Szemere Bertalan korán megtanulta, hogy a hiszékenységnek is megvan a maga ára…
„Az utazást is tanulni kell s minden rászedés egy lecke” – vallotta útinaplójában Szemere Bertalan, aki első leckéjét egy mindössze tizenkét éves fiútól kapta. Történt, hogy egy főegyházban a gyermek mellé szegődött, és némi magyarázkodás után felajánlotta, hogy felvezeti a toronyba. Szemere követte a sötét lépcsőkön, egészen a harangig, ám ott kiderült, hogy tovább nem mehetnek: az ajtó zárva volt, ráadásul a fiú nem is a templom rendes kalauza volt.
Szemere ekkor már sejtette, hogy talán nem egészen úgy alakul a kirándulás, ahogy elképzelte, de még mindig bízott újdonsült vezetőjében. „Talán akkor kellene kifizetnem, midőn le fogott vezetni” – gondolta, ám rögtön meg is nyugtatta magát: „gyermek miképp lehetne álnok?” Amikor pedig felmerült benne, hogy talán jobb volna megfognia a fiút, nehogy a sötétben magára hagyja, ismét csak az ártatlanságára gondolt: „hiszen nem felnőtt s a gonoszság sem nőtt fel benne”.
A fiú azonban alighogy elérte az első lépcsőt, hátraszólt: „»erre utánam”«, s azzal eltűnt, én pedig a sötét szűk lépcsőn és sikátorokon izzadva és szorongás közt tapogatóztam le” – fejezte be Szemere a történetét.
Szemere pedig ott maradt egyedül a sötét, szűk lépcsőkön, és kénytelen volt izzadva, szorongva, tapogatózva visszatalálni.
Forrás: Szemere Bertalan: Utazás külföldön. Csehország
