik, ha egyfajta „Ferenc pápa-mítoszt” gyártanak. Amikor például azt híresztelik, hogy éjszaka kiszököm a Vatikánból, hogy enni adjak a koldusoknak az Ottaviano úton. Meg se fordult a fejemben. Sigmund Freud mondta egyszer, ha nem tévedek, hogy minden idealizálás mögött agresszió lapul. Bántónak érzem, ha valaki Supermannek vagy valamiféle sztárnak ábrázolja a pápát. A pápa olyan ember, aki nevet, sír, nyugodtan alszik és vannak barátai, mint mindenki másnak. Egyszóval normális ember.”
(Ferruccio de Bortoli interjúja, Corriere Della Sera, 1-3. oldal, Tőzsér Endre SP fordítása, 2014. március 5.) (Ferenc pápa: Kegyelem és bűn szőttese)
Beiktatásakor egyértelmű üzenetként – a szegények, a teremtett világ és a béke védelmezőjeként – a pápák közül elsőként Assisi Szent Ferenc után választotta nevét.
Puritánsága első jeleként a pápai palota helyett a bíborosok szálláshelyéül szolgáló Szent Márta-házat választotta lakhelyéül, mert a pápai lakosztályt túl nagynak és üresnek találta.
A „szegényeket szolgáló szegény egyház” hirdetőjeként szorgalmazta a szegényekkel, a betegekkel, elesettekkel való párbeszédet és találkozást.
Így egyebek között a Szent Péter téren és környékén a hajléktalanokat ellátó helyeket létesíttetett, ő hirdette meg 2015 decemberében az irgalmasság rendkívüli szentévét.
A katolikus egyház feje a nemzetközi politikai életben és a vallásközi kapcsolatokban is „hídépítésre” törekedett. Egyebek mellett közvetített az Egyesült Államok és Kuba között a diplomáciai kapcsolatok 2015. júliusi újrafelvételéhez vezető titkos tárgyalásokon, majd 2015 szeptemberében látogatást is tett a kommunista államban.
Rendkívüli egyháztörténeti jelentőségű esemény is fűződik nevéhez:
2016. február 12-én, csaknem egy évezreddel az 1054-es nagy egyházszakadás után, első katolikus egyházfőként találkozott az orosz ortodox egyház fejével, Kirill pátriárkával.
A Vatikánban mélyreható reformokat indított el. Létrehozta például a bíborosi tanácsot az egyetemes egyház kormányzása és a római kúria működésének átalakítására, átalakította a Szentszék gazdasági-pénzügyi működését a nagyobb átláthatóság érdekében, rendeletet hozott a 75. életévüket betöltő püspökök kötelező nyugdíjazásáról.
Különbizottságot állított fel az egyház tagjait érintő legsúlyosabb bűncselekmények (köztük a papi pedofília eseteinek) minél gyorsabb kivizsgálására, s minden papra kiterjesztette az abortusz megbocsátásának jogát.
A Szentatya 2013 óta 17 külföldi utat tett, több mint 25 országban járt, két enciklikát és két apostoli buzdítást írt, több mint 120 általános audienciát tartott, több mint 600 beszédet mondott. 2014-ben rendkívüli, 2015-ben rendes püspöki szinódust hívott össze a család egyházi és társadalmi szerepéről.
2015-ben mutatták be a pápává választása előtti életét bemutató Bergoglio, el Papa Francisco című filmet. 2016 elején Isten neve az irgalmasság címmel jelent meg interjúkötete, megjelent egy beszédeiből összeállított, rockzenével kísért lemeze is.
A „majdnem a világ végéről” érkezett pápa az evilági dolgokat elutasította. Buenos Aires-i érsekként nem volt autója, inkább a tömegközlekedést használta, nem volt hajlandó beköltözni a fényűző főpapi rezidenciába, s állítólag még ételeit is maga készítette.
Öltözködésében, életvitelében – amennyire tehette – rendkívül puritán volt. Szerette a focit, a tangózenét, menzán ebédelt, fontos volt számára a személyes kapcsolattartás az emberekkel. A spanyolon kívül beszélt olaszul, angolul, franciául és németül, a modern kor ember volt: a Twitteren és az Instagramon több millió követője volt.
A pápánál 2025 februárjában kétoldali tüdőgyulladást diagnosztizáltak, 38 nap kórházi kezelés után térhetett vissza otthonába, a Szent Márta-házba. 1957-ben, húszas évei elején Jorge Mario Bergoglión egy súlyos légúti fertőzés következtében tüdőműtétet hajtottak végre Argentínában, a tüdejének egy részét eltávolították. Idősebb korára Ferenc pápa gyakran szenvedett különböző légúti megbetegedésektől.
Ferenc pápa 2025. április 21-én hunyt el. Gyorsan érte a halál, az egyházfő nem szenvedett utolsó pillanataiban.
A Santa Maria Maggiore-bazilika előtti lépcsősoron negyven „barátja” várja az elhunyt pápát, olyan hajléktalanok, szegények, engedéllyel néhány órára elengedett elítéltek, akikkel Ferenc pápa az utóbbi tizenkét évben közeli kapcsolatba került. Egy-egy szál fehér rózsa lesz a kezükben, amely lisieux-i Szent Teréz virága volt. Ferenc pápa is ezt vitte április 12-én, amikor utoljára a Santa Maria Maggiore-bazilikában járt. A pápa 126 alkalommal járt a Santa Maria Maggiore-bazilikában 2013. márciusi megválasztása óta.
A bazilika főpapja, Rolandas Makrickas bíboros a bazilika előtti téren újságíróknak elmondta, ő ajánlotta fel a pápának, hogy a Santa Maria Maggiore legyen a sírhelye.
„A pápa kezdetben nemet mondott, de egy héttel később azt mondta, Szűz Mária azt sugallta neki, hogy ott készítse el a sírját” – hangoztatta a bíboros.
Szeretettel emlékszünk vissza a Szentatya 2021-es és 2023-as magyarországi látogatására, amelyeken egyértelmű volt, hogy a szívében őrzi a magyar népet – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek az M1 aktuális csatornán hétfőn a katolikus egyházfő halálhírére reagálva. Erdő Péter az MTI-nek azt mondta: Ferenc pápa az „úton levő”, a „meghallgató”, a teremtett környezetre és a perifériákra figyelő egyházról tanított.
„Egész életét az Úr és az ő egyházának szolgálatára szentelte. Hűséggel, bátorsággal és egyetemes szeretettel tanított minket arra, hogyan éljük meg az evangélium értékeit – különösen a legszegényebbek és leginkább kirekesztettek javára.”
