Pór Bertalan a magyar modern festészet egyik legizgalmasabb alakja volt – művész, forradalmár, tanár és túlélő. A Nyolcak tagjaként az új festői látásmód egyik megteremtője, emigránsként és ellenállóként pedig a 20. század viharos történelmének tanúja. Képei nemcsak korszakokat, hanem emberi tartást is tükröznek.
Érdekességek Pór Bertalanról
– A magyar avantgárd világpolgára: élete során Magyarország mellett élt Csehszlovákiában, a Szovjetunióban és Franciaországban is – mindegyik helyszínen más stíluselem gazdagította festészetét.
– Háborús művész: az első világháborúban frontrajzolóként dolgozott, és nem heroizálta a háborút – rajzai az emberi szenvedés és kiszolgáltatottság dokumentumai.
– Forradalmi plakátok alkotója: a Tanácsköztársaság idején készített agitációs plakátjai (Világ proletárjai egyesüljetek!, Feleségeitekért és gyermekeitekért!) a korszak vizuális kultúrájának ikonikus darabjai.
– Ellenálló művész: a második világháború alatt részt vett a francia ellenállásban, röplapokat illusztrált és terjesztett – művészete ekkor is a szabadság üzenetét hordozta.
– Tanár és példakép: 1948-as hazatérése után a Képzőművészeti Főiskola tanáraként generációkat inspirált – tanítványai között számos későbbi Kossuth-díjas művész is volt.
Kétszeres Kossuth-díjas, mégis szerény: a rangos elismerések ellenére mindig azt vallotta, hogy „a festészet nem dicsőség, hanem szolgálat – az emberi lélek szolgálata.”
Zólyom megyei kezdetek és párizsi tanulmányok
Az 1880. november 4-én a Zólyom megyei Bábaszéken született Pór Bertalan már fiatalon kitűnt rajztehetségével. A budapesti Mintarajziskolában kezdte tanulmányait, majd Berény Róbert ösztönzésére Münchenbe ment, ahol Gabriel von Hackl növendéke lett. Tehetsége hamar megmutatkozott: 1901-es Önarcképével elnyerte a párizsi Julian Akadémia ösztöndíját. A francia fővárosban megtapasztalta az impresszionizmus szabadságát, ami később művészetének egyik alappillére lett.
A Nyolcak és a magyar avantgárd születése
1909-ben a magyar modernizmus legmerészebb csoportjához, a Nyolcakhoz csatlakozott, ahol Kernstok Károly, Berény Róbert, Tihanyi Lajos, Márffy Ödön, Czigány Dezső, Orbán Dezső és Pór Bertalan az új festői nyelv megteremtésén dolgozott. Ők a nagybányai festészeti hagyományokkal szakítva, 1904 és 1914 között a magyar képzőművészet megújítói Cézanne szellemében. Matisse és a fauve-ok hatása is meghatározó konstruktív és expresszív műveikben, színvilágukban.
A csoport a társadalmi érzékenységet és a művészi kísérletezést ötvözte – Pór Család című festménye például egyszerre realista és szimbolikus, a kor társadalmi feszültségeinek tükre.
A közösségi épületekben levő freskók szólnak a legnagyobb tömegekhez. Kernstok mellett Pór vonzódott leginkább az ilyen jellegű feladatokhoz. A Hegyibeszéd már Pór kortársai között is sok vitát váltott ki. Hatása megdöbbentő. Hatalmas terrakotta színű figurái megállásra késztetnek. Elrendezése a klasszikus középtengelyre épített szimmetrikus kompozíció. A figurák monumentális szoborcsoportként válnak ki a lazán, festőien felrakott pasztellkék háttérből.
Háború, forradalom és emigráció
Az első világháború idején frontrajzolóként szolgált, és a háború borzalmait 16 lapos litográfiai albumban örökítette meg.
A Tanácsköztársaság idején művészeti direktóriumi titkárként és főiskolai tanárként működött, forradalmi plakátjai a korszak ikonikus darabjai. 1919 után azonban kénytelen volt emigrálni – Csehszlovákiában, majd a Szovjetunióban és Párizsban élt.
Picasso útját követte
1919 után gyermekkorának kedves tájaira visszavonulva festette a pásztorok, a hegyi legelők világát, a tátrai tájat, néha portrékat, főleg megélhetési céllal. Sorsszimbolikusak bikaábrázolásai, ahogy Picassónál is. A pásztorok és az állatok egyre nyugtalanabbak lettek képein, az egyre fokozódó törénelmi feszültség hordozói, a küzdelem kifejezői. Párizsban rajzainak, tájképeinek expresszivitása fokozódott.
Ellenállás, túlélés és hazatérés
A második világháború alatt a német megszállók letartóztatták, de szabadulása után a francia ellenállásban vett részt: röplapokat illusztrált, segélymozgalmakban dolgozott. A háború után sem feledkezett meg hazájáról – 1948-ban tért haza, és a Képzőművészeti Főiskola tanáraként generációkat nevelt a modern festészet szellemében.
A portrék mestere
Pór festészetét a realizmus és a modernizmus sajátos ötvözete jellemzi. Portréi nemcsak a külsőt, hanem a lélek mélységeit is megragadják. Legismertebb művei, mint az Önarckép, a Család vagy a Hegyibeszéd, a magyar festészet klasszikusai közé tartoznak.
Pór Bertalan kétszeres Kossuth-díjas, Munkácsy-díjas, kiváló művész híd volt a 19. századi hagyomány és a 20. századi új látásmódja között. Alkotásai ma is a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár és a Kecskeméti Képtár gyűjteményeiben láthatók – tanúságul egy olyan életnek, amely a művészeten keresztül mindig a szabadságot kereste.
